Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-01 / 6. szám
1997. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 MAGYARSÁGSZOLGÁL AT MŰVÉSZETTEL A Makk család műalkotásaiból rendezett kiállításokkal emlékezik a honfoglalás 110. évfordulójáról szerte Magyarországon. A Makk festőművész házaspár most Magyarországon kiállított történelmi festménysorozata tíz évvel ezelőtt, az 1956-os szabadságharc harmincadik évfordulójára készültek el, s azóta kiállítások során arattak nemzetközi sikereket. 1986 októberében és novemberében az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban, a Nemzeti Sajtó- központban, valamint a Szenátus épületének kupola- csarnokában szerepeltek, s ez utóbbi tárlat egyedülálló. Az USA állami (federal) épületében senkinek nem kináltak hasonló lehetőséget, de tekintettel a festmények művészi értékére, a szenátus tagjai támogatták a kiállítás megrendezését. Egyetlen más nemzet sem kérkedhet hasonló sikerrel! A washingtoni kiállítás után a képeket a Los Angeles-i Biltmore Hotel Kristálytermében is bemutatták. E nagy horderejű kiállításoknak az volt a céljuk, hogy a világ sajtójának és az amerikai szenátoroknak a képzőművészet sajátos eszközeivel tolmácsolják Magyar- ország dicsőséges századait és keserves szenvedésit. Makkéknak külföldi tartózkodásuk évtizedeiben az volt a hitvallásuk, hogy magyarnak lenni hivatás és kötelesség. A házaspár saját fegyverével, a művészettel; festményeikkel érte el, hogy nyelvi akadályok nélkük adjanak "vizuális közleményt" a sok ezer külföldi szemlélőnek. S az értőnek bizonyult, hálás nézők elismeréssel nyilatkoztak a magyar nemzet több mint ezer esztendős közép-európai eredményeiről és helytállásáról. A Makk család az emigrációban betöltötte küldetését. Hazánk mintegy önkéntes kultúrális követeiként, nemzetközileg elismert, ihletett művészetükkel képviselték a magyar népet, a magyar tehetséget és a magyar élniakarást. Hosszú évtizedek kitartó és céltudatos munkája nyomán megnyíltak a Fehér Ház, a Szenátus, az Amerikai Sajtóközpont, a kormányzói és püspöki paloták, az ENSZ Plaza és Hollywood kapui, elismerést és tiszteletet keltve a magyar nép alkotóereje iránt. Makkék valóban azt tették, amire hazánknak a nehéz időkben szüksége volt bemutatták a világnak, hogy Magyar- ország tevékeny - kultúrális és szellemi - alkotóeleme Európának. S elérkezett az idő, hogy a Makk család - élve a millecentenáriumi ünnepségek kínálta alkalommal - bekapcsolódjék az ó-haza művészeti életébe. A múlt év augusztusától Budapesten és az ország más városaiban állítják ki alkotásaikat. A hét darabból álló történelmi festménysorozatuk mellett egyéb alkotásaikból is kiállítottak: "Téli Budapest" 6x4 láb, a "Parlament" szintén a fenti méretben. "Virágáradat", Makk Éva 30x40 inch virágcsendélete és a "Falusi béke" az indiánok életét ábrázoló olajfestményei. Makk Imre "Icana-Amazonas" című alkotása az amazonasi őserdő indiánjainak életét mutatja be. Három nap Rómában Velence, Firenze és a Pisa-i ferdetorony megtekintése után, fáradt csoportunk végre megérkezett Rómába. Rengeteg magyar turista járt már az "Örök városban", főleg nyugaton élő emigráns magyarok. Első látásra emlékek tódultak agyamba: amint a Tiberius vizét néztem, eszembe jutott Kutasi József, történelem tanárunk értekezése a nagytudású Aennius Senecáról. Az első nap autóbusz kirándulás keretében megtekintettük a Fontana di Trevi híres szökőkútat, a Fórumot és természetesen a Colosseum romjait. Vacsora után kimentünk sétálni egy másik házaspárral. Szállodánkhoz közel az egyik színházban Luigi Pirandelló, Nobel-díjas olasz író: Sei personaggi in cerca d" autore (Hat szerep keres egy szerzőt) című színművét adták elő. Gondolom nagy sikerrel, mivel hosszú sorok álltak a jegypénztárnál. Másnap reggel, vasárnap lévén, a földalattin kimentünk a vatikáni Piazza San Pietro térre, reménykedve a pápai áldásban. Szerencsénk volt, jó helyet tudtunk szerezni a Szent Péter téren, annak dacára, hogy körülbelül százezer hívő szorongott a vatikáni napsütésben. Pontosan 12 órakor, II. János Pál pápa, megjelent a balkonon. Tizenöt perces olasz nyelven elmondott beszéde után, a Szentatya megáldotta a gyülekezetét. Ebéd után sor került a gyönyörű Villa d" Este megtekintésére. A kertek és az elképesztően szép szökőkutak, szinte elkéápráztatják a földi halandót. Utolsó napra maradt a Szent Péter Bazilika, majd később a Sistine kápolna meglátogatása. Egyházközségünk ír származású lelkipásztora, Monsignor Mc Carthy misét celebrált a Bazilika alagsorában. Itt életem egyik csodálatos élményében volt részem. Miuán papunk megkapta a vatikáni iroda engedélyét a misézésre, nagy meglepetésemre, az úgynevezett; magyar kápolnát utalták ki neki. Arra a kérdésemre, hogy véletlen folytán, vagy pedig összeköttetés révén kapta meg a Magyar kápolnát, csak mosolygott, nem volt hajlandó elárúlni. "Nevezzük kis magyar csodának", mondta ünnepélyes hangon, mielőtt bevonultunk a terembe. A lépcsőlejárat után, balra kell fordúlni és a pádon ülve, mindjárt otthon éreztem magam. Szentjeink: Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és a többi magyar szent neve latinul és magyarul vannak feltüntetve, évszámokkal ellátva. Ékes bizonyíték idegenek számára is, mennyi szentet adott a történelmi Magyarország a keresztény világnak. Mise után angol nyelvű csoportunkból többen körülfogtak és kérdéseket tettek fel. Minden kérdésre igyekeztem pontos választ adni, mivel tudtam - ha húsz percre is - magyar ügyet szolgálok. A délutáni órákban olasz idegenvezetőnk elvitt bennünket a Sistine kápolnába, ahol gyönyörködhettünk Michelangelo, Botticelli, Raphael és Cosmo Roselli műveiben. Szokás szerint, óriási tömeg mindenfelé és így kissé fáradtan érkezett a társaság a szállodába. Nagyon sok japán és német turistával találkoztunk. A nagyszerű vacsora után, másnap reggel búcsút vettünk Rómától és szép emlékekkel indultunk el a repülőtér felé. GÁBLER ANTAL
