Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
1995. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 dók mindig kevesebben voltak mint az őslakosság, amelynek nyelvét s a terület földrajzi elnevezéseit az uralkodó nép átvette. Ezekután lássuk, hogy kik is voltak azok, akik Anonymus szerint a Vereckei-hágón bejöttek 896-ban s akiktől nevünket is örököltük. II. Szilveszter pápa, aki a Szentkoronát küldte, Istvánt a szkíták hatalmas királyának nevezte III. Ottó német császárnak írt levelében. Ámbár a pápa szegény francia családban született, de korának legképzettebb embere volt, s a pápai udvar történetírói annak a népnek egész múltját kikutatták, amelynek fejedelmét a pápa koronával szándékozott kitüntetni. A magyar hagyomány alapján mi magunkat is szittyáknak nevezzük. Viszont 1075-ben Dukász Mihály keletrómai császár is küldött egy koronát I. Géza királyunknak, amelyen a görög felírás magyar fordítása így hangzik: “Géza úr, hívő királya a turkoknak”. I. Géza ezt elfogadta és összeötvöztette a Rómából kapottal, tehát nem volt, ellenvetése a turk elnevezés miatt. De a magvarok bejövetelének idején uralkodó keletrómai császár, Bíborbanszületett Konstantin is, Árpád népét turkoknak nevezi nagy művében. Kun László magyar király udvari papja, Kézai Simon, az első egyetemes magyar történelem írója a honfoglaló magyarokat hunoknak nevezi. Lehetne idézni másokat is, de a lényeg az, hogy “az avarok, magyarok, besenyők, kunok, uzok, médek, pártusok, bolgárok mind ahhoz a nagy népcsaládhoz tartoztak, amelyet időrendben szkítának, hunnak vagy turknak neveztek, de megvolt és megmaradt a külön nemzeti nevük is. ” A fontos tény az, hogy a hunok, avarok és magyarok személynevei csak a török nyelv segítségével értelmezhetők ki. A Bíborbanszületett császár könyve 38. fejezetének címe: “A turkok népéről és az honnan vezeti le eredetét”. Már a cím is bizalomkeltő, mert nem másoktól vesz át ki tudja milyen megbízhatatlan, szubjektív mesét, hanem a kérdéses nép saját véleményét használja fel. Tehát a magyarság turk nép, amely a kazárok szomszédságában élt azon a helyen, amely első vajdájától a Lebédia nevet kapta; fejedelmük nem volt, de kritikus időben hadi vezetőt választottak. Lebédihez a kazár kagán egy előkelő kazár nőt adott feleségül s a besenyők támadása után felajánlotta, hogy népének uralkodója legyen, de Lebédi ezt elhárította azzal, hogy egy másik vajda, Álmos vagy fia Árpád rátermettebbek. A döntés Árpád mellett történt, akit kazár szokás szerint pajzsra emeltek és fejedelmükké választottak. Bíborbanszületett Konstantin felsorolja Árpád családjának összes tagjait unokákig bezárólag; azután megadja a honfoglaló törzsek neveit: a kazárok ellen fellázadt kabarok három törzsét és a magyarok hét törzsét: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tatján, Jenő, Kara és Kaza. A névadó törzs az Árpád megver (ill. magy ar) törzsé lett, mint a szövetséges népnek összefogó kapcsa. Az eredeti szótő “med” (méd nép) volt, a rangja pedig “er”, a kettő összetéve meder vagy medjer szó lett. amelyből a könnyebb kiejtés törvénye szerint megyer majd magyar lett. Az “er” a turk nyelvben valahonnan eredőt jelent (mint nyelvünkben a folyók, az emberek, a népek eredete); a megyeri néptörzs pedig a méd nevű népből eredt, s ilyen nevű nép volt, egy hun vagy turk nép. amelyről Kr.e. a IX. században szó van az asszír feliratokban: a médek vagy madajok, madák országáról, amelynek testvémépe a pártus nép. Mindkét népet az asszírok sanyargatták, kirabolták és gyilkolták mindaddig, amíg ezt a vérszopó népet végleg letörték. Kr.e. a VI. században II. Cirus a médeket legyőzte és országához csatolta Néhány évtized múlva a pártusokat is ez a sors érte; ők lettek a perzsák lovasosztagai, tehát egyenjogúak lettek s beolvadtak. A két nép közül azok, akik a szabadságot mindennél többre becsülték, átkeltek a Kaukázus északi oldalára s ott más rokon törzsekkel együtt kialakították a magyarság népét. Kr.u. 800 körül a náluknál számosabb besenyőktől szorítva kettéváltak. A turk katona nép nyugat felé indult, a másik, az ún szabartói nép. amely a Kaukázus vidékéről sodródott el a turkokkal. visszatért régi telephelyére és ott a tatárjárásig megmaradt. Tehát összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az ősi telepes nép a Kárpát-medencében a Mezopotámiából bevándorolt sumer vagy azzal rokon nép volt. Annak ellenére, hogy az összes bizánci kútforrások a hódító magyar népet turk-nak nevezik, maga a hódító katonanép hunnak, vagy szittyának nevezte magát, de az általánosan elfogadott név a hun volt. Ebből keletkezett a “gar” (=nép) török szó hozzáadásával a “hungár” szó, amely = hun nép, s a többi nemzetek így nevezik ma is fajtánkat: Hungarian, Hongrois, Ungar, Ungur stb. Amikor a XIII. század végére “a hódító nép és a meghódított ősi nép nyelve összeolvadt, ekkor alakult ki véglegesen a magyar név az uralkodó megyeri vagy magyari törzs nevéből”. (Vége.) * * * A TRIANON TÁRSASÁG az alábbi levelet intézte Roman Herzoghoz, Németország államelnökéhez magyarországi látogatása alkalmából: Őkexellenciája Roman Herzog Úrnak. A Német Szövetségi Köztársaság Elnökének Bonn Tisztelt Elnök Úr! Budapesti látogatása alkalmából a magyarság jövőjére nézve rendkívül fontos megállapításokat tett. Mindenekelőtt egyetértőén gondolunk arra, amely szerint az Európai Unióba és a NATO-ba történő magyar belépés esetén ezekbe a szervezetekbe nem lehet bevinni a nemzeti-nemzetiségi ellentéteket. Engedje meg Elnök Úr, hogy fölhívjuk néhány olyan tényre a figyelmét, amelyek erre a kérdéskörre vonatkoznak. A Kárpát-medencében és közvetlen környékén jelenleg 16-17 millió magyar él, de nem egy, hanem kilenc országba szétszórtan. Ez a helyzet 1920 óta van így, amikor Németország területének 8-9%-át elvették, s amikor szövetségese, Magyar- ország területének 72,4%-át csatolták el. Azóta, amióta a trianoni békediktátummal az akkori Magyarország tízmilliós magyarságából 3,5 milliót idegen hatalmak fönnhatósága alá helyeztek. Mindezt “természetesen” úgy tették, hogy a ma-
