Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

1997. október

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

15

FALUVÉGI ANDRÁS

"LABOUR DAY' vagy MÁJUS ELSEJE!

Az Amerikai Magyar Újság 1997. szeptemberi számának első cikkét Fáy István írta. KOMPUTERIZÁLT "LABOURDAY" címmel, mely minden év szeptember első hétfőjére eső amerikai munka megünneplésére íródott, amely az idén a hónap első napjára esett. Nagy érdeklődéssel estem neki az olvasásnak, s nem csalódtam, mert az író a világfontosságú munkanélküliséget is tárgyalja, melyet a fizikai munkások körében a robotok, a szellemi munka területén pedig a komputerek máris aggasztó mértékben előidéznek, de a 21. században már világjelenség lesz és mind gyorsabb ütemet fog felvenni, ha nem intézkedünk idejében. Mindnyájan ismerünk olyan 50 év körüli testi és szellemi munkásokat, akik nagyszerűen fizetett állásukat máról-holnapra elvesztették az újraalkalmazásnak minden reménye nélkül. Nagy zavar támadt azonban az ünnep ideológiai magyarázata körül, amikor az író rátért az egész világon elterjedt, május elsején megtartott munkások ünnepére, amelynek eredetét Marx Károlyra vezeti vissza, amint azt nagy általánosságban - de felületesen - elfogadják. Állítólagos mérnöki, közgazdasági és szociál-politikai tanulmányaim ellenére ugyanezt vallanám én is, ha vagy négy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államokba kerülésem elején nem ismertem volna meg a "John Birch Society"-t, amelyet én a világ legképzettebb összesküvésellenes szervezetének tartok, mert folyóirataik, röpirataik ezrei és könyveik tucatjai százezreket befolyásoltak. Ha csak annyit értek el, hogy Reagant elnökké választották, s az 1983. március 18-ai beszéde - amelyben bejelentette, hogy az Egyesült Államok megkezdi az atom elleni légvédelmi ernyő megvalósítását -, amely megbuktatta gazdasági téren a világot rettegésben tartó maxista-kommunista diktatúrát, már ez eléggé bizonyítja a fenti kijelentésemet. Talán még annyit, hogy John Birch, mint amerikai százados a 2. világháború végén a kínai kommunistákhoz delegált összekötő tisztként, nem a legjobb véleményt jelentett feletteseinek, s ezért a kínai kommunisták megölték.

Megpróbálom röviden előtárni, hogy miről is van szó. Vissza kell gondolnunk a 16-18. századokban elinduló vallásújító mozgalmakra, melyek a 18. század végére az addig megváltoztathatatlan hitigazságokat megtagadó szabadgondolkodás hatalmába kerítette az ifjúságot, főleg Francia- és Németországban, amely teljes vallástagadásba vezetett. Gondoljunk csak Voltaire, Montesquieu, Diderot, Rousseau négyesfogatra, vagy a német-porosz választófejedelmek protestáns államaira! 1742-ben a bajor választó- fejedelem egy báró Ickstatt Ádám nevű titkos radikálist nevezett ki az Ingolstadti Jezsuita Egyetem (Bajorország) kurátorává, aki azt elárasztotta fiatal, kétesfelfogású tanárokkal, közöttük egy Weishaupt nevűvel, aki hamarosan meghalt, s Ádám nevű fiát a báró gondjaira bízta. Weishaupt Ádám 1768-ban doktorátust szerzett, helyben

asszisztenskedett, s 1773-ban ateista létére a katolikus kánonjog tanára lett. Csakhamar az egyetemi szabadságra hivatkozva rendes, vallásos tanártársai ellen uszított a báró nagy megelégedésére, úgyhogy két év múlva már a jogi fakultás dékánja lett; így érthető, hogy hamarosan a jezsuita egyetemet teljesen ateista tanárok vezették.

Weishaupt a francia Mirabeau (1749-1791) hatása alatt dolgozta ki tervét, melynek első lépcsőjeként testvér segítő alapon szemináriumot alapított. 1776. május elsején indult el az llluminátus Rend olyan titokzatosan, hogy a személyneveket s a városok neveit is római nevekkel helyettesítették, pl. Weishaupt maga a "Spartacus" fedőnevet vette fel. A jelöltek az indoktrinálás (agymosás) három titkos fázisán kellett átszűrődjenek s a szünidőben vagy elhelyezkedésük után lakóhelyükön folytatták a szervezést úgy, hogy 1778-ban már 2000 tagjuk volt s az egyetem és az egyház vagyonát is ők kezelték. A nagy lépés az egész Európa szabadkőműves páholyainak infiltrálása volt, amelyet egynéhány titkos illuminátus végzett el és becslés szerint 1- től 3 millió európai szabadkőműves az illuminátusok terveit szolgálta, még ha nem is tudatosan.

1785-ben a bajor választófejedelemnek bizalmasan jelentették, hogy egy titkos szervezet a vallás és a trón megsemmisítésére tör. A megindult vizsgálat minden eszeveszett ellentámadás ellenére bizonyított s a választófejedelem minden titkos szervezetet - mint törvénytelent - betiltott. Az illuminátusok vakmerőén semmibevették a tilalmat, mire Weishauptot 1785. márciusában tanári állásából elmozdították s az Illuminátus Rendet névszerint betiltották. Az ezt követő nagy zenebona ellenére áprilisban két professzor mindenre kiterjedő tanúvallomást tett az Illuminátusok sátáni manipulációiról, de mindez nem sok kárt okozott nekik, mert valószínűleg a bírák, a hírközlés és az intellektuális réteg már az illuminátusok ellenőrzése alatt állt. A sok csűrés-csavarás ellenére a közvélemény ellenük fordult, az egyetemekről kizárták őket, mire teljesen földalatti mozgalommá váltak. A történetet két korabeli tudós írta meg, akik nem is tudtak egymásról:

1.1798-ban az Edinburgi (Skócia) Egyetem tanára, John Robison adta ki: "Proofs of a Conspiracy" c. könyvét.

2. 1799-ban jelent meg egy francia katolikus pap (abbé) August Barruel kiadványa.

Mindezekből megállapítható, hogy a leghíresebb építészek, szobrászok, festők, írók, kőltők, zenészek érdekképviseleti szerve (a szabadkőművesség) infiltrálása által a 18. század végén az Illuminátus Rend kiterjedt már Itáliára, Velencére, Ausztria-Magyarországra, Hollandiára Szászországra, stb. Bajorországból már 1787-ben két illu- minátust küldtek Párizsba, akik a Grand Orient páholyba beszüremkedtek Mirabeau és Talleyrand (a pápa által kiátkozott püspök) segítségével. így a francia forradalomban már jelentős szerepet játszottak az illuminátusok addig, amig Robespierre ki nem végeztette Dantont és 21 társát (az ún. girondistákat). 1795-ben az illuminátusok Robespierret lefejeztetve átvették a hatalmat egy 5 tagú di-