Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
AZ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG RÖVID TÖRTÉNETE Az 56-os foradalom után, ahogy a menekültek érkeztek Baltimore-ba, az öreg amerikásokból és a DP-sekből, egy ad hoc bizottság alakult a menekültek felkarolására. Közöttük volt egy fiatal pap is, aki a rendjénél kapott elhelyezést. Havonta egyszer misét mutatott be. A mise után a fent említett bizottság vezetője előadást tartott az új jövevényeknek (katolikusoknak, s nem katolikusoknak egyaránt), ismertette az amerikai szokásokat, életformát. Pár év múlva a rend, a székházat eladta, a papot Kanadába helyezték. Megszűntek az összejövetelek. Majd kérésünkre a helyi püspökség talált egy magyar papot, szintén 56-os menekült, Pennsylvániában egy katolikus egyetemen tanított, aki vállalta a havi egy szentmisét. Jó másfél órai autóút, télen, nyáron. Az ún. Old Katedrálisban du. egy órakor gyűltünk össze. Sajnos helyiség, ahol mise után összejöhettünk volna nem volt. A katedrális ami amerika első katolikus katedrálisa az USA-ban, román stílusú. A misék végével kint az oszlopok között csoportokba verődve álldogáltunk és beszélgettünk, nyáron a nagy melegben, télen a nagy hidegben, sokszor órákon át. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy kellene egy helyiség ahol mise után összejöhetnénk. A beszélgetésekből azt vettem ki, hogy szükség volna egy szervezetre, mindenki örülne, ha lenne egy terem, ahol előadásokat tarthatnánk. Beszélgetéseket tett követte: felhívtam 10-15 személyt, az ún. „felsőtízezer” tagjait, kérdezve, ha alakítanánk egy egyesületet és felkérnék, vagy megválasztanák, vállalna-e vezetői szerepet. Szinte mindenki igent mondott. Júniusban, egy körtelefon után dr. Bartalos Mihály orvos - 56-os menekült -, lakásán gyűltünk össze. A résztvevők engem bíztak meg az egyesület megszervezésével, melyet azzal fogadtam el, hogy rendszeresen kiadunk egy havi tagtájékoztatót, postafiók címmel működünk és bankszámlát nyitunk. Kérésemet elfogadták. A lapot sorszámozva ÉRTESÍTŐ, illetve BALT1MORI ÉRTESÍTŐ névvel adtuk ki. Kezdetben mindössze egy lap volt, mellyel értesítettük a Baltimore és környékén élő magyarságot a havi összejövetelekről, a magyar mise időpontjáról. Közölte a részletes műsort s ki miről fog alőadást tartani, beszámolt a háziasszonyok munkájáról, a tagdíj és adományok bevételeiről, a tánccsoport és a hétvégi magyar iskola működéséről, a tagság életéről: születés, halálozás, házasság és a nyári utazásaikról, szabadságaikról, valamint az előző havi összejövetel eseményeiről. Soha nem gondoltuk, hogy a pár oldalas kiadványból újság lesz. Később bővült az oldalszám, ekkor már emigráns magyar lapokból híreket ollóztunk ki. Ahogy az oldalak száma növekedett, át vettünk cikkeket is, majd jelentkeztek írók, újságírók s közöltük írásaikat. Megküldtük különböző magyar egyesületeknek, s igy kezdett ismertté válni és teijedni. A 40 év alatt ismertté vált szinte mindegyik kontinensen. Jelenleg 810 név szerepel a címlistánkon, többségében az Egyesült Államokból, Kanadából és Európából, beleértve a Kárpát- medencét is. (Jelenleg 350 előfizetőnk van.) De voltak Dél-Amerikából és Ausztriából is olvasók. A címlistánk a 40 év alatt legalább háromszor kicserélődött. Elhunytak, Magyarországra költöztek, lemondták a lapot, majd újak jöttek. A lapot küldjük - az anyagiaktól függően - nem csak az előfizetőknek, az idős, kisnyugdíjas, anyagi nehézséggel közködő sorstársainknak is akik ezt kérik, díjtalanul. A lap soha nem kapott állami vagy alapítványi támogatást. Az első tizenegy évben az egyesület tartotta fenn. Utána előfiztésből és az előfizetők plusz-támogatásából tartotta fenn magát a lap. Idézve a magyar közmondást: „Addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért”. Ha kevés volt a bevétel, kevesebb díjtalan példányt küldtünk ki. A karácsonyi számhoz mindig csatoltunk egy „kéregető” levelet, melyre össze-össze jött/jön párezer dollár s ebből fedeztük/fedezzük az évvégi deficitet. A munkatársak, cikkírók, de a szerkesztő-kiadónk sem kapott fizetést, illetve tiszteletdíjat. Díjtalanul küldjük rendszeresen az Országos Széchenyi Könyvtárnak, a Lakiteleki Emigrációs Gyűjteménynek, a szegedi Somogyi Könyvtár Vasvári-gyűjteményének, több vidéki város könyvtárának és művelődési házának, továbbá az Elnöki Hivatalnak, a Fidesz frakciónak, de küldjük a müncheni Ugraisches Institut E. V. részére is. Felváltva 8-10 országgyűlési képviselőnek, jobbközép politikusnak. A tisztelet- és cserepéldányok mellett voltak előfizetők - igaz kevesen - Dél-Amerikából és Ausztráliából is. Magyarországi olvasóinknak többségében amerikai rokonaik fizetnek elő. Előfizetőnk volt a Kádár-kormány washingtoni nagykövetsége is.
