Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. február Hajdú Demeter Dénes Merre tart az RMDSZ? "Meddig áltatjuk magunkat azzal, hogy minden erdélyi magyar: jó, nemes; hogy tiszta lap és megújho- dott lélek jellemzi; hogy nincs köztünk becstelen lakáj, jelle mieten, megs’ásárolható, ki- és felbérelhető gazember? Meddig képzelhetjük, hogy az RMDSZ- be, az első számú politikai célcsoport soraiba nem építettek be olyan figurákat, akik a hatalom érdekeit szolgálják, nem pedig a közösségét, amelynek nevében ágálnak?" Szőcs Géza Megbukott a posztkommunista politikát folytató moszkovita román államelnök, Ion Iliescu. Előtte a helyhatósági és parlamenti választásokon is az ellenzék, a Demokratikus Konvenció győzött. Ebben a politikai szövetségben a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a meghatározó erő, amely szintén nacionalista irányzatú, és — sajnos — eddig még egyetlen gesztussal sem bizonyította, hogy véget kíván vetni az erőszakos asszimilációnak és nem zárkózik el a kollektív jogok megadásától a romániai magyar közösség számára. A győztes párt, amely a miniszterelnököt is adja, nem nyugati kereszténydemokrata típusú párt, de hosszú történelmi múltja van Romániában. A második világháború alatt, a bolsevik diktatúra bevezetéséig, az a hírheded Juliu Maniu volt a vezetője, akinek nevéhez a csíkszentdomokosi és szárazajtai baltás tömegvérengzés, a magyarellenes pogromok tapadnak A most hatalomra került Emil Constantinescu főként külpolitikájában tért el elődjétől. A megbukott posztkommunista diktátor kizárólag Moszkva kebelén érezte magát biztonságban, minden szállal oda kapcsolódott, ott végezte katonai tanulmányait is. Az új elnök és pártja viszont el tudja képzelni Nyugat politikai befolyását is - ha ebből jelentős előnye származik a Nagy-Romániát építgető nacionalista elitnek. A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát is ennek a két fő célnak rendeli alá. Nyugatnak egyik törekvés ellen sincs kifogása, Oroszország azonban nem engedi ki kezéből Moldáviát. A romániai magyarság megmaradásának sorskérdéseiben eddig mindkét politikus közel azonos nézeteket vallott. Constantinescu már csak taktikai okokból sem tehetett engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás. A régi elnök az asszimiláció gyorsítására, a másodrendű állampolgári léthelyzet megtartására, az önrendelkezési törekvések elfojtására, a diktatúra alatt elrabolt magyar közösségi javak (Bolyai Egyetem, egyházi iskolák, közösségi és egyházi művelődési intézmények, valamint ezek vagyona) vissza nem adására rendezkedett be. Eddig még semmi biztató jel nem utal arra, hogy az új elnök és kormánya ezekben a kérdésekben változtat az elmúlt időszak gyakorlatán. Csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a Moszkvában elsajátított durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és halogató-mellébeszélő-megtévesztő hármas taktikával kísérli meg megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz éve változatlan terveit. Könnyen megjósolható: a Horn-Pető-féle li- berálbolsevizmusban megbízható segítőtársra fog találni. Egészen biztos, hogy ez a politikai tényállás is elősegítette: az alapszerződés aláírása óta megerősödött az RMDSZ- en belül az az elvtelen kollaboráns csoport, az úgynevezett neptunisták köre, amely most keresztülvitte a belépést a kormányba. Az alku mégcsak nem is egy tál lencséért köttetett meg, hiszen amit a Demokratikus Konvenció felajánlott, a magyar közösség számára nem jelent jobbulást, csupán néhány neptunistának könnyebb életlehetőséget. Birtalan Ákosnak az idegenforgalmi miniszteri tárca jutott, Tokay Györgyöt pedig - - akinek nemzetiségi hovatartozása vita tárgya, sokan magyarul beszélő románnak tekintik - a kisebbségi ügyek hivatalának vezetésével bízták meg. Az RMDSZ döntése, amely súlyos következményekkel járhat, erősen megosztja a romániai magyarságot. A csendes, félelemben élő többség úgy érzi: a közösség ismét nem kapott semmit, ám mégis neki kell majd fizetni, amikor a számlát benyújtják. A történelmi jelentőségű döntés hátteréről, várható következményeiről Katona Ádám tanárral, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform vezetőjével beszélgetünk. — Hogyan jutott az RMDSZ arra a döntésre, hogy minden garancia nélkül belépjen a kormányba, és vállalja működéséért a felelősséget kül- és belföldön egyaránt? Sokan úgy tartják: az RMDSZ beletörődött eddigi jogfosztott helyzetébe, lemondott az önrendelkezés további követeléséről, így a jövőben semmi esélye sem lesz arra, hogy jogos sérelmeit nemzetközi fórum elé tárja, hiszen felelős részese az államhatalomnak. — Ennek az elhibázott döntésnek a forrását az RMDSZ szervi bajai között kell keresni. Ezek már megalakulásától kezdve végigkísérik, de a súlyos kórkép kifelé csak most vált nyilvánvalóvá. A szövetségnek már a felépítése is ellentmondásos, a belső érdekegyeztetés pedig nincs kellően megoldva. Nem a hasonló politikai nézeteket vallók társulásáról, szövetkezéséről, hanem pusztán etnikai alapon létrejött tömörülésről beszélhetünk. Ennek következtében egyaránt tagja a szervezetnek a volt kommunista pártfunkcionárius, aki a rendszer utolsó másodpercéig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit évtizedekig üldözött, állásából elbocsátott a Securitate. Különös bőséggel megtalálható közöttünk az a típus is — amely ugyan máshol sem ritka --, aki puszta karrierizmusból minden megalkuvásra, gyakran még ennél is többre képes. A nemzeti kisebbségi légkör ennek a típusnak különösen kedvez, óriásiak a lehetőségek, esetleges szolgálatai fejében minden támogatást megkaphat a hatalomtól. De van másféle belső tagoltság is. Hiszen tagja a szervezetnek az az idős ember is, aki élete utolsó szakaszában szenvedte el a kommunizmus egyik legocsmányebb válfaját, a Ceausescu-rendszert, és fiatalkorából még vannak emlékei a polgári társadalomról és ugyancsak tagja a középgenerációs fiatal házas is, akinek tudatát már teljesen a román bolsevizmus formálta, mást nem ismer. Végül pedig itt van a legfiatalabb nemzedék, amely ke
