Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 túra és másfajta szabadrablás — sokat emlegetett és természetesnek hirdetett vesztese; akinek még van valamilyen munkahelye. akár éhbérért, az pedig azért hallgat mélyen, mert reméli, nem ő lesz a következő utcára kitett. Pedig, dehogynem! Bármikor az lehet, hiszen a magyar már semmiféle tulajdonnal vagy beleszólással nem rendelkezik saját hazájában A tévé, rádió, sajtó folyamatosan hazudozik, magyargyűlölettől sugárzik, s köztársaság legfőbb közjogi "méltósága" ki meri jelenteni a Holocaust Emlékbizottság ülsén: "a korunkat jellemző vallási, felekezeti szabadság ellenére a keresztény intolerancia napjainkban is jelen van". Vagyis az egész (magyar) kereszténység - az összlakosságnak több mint 87 százaléka! - antiszemita! Mert ezt, figyelembe véve azt is, hol hangzott el a kijelentés, csakis így lehet értelmezni. Az a köztársasági elnök mondotta ezt, aki benyújtotta és megszavaztatta az elhíresült "gyűlölettörvényt". Mit mondhatunk erre? Göncz "úr" a törvény hatálya alá esik, hiszen a kereszténység ellen uszított, gyűlöletet keltett Avagy fordítva kell értelmeznünk? Az egész kereszténységet kellene börtönbe zárni, mivel egy kisebbség ellenességgel bélyegezte meg az erkölcsi tőkével eddig sem rendelkezett, de eme kijelentése után a maradékot is elvesztő "méltóság"? Szégyene az egész magyarságnak egy ilyen "méltóság"! Az ország élén - a fentiekben ismertetett "elsöprő" többséggel megválasztott - volt pufajkás, folyamatosan ha- zudozó gnóm áll, aki már saját pártjának is terhére vált Minisztereit úgy cserélgeti, mint más a fehérneműjét, ami nem csak azért feltűnő, mert nevetségessé teszi a miniszterelnököt, hiszen nem képes megválogatni bolseviki tárcavczetőit. hanem azért is rettenetes csapás az országra nézve, mert ezek az (ősbolsevik) elvtársak hatalmas végkielégítésekkel buknak meg, aztán több havi, jócskán kiemelt fizetés is jár még a felmondási időre, no, meg majdan kiemelt miniszteri nyngdij. amely akár több százszorosa is lehet az életüket tisztességcsen végigdolgozok nyugdíjnak csúfolt éhbérének! A meggazdagodásnak és a nép kifosztásának egyik sikeres ágazata a folytonos mi- nisztercsere is, hiszen eszükbe sem jutott a képviselőknek még olyan törvényt hozni, hogy a bukott minisztereket, vagy bukott és sikkasztó bankvezéreket, állami alkalmazottakat nem kitüntetés és sok milliós végkielégítés, hanem börtön illetné! Tocsik Márta "mindössze" 804 milliócskát "nyúlt le" egyrészt az államtól, másrészt az önkormányzatoktól Lényeg, hogy mindkét oldalon a magyar adófizetőktől Meg fogja úszni mindenféle büntető szankció nélkül! Hiszen már a botrány kirobbanásának napjaiban jött a következő bortány az 1000 Számú Ügyvédi Iroda 1 milliárdot kért csak a főv árosi önkormányzattól. majd a Co-Nexus sikkasztása, 4 milliárdnyi elherdált, de ki nem fizetett állami vagyonról. És több cikket lehetne megtölteni a hasonló, egyre emelkedő összegű és büntetlenül maradó szabadrablások ügyeivel, miközben a kórházakban több mint 10 ezer ágyat kell megszüntetni pénzhiány miatt, az iskolák százait zárják be, egyetemek mennek tönkre, és amin néhány éve háborogtunk és többnyire gúnyolódtunk: hogy Ceausescu Romániájában 20 fok alá kellett csökkeenteni a fűtést és a legkisebb villanykörtét használhatták az emberek, azt is csak néhány órán át. az, mint jósoltuk többször, hogy hamarosan így' lesz, mára a vadkapitalista-piacgazdálkodásinak