Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. október vény ezek közül többeket érint, egyebek között Horn Gyulát is, aki még csak nem is tagadhatja, hogy mint hajdani miniszter, igénybe vette a titkosszolgálatok jelentéseit. De ugyanez áll Gál Zoltán házelnökre. Keleti György és Vastagh Pál miniszterekre s ugyanúgy másokra is. Az igazolásra hivatott bizottság csak ímmel-ámmal foglalkozik a ma is hatalmon lévő volt kommunista vezetők ügyeivel, ami érthető. De vajon van-e ebben az országban valaki is az idősebb korosztályú, tekintélyes jogászok között, aki hivatott lenne a politikusok múltjának vizsgálatára? Aki 1957 és ’89 között itthon élt. az - ha pozícióban akart maradni - egytől egyig elvtelen kompromisszumokra kényszerült és kiszolgálta a pártállami jogszolgáltatást, aminek éppúgy nem volt köze a joghoz, mint az igazsághoz. És ilyen emberekre van ma bízva a politikusok megbízhatóságának vizsgálata? Na ne! Majd éppen Horn Gyulát fogják megróni múltbéli magatartása miatt? Ugyan kérem, ez még viccnek is rossz!... Ahol ilyen állapotok uralkodnak, ahol a múlt leszerepelt gyászvitézei a fórumon ágálhatnak és hatalommal rendelkeznek, ahelyett, hogy szégyenükben elbújdosnának a világ szeme elől (ha lenne egy szemernyi erkölcsi érzékük), nos, ebben az országban igazán nem csodálkozhatunk azon. hogy Kádár János portréjával találkozhatunk Budapest legforgalmasabb pontján és a plakát gyászünnepségre invitál. Igen, nyolc éve halt meg ez az ember, akinek nemcsak százak vére tapad a kezeihez, aki nemcsak alárulta 1956-ot, de akinek a nevéhez egy olyan Bach-korszak fűződik, ami a nemzet lelkének megrablását eredményezte. És ebből az állapotból, amelyben az igények a Trabantban és a hűtőszekrényben csúcsosodtak ki, amikor más vágya nem volt a társadalom nagy többségének, mint a vasárnapi rántotthús, még ma sem tudott kiemelkedni, még máig sem talált önmagára. Érdekességként még hadd említsem meg, hogy ugyanazon a napon, amikor Pesten megakadt a szemem Kádár János portréján, nem sokkal később a kezembe került a Magyar Munkáspárt lapja, a Munkásjövö, amelynek élén vezércikk virított: “Nyolcvanöt éve született Kádár János". Lám, egy másik nagy évforduló! A Kádárt magasztaló és őt a holtában “rágalmazóktól” megvédő cikket nem volt lelkierőm elolvasni, de belelapoztam az újságba és amit találtam, attól felfordult a gyomrom. Mindjárt a második oldalon Kun Béla érdemeiről lehetett érteklezést találni, mellette a 19-es bolsevista uralom földicsérése következett, majd tiltakozás a “törvénysértés” ellen, miszerint a Legfelső Bíróság elítélte az ötvenhatos salgótaijáni sortűz tetteseit. (A cikkíró azt próbálja bizonygatni, hogy ’56 novemberében nem a Szovjetunió hadserege tört Magyarországra, hanem a forradalmárok akarták megdönteni a fennálló társadalmi rendet, tehát a sortűz jogos volt a “szovjet katonákat fenyegető és megtámadni szándékozó több ezer főnyi tömeggel szemben”.) De figyelemre méltó, hogy a kádári pártot nyíltan elődjének valló Thürmer-féle Munkáspárt (újságjának homlokán még ma is ott virít az idejétmúlt szólam, hogy “Világ proletárjai egyesüljetek/”) Horn Gyulát és cimboráit árulóknak tartja és opportunizmussal, nyugatimádattal vádolja. Mit lehet erre mondani?... Kádár János tehát visszajött! Képe ismét szerepel a pesti utcán, földi maradványai díszsírhelyen nyugosznak a magyar főváros reprezentatív temetőjében, Kossuth Lajos mauzóleumától nem messzire. Hát ide süllyedtünk? Nyolc évvel a rendszerváltás után még megtűrheti a magyar nép nemzeti felkelése árulójának sírját abban a temetőben, ahol nagyjai alusszák örök álmukat? Senki sem akaija Kádár koporsóját a temető árkába száműzni, mert a halottakon bosszút állni nem keresztényi cselekedet (csak az ‘57-es kötélkorszak hóhérai gvalázták meg úgy a kivégzett forradalmárokat, hogy töb- bedmagukkal földelve el, arccal lefelé fektették őket a sírba), de joggal botránkozik meg bárki Kádár síremlékének láttán a Kerepesi Temető legszebb parcellájában Mi ez, ha nem a magyar nép provokálása, arcul ütése? Nem lehetne ezt a sírt a temetőnek egy kevésbé szem előtt lévő részében elhelyezni? Hiszen már maga az a tény, hogy 1997-ben nem Kádár bűneinek feltárását tartják történészeink legfontosabb feladatuknak. hanem nyíltan lehet ünnepelni a kiérdemesült áruló emlékét, nos, már maga ez a tény is szomorú fényt vet a magyar közélet rendszerváltás utáni alakulására és népünk öntudatára. Talán pár év múlva még azt a szégyent is meg kell majd érnünk, hogy Kádár szobrot kap Budapesten? Ha így mennek tovább a dolgok, ez sem lehetetlen!... Római zarándoklat Apor Vilmos püspök boldoggá avatására 1997. november 5-13. Detroit vagy Cleveland - Newark -- Róma Irányár személyenként: 1,399 dollár plusz 59 dollár adó Szentatyánk, II. János Pál pápa 1997. november 9-én, vasárnap a Szent Péter bazilikában boldoggá avatja Apor Vilmos győri vértanú püspököt. Buzdítjuk a magyarságot, hogy minél többen vegyenek részt ezen a történelmi és kimagasló eseményen. A program a boldoggá avatáson, pápai kihallgatáson való részvételen és Róma nevezetességei megtekintésén kívül egy-egy napos kirándulást is magába foglal Monte Cassinóba, illetve Assisibe. Bővebb felvilágosításért, részletes programért és jelentkezési ívért hívja a zarándoklatot szervező plébániát, vagy írjon az alábbi címre: Holy Cross Hungarian Parish (Szent Kereszt Magyar Plébánia) 8423 South St., Detroit, MI 48209 Telefon: (313) 842-1133 * Fax: (313) 842-2773
