Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. április MAGYARORSZAGI HÍREK STOLMÁR G. ILONA MEGKEZDŐDÖTT A HÁGAI NEMZETKÖZI Bíróságon a Duna elterelésének ügyében indított per. Március 3-ától egy héten át a magyaroké volt a szó. A legkiválóbb, nemzetközileg elismert szakemberek bizonygatták nemzetünk igazságát - a sokak által “kis Trianon”-ként emlegetett szlovák Duna-elterelés ügyében, bár ezzel a határfolyó-eltereléssel inkább mi kaptunk (volna vissza) csekélyke területet. Az első nap szónoka James Crawford professzor, a cambridgei egyetem nemzeközi jogásza volt, aki bemutatta, hogy a nagymarosi, majd a dunakiliti munkálatok (magyar) felfüggesztése teljes mértékben megfelelt a nemzetközi jog alkalmazkodó normáinak, különös tekintettel a szükséghelyzetet leíró szabályoknak. Ezt követően dr. Nagy Boldizsár, az ELTE Nemzetközi Jogi Tanszékénak adjunktusa világított rá arra, hogy a szlovákok által megépített, ún “C-variáns” mind fizikai mivoltában, mind a felette gyakorolt ellenőrzés terén alapvetően különbözik az eredeti tervtől. 12 olyan jelentős létesítményt sorolt fel, amelyek az előbbinek a részét alkotják, de nem szerepeltek a Közös Egyezményes Tervben, majd rávilágított arra, hogy a C-variánsból származó előnyöket egyedül Szlovákia élvezi, míg a felmerült károk nagyobbik része mind-mind Magyarországon jelentkezik. A meghallgatásban fontos szerepet kaptak a természettudósok is. Ronald Carbiener, a strasbourgi egyetem nyugalmazott professzora nemzetközi összehasonlításban világított rá arra, hogy az ilyen mértékű beavatkozás következményei gyakran csak évek, évtizedek múltán érzékelhetőek, amikor a károk már visszafordíthatatlanok. Dr. Klaus Kern, a karslruhei egyetem szaktanácsadó mérnöke a C-variánsnak az élővilágra, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai közül kiemelte a halpusztulást, az élőhelyek megfogyatkozását és a különösen értékes ártéri ökoszisztémáknak értéktelenebbekkel való felváltását. Howard Wheater, a londoni Imperial College hidrológiai professzora részletesen elemezte: miért elkerülhetetlen, hogy a víztározó fenekén lerakodott üledék és a vízben szegény főmeder megváltozott hidrológiai viszonyai a talajvíz miőségének s mennyiségének romlásához vezessenek - ahogyan azt a mérési eredmények már mutatják is. Adatokkal bizonyította, hogy a Szlovákia által javasolt kárenyhítő intézkedések nemcsak nem érik el céljukat, de további problémák forrásainak bizonyulnak Philippe Sands, a londoni egyetem keleti és afrikai tanulmányok fakultása nemzetköti jogi előadója számos szlovák forrásra támaszkodva egyértelműen bebizonyította, hogy a C-variáns tervezése és építése 1989-ig visszanyomozható. Ebből következően - mondta - nem állja meg a helyét az a szlovák állítás, amely szerint Csehszlovákia a C-variánst csak a munkáknak a magyar fél általi megszüntetése után, 1991. júniusában kezdte létrehozni. Később Ph. Sands folytatta az 1977. évi szerződés megszüntetésére felhozott magyar indokok bemutatását. Kifejtette, hogy a körülmények alapvető megváltozásának doktrínája mind a politikai, mint a környezeti feltételek kapcsán alkalmazható. Nagy' hangsúllyal szólt Csehszlovákia szerződésszegéséről is, amelyek közül a C-variáns megépítése önmagában is megalapozta volna Magyarország jogosultságát a szerződés megszüntetésére. Bemutatta, hogy' a két államot egy sor olyan új környezetvédelmi szerződés és szokásjogi szabály kötelezi, amelyek összeegyeztethetetlenek az 1977. évi szerződéssel. James Crawford pofesszor a magyar meghallgatás 5. napján kijelentette, hogy Csehszlovákia magatartásával - mindenekelőtt a C-variáns megépítésével - lényegében elutasította a szerződés alkalmazását, függetlenül attól, hogy megalapozottak voltek-e az 1992. májusában Magyarország által előteijesztett érvek. Hozzátette: Csehszlovákia kettéválása 1992. december 31-én akkor is a szerződés megszűntét eredményezte volna, ha a magyar kormány korábban nem tesz ilyen értelmű nyilatkozatot. Szlovákia ugyanis a nemzetközi szokásjog értelmében nem jogutódja Csehszlovákiának. Pierre-Marie Dupuy professzor a kártérítési, kártalanítási és helyreállítási kérdésekkel foglalkozott. Tekintettel arra, hogy a felek nem várnak a Bíróságtól a felelősség alapvető elvein túlmutató ítéletet, a professzor nem számszerűsítette Magyarország kártérítési igényeit. Rámutatott azonban arra, hogy a nemzetközi jog szabályainak értelmében a környezeti kárt szenvedő állam kárainak megtérítését és az eredeti állapot helyreállítását követelheti. Utolsóként a magyar kormány képviselője, Szénási György nagykövet beszélt röviden, lezárva a magy ar meghallgatást. Mértékadó, de határozott beszédében arra kérte a bíróságot, hogy a környezetvédelmi és szerződésjogi érvek alapján, a Duna elterelésének jogsértő mivoltát megállpítva, olyan ítéletet hozzon, amelynek alapján a felek közösen megtalálhatják a részletekre is kiterjedő megoldást. Mi jobban örültünk volna, ha a magyar kormány nem a későbbi “kétoldalú tárgyalások” és “alkudozások-meg- egyezések” lehetőségének pozícióit erősítendő fordul a neves testülethez, hanem a (háborús okkal felérő) határsértés és a ténylegesen okozott károk megállapítását és megtérítési kötelezettségét kéri megítélni. Nem ez történt! A nagy tekintélyű, elismert nemzetközi jogi- és környezetvédelmi szakemberek azonban, ma még úgy tűnik, hazánk pozícióit nagyban erősítették e mindeddig példátlan perben. Lapzártánkkor várjuk, hogy a Húsvét előtti héten - Nagyhéten - a bíróság a szlovák fél szakértőit és a szlovákok álláspontját hallgassa meg. ugyancsak 5 munkanapon át. Ezután a bírói testület helyszíni szemlét tart az elterelt Duna mindkét partján, különös tekintettel a szigetközi “homokbuckákra”, amelyek a videókon és fényképeken bemutatv a, nemrégiben még zöldellő gyönyörűségről, ritka élővilágról tanmúskodott. PATTANÁSIG FESZÜLT - VAGY legalábbis annak lát- szó-érzékelhető - helyzetben került sor az 1848-as Szabadságharc 149. évfordulójának megünneplésére. Március 15-e teljesen forradalmi hangulatban találta az országot ez idén,