csúfolt Magyarországon is bekövetkezett! A legutóbbi napok hírei között szerepelt, hogy néhány öregotthonban maximum 18 C- fokosra képesek csak fűteni a szobákat és csökkenteni kell az energiafogasztást, hiszen egyáltalán nincs pénz az öregek ellátására. lassan a falak is rájuk omlanak A gond azonban hamarosan "megoldódik", hiszen az elhalálozások az ilyen helyeken rettenetes iramban szaporodnak! Mint ahogyan a megszüntetésre vagy "áttelepítésre" ítélt kórházakból is pontosan ilyen hírek érkeznek. A betegek maguk oldják meg a "kitelepítések" és átköltöztetések gondját: egyszerűen meghalnak! Ide jutottunk! Miközben kisgyermekek százai fordulnak ki az éhségtől az iskolapadokból, egyesek milliárdokat sí- bolnak. úszómedencés palotákat építenek és devizában menekítik ki vagyonukat külföldi bankokba A maffia naponta rendez utcai leszámolásokat, tarkólövések és robbantások felderítetlen tettesei szaladgálnak szabadon, miközben a közrendőrök a létminimum környékén tengődve, maguk is korrupciókba keverednek. Az ország teljesen nyitott határain beáramló bűnözők és piszkos pénzek "tisztára mosott" tulajdonosai építik a Soros által megálmodott "nyitott társadalmat". Magyarország ezen a területen sokkal előbbre tart, mint bármely más ország. Nálunk bárki megtelepedhet, ha elég ügyes és elég erőszakosan tudja eltiporni a bennszülött és őshonos magyarságot. Vagy ha a köztársasági elnököt követve, elég keményen tud antiszemitázni, amely bélyeg még ma is felkelti a "bűnös nemzet" tudatot, és megfélemlíti mindazokat, akik becsületesek, s nem is éltek a háború idején. Meddig mehet ez így? Meddig lehet egy népet üldözni, ellehetetleníteni saját hazájában - az elszakítottságban és világszerte? Medidg mehet a ma már teljesen nyílt pusztítás? Új év új remények, kilátások nélkül? Talán nem! Talán a nemzeti öszefogás mégiscsak kialakul. Talán akad olyan pártvezér, aki megteremti a nemzeti egységet, olyan, igazán magyar érdekeket képviselő pártszövetséget köt, amely minden tisztességes választópolgár előtt nyilvánvalóvá teszi: ha fenn akar maradni, ha otthon akar lenni hazájában, akkor kizárólag erre a szövetségre szavazhat. Ma még nagy ellenpropaganda zajlik Ma még csak házról házra járva lehetne felvilágosítani a már-már "egyenemberré", az amerikai "kultúrával" kimosott agyűakká nevelt magyarokat. A farmerbe és Nike cipőbe bújtatott, Mac Donald's-ba járó. bulvárlapokat olvasó és amerikai filmeket bámuló, az angolt kiejteni sem tudó, de azért majmoló, magyarul már még rosszabbul beszélő magyar fiatalságot, és a nyomorba döntött öregeket, a tengődő néhai középréteget, a még munkahellyel rendelkezőket. Falun, városon egyaránt. Sajtó, tömegtájékoztatás nélkül csak ez az út járható, ha keserves és fársztó is. Mindaddig csinálni kell, amíg vissza nem szerzik a nemzet tagjai őshonosságukat, otthonoság érzetüket a Kárpát-medencei otthoniét 1101. esztendejében. Van-e erre remény? Van! Az ember természete olyan, hogy ha átmenetileg elveszíti is a reményt, az életerő, az élni akarás mindig megtalálja a megoldást. Akár egyénileg, akár nemzetközösségben. Sokszor forradalmakban, véres megtisztulásokban, máskor csendes ellenállásban Van remény, ha már időben kimondjuk: minden olyan pártvezér, aki kivonja magát a nemzeti összefogásból, hazaárulónak tekintendő és a későbbiekben így is kezelendő! Ha kimondjuk: egy haza mindenkinek jár, amelyben otthonosan érezheti magát, saját arcú-
