Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-01 / 6. szám
1997. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 A másik másságára kényes csoport az az SZDSZ köré tömörült, magát szellemi elitnek valló tábor, amelyben a magyarországi zsidóság zöme képviselve van. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ez a másságot hangoztató csoport nem kizárólagosan a zsidóság soraiból kerül ki. A magyar zsidóság megosztott. Egy része belátja, hogy ha egy többség keretén belül egy kisebbség békében akar élni. nem provokálhatja a többséget. Izraelhez hasonlóan a magyar zsidóság is egy megbékélést óhajtó és egy meg-nem- bocsájtó csoportra oszlik. A megosztottság szintén körülbelül fele-fele arányos lehet. Azonban a meg-nem-alkuvó zsidósághoz csatlakozik egy szépszámú nem zsidó elitcsoport, aki bár nem zsidó vallású. de a magyar nemzeti tradíciót erősen ellenségének tekinti. Mint egykor Angliában a Cambridge-t végzett Filby és társai szembefordultak a brit tradíciókkal, hasonló ez a csoport is a magyarellenes érzéseivel, s az SZDSZ által kibontott “másság" lobogója alá tömörült. Ezek azok, akiknek szemet szúr a magyaros öltözet, a zsinóros fekete dolmány, a Kossuth-címer. Nekik a Korona csak svájcisapka és minden nemzeti jelleg hangoztatása egyenlő a fasizmussal. Ez a bántó hang természetesen hasonló visszhangot vált ki azokból a szenvedélyes írókból és szerkesztőkből, akik nem hagyják magukat a “politikai korrektség" hangfogójával elhallgattatni. Amikor a szenvedélyek olyan kijelentésre ragadtatnak egy Magyarországon élő személyt, hogy tagadja a magyar kultúra létezését, akkor ne csodálkozzanak a “másság” hirdetői, hogy hasonló goromba választ kapnak. A ma élő negyveneseket ugyanis már nem lehet az apák bűntudatával zsarolni. Amikor a másságra mint “jogra" hivatkozva, egy magyar származású USA képviselőt kémek fel egyesek sérelmük orvoslására, az csak olaj a tűzre Sajnos, sehol sincs egy olyan politikai egyéniség egyik oldalon sem. aki a saját szélsőséges nézeteit kordában tudná tartani. Bár a Horthv-temetés alkalmával egy zsidó által elhelyezett koszorú nemes gesztusa bizonyítja, hogy nem veszett ki Sík Sándor és Heltai Jenő szelleme a magyar zsidóságból, azért a “másság” provokatív- hangsúlyozása nem vezet nemzeti harmóniához. A “másság" problémája nagyon hasonlít a kanadai “Distinct Society” kérdéséhez. Filozófiailag a másság mindig egyenlőséget jelent. Ha én “más” vagyok, ez szükségszerűen azt jelenti, hogy a másik ugyanannyira különbözik tőlem, mint én tőle. Én nem lehetek “másabb” mint ő. Ezt vitatni felesleges. De Magyarországon a “másság” hirdetői számára ez a fogalom azt jelenti, hogy- ő okosabbak, modernebbek, nyugatiasabbak, európaibbak, kulturáltabbak, felvilágosultabbak, régi beidegződésektől mentesebbek, szélesebb látókörnek a többinél. Más szóval különbek azoknál, akiktől elválasztják magukat. Vagyis “másságuk” hangsúlyozása felsőbbrendűséget is jelent. Ez alapjában véve arrogancia, amelynek hű kifejezője az SZDSZ politikusa (filozófusa). Tamás Gáspár Miklós november elején elhangzott uszító biztatása, hogy “azon újságárus-bódékat, amelyek - szerinte - szélsőjobboldali, fasiszta kiadványokat árusítanak, mint amilyen a Magy ar Fórum és a Demokrata, föl kell borogatni!” Természetes, hogy egy ilyen nyíltan törvénysértő felhívásnak hasonló volt a visszhangja is A “másság” legsértőbb pontja a magyarság szemszögéből az, hogy- míg otthon a túlzott "magyarkodás” ellen védi “mássága” jogát, a határon túli magyarság hasonló kisebbségi “mássága" érdekében nem harcol hasonló elszántsággal. A ki nem egyensúlyozott mérleg azonban mindig hamis! A másság ugyanis nem jog. csupán egy megkülönböztetés. Ha valaki ezt jogi értékre akarja beváltani, téves úton jár, amely nem mozdítja elő mássága tiszteletét. Azoknak a sorsát pedig, akik hajlandók kompromisszumra - ami nekik is elvitathatatlan joguk —. csak a helyzetét nehezíti. Sokszor felmerül a gyanú az ellenzéki újságok hasábjain, hogy nem takar-e más szándékot is a másság túlzott hangsúlyozása, mint a puszta megkülönböztetést. Az üldözöttség érzésének állandósítása még mindig jól kamatozik, még akkor is, ha annak nem volt valós alapja. A végső meglátásom az, hogy egy hataloméhes, jól szervezett politikai tömörülés áll szemben az önzőén kicsinyes, széteső, egymás közt marakodó többséggel. Mindegy, hogy posztkommunistáknak, urbánusoknak másságosoknak vagy- pénzarisztokráciának nevezzük is ezt a csoportot, minden színárnyalat mögött egy internacionalista erő áll, amely élvezi a külföldi tőke támogatását. Velük szemben egy politikai pártokban és nem a Haza, a Nemzet fogalmában gondolkodó ellenzék áll. A nemzeti érzésű tömegek pedig kétségbeesetten keresik azt az egyént, aki ezen érzésük kifejezésére, óhajuk és érdekeik megvalósítására képes. Ez a mai magyar politikai csatatér sajátos vázlata. Az AMOSZ hírszolgálata jelenti: Hála, főleg az amerikai kongresszus ún. Helsinki Bizottmányának, végre rendszeresen napirenden van Washingtonban is a közép és kelet-európai nemzeti kisebbségek ügye. Magyar szempontból a legutóbbi események ezen a vonalon Christopher Smith képviselő, a Helsinki Bizottmány társelnökének április 16.-i, és Alfonse D Amato szenátornak, a Bizottmány elnökének, április 22.-i felszólalásai és kongresszusi kihalgatások voltak. Smith képviselő, Szlovákia lakosságának mintegy 10 százalékát kitevő magyar kisebbség helyzetéről beszélt, amivel 1993 - Szlovákia megalakulása - óta foglalkoznak. D Amato szenátor pedig felszólalásában általában elitélte Szlovákia emberi jogi politikáját és visszautasította azt a szlovák állítást, hogy az amerikai kongresszus megállapításai ezen a területen pontatlanok voltak. Felsorolta Fran- tisek Gaulieder képviselőnek a mandátumától való megfosztását, az ellene elkövetett bombamerényletet, Kovác elnök fiának elrablását és az azzal kapcsolatos botrányokat, majd elég részletesen tárgyalta a magyar kisebbség jogait sértő magatartást. Szerinte Szlovákiában tovább romolhat a magyar kisebbség helyzete. Példának megemlitette a nem szlovák himnuszok éneklésének betiltását és, hogy a magyar iskolákban a bizonyítványokat nem magyar nyelven állítják ki, a magyar nyelv használatát hivatalos ügyekben korlátozzák, és a magyar kulturális ügyekre fordított támogatást csökkentik, elszlovákosítási céllal. D Amato szerint mindezek a nemzetközi megállapodásokat is sértik, amiket Szlovákia is aláírt. (P.L.)
