Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
1997. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Miért történt ez így? Miért vagyunk - ma már - szinte mindnyájan potenciálisan veszélyeztetettek9 (Hiszen a trejedési módozatok a vírusszaporodással együtt sokszorozód- nak és kiterjednek.) Tudjuk, hogy ez a rettenetes betegség elsősorban a homoszexuálisok között teljed. (Ma már ez annyiban nem igaz. hogy magam is ismerek olyan esetet, amikor a kórházban a vírushordozó létét eltitkoló orvos fertőzte meg pácienseit.) A homoszexualitás mára nemcsak elismert, de szinte kötelezően támogatott “másság”. A normális. Isten rendelése szerint élő emberek sokaságának erős ellenállása akadályozta csak eddig, hogy “házasságukat" az ország- és világ- vezérek törvényesíthessék. De ez már nem tart sokáig! S ha megtörténik, akkor mint törvényes “házasok”, természetesen gyermeket is örökbe fogadhatnak (“produkálni” ugyanis nem képesek!). Tudathasadás? A legsúlyosabb esete! S ha már itt tartunk: ugyancsak ebbe a tudathasadásos körbe tartozik - a világ túlnépesedése tekintetében - az abortusz (magzatmészárlás) nemcsak törvényes volta, de propagálása, és ennek szöges ellentéte: a lombikbébik és a mesterséges megtermékenyítések ügye. Mert ha túlszaporulat van, és ezért szükséges az anyaméheken belüli gyilkosságok tömege, akkor miért kell mesterségesen szaporítani a szaporodásra képteleneket? Nem véletlenül! Állítsuk csak “csatarendbe”, valamiféle logikai sorrendbe ezeket a rémképeket! Először a származás megtagadása, de azért “bizonyos” származás előnyben részesítése. Azután az elfajzott ember piedesztálra emelése, aztán az anya méhének Isten- és emberellenes felhasználása, s a többi ... Mind-mind a klónozás rémálmaimban felmerülő végcélját szolgálja. Az élőlény, az emlős - tehát holnap már az ember! - klónozásos szaporításához apára (hímre) egyáltalán nincs szükség! Jó az tehát, ha időben elteljed és megszokottá válik ennek a nemnek az egymás közötti nemi élete. (Még az AIDS rohamos teijedése árán is, ez legfeljebb majd “egyensúlyban” tartja létszámukat, mint régen a nagy járványok!) És kaphatnak majd tenyésztett (klónozott) gyerekeket, akár saját sejtjükből megalkotva, hogy genetikailag teljesen hasonló legyen hozzájuk, ami alapjában azt is jelenti, hogy biztosítva van az így kitenyésztett utód homoszexuális volta is, genetikailag bekódoltán. Az anyaméhre azonban szükségük van a “tenyésztéshez” is - egyelőre. Ám nem Isten rendelése szerinti értelemben van erre szükség, s nem természetes megtermékenyítéssel - két ember, azaz emberPÁR esküvel megerősített házassági közössége, szeretete által — létrehozott élet meglakotására. Ezért kellett az Anyát “csak nővé” tenni, lelki alkatát megtörni az abortusz elfogadtatásával, természetessé tételével... S akkor még egyáltalán nem szóltunk az ugyanebbe a körbe tartozó másik őrültségről: a feminista mozgalomról! Hogy azután miféle embertípusok kitenyésztése (klónozása) várható a későbbiekben, abba belegondolni is rossz. Meglátásom szerint lesz az uralkodó réteg - mindenre, a legnagyobb gonoszságra is zseniálisan képesen -, és lesz egy azt kiszolgáló, amolyan rabszolgaréteg - rendkívüli fizikai erővel, csekélyke gondolkodásképességgel, de mindent eltűrni képesen... A többit mindenkinek a fantáziájára bízom. Én azonban nem szeretném megélni azt a kort, s csak abban reménykedem, hogy Isten közbelépése megállítja a talán már a gyermekeimre váró, ember számára elviselhetetlen világ borzalmainak bekövetkeztét! Mert a Teremtő “munkájába” ilyen mértékben - válogatott emberek “teremtésével” - beavatkozni embernek csakis a Sátán kiszolgálójaként lehet, az pedig Isten- és emberellenes! HOVÁ LETT BÜSZKESÉGED, MAGYAR? Marc Bartoo barátom, volt kollégám, akivel Jerry Pollack laborjában dolgoztam együtt, ültette el fülemben a bogarat. Mindig olyan nagy' tisztelettel beszélt a magyarokról. Egyszer elmesélt egy' történetet: talán Linus Pauling lehetett az; megkérdezték, hisz-e a Marslakókban. “Hát persze!” - válaszolta. -- Magyarország területén landoltak. Csak nézzék meg, a magyarok nem midnennapi lények. Hány nagyszerű tudós, zenész, művész került ki közülük.” Én mindig csak megmosolyogtam a történetet. Ugyan mitől is lennénk mi különlegesek... Az idén tavasszal Henk Granzier és Ken Campbell professzorok egy előadássorozatot szerveztek a Washington State University Állatorvosi Karán. A téma: Az izomkoncentráció filamentális szintű szabályozása. Az előadók a téma világnagyságai voltak, híres egyetemekről. Kéthetente volt egy előadás. Az előadók két-három napot itt töltöttek Pullmanban, ami lehetőséget adott arra, hogy végiglátogassák az izomkutatással foglalkozó laborokat és elbeszélgessenek a különböző témákkal foglalkozó kutatókkal. így volt szerencsém számos remek tudóst személyesen is megismerni. Köztük volt Sam Lehrer is, a Boston Biomedical Research Institute-ból. Világlátott ember, feleségével már kétszer volt világkörüli úton. Miután elmeséltem neki, mivel foglalkozom, és megmutattam az optikai csipesz-berendezést, amit a útin molekula megnyújtására építettem, felém fordult: “és hogy tudtad ezt mind egymagad összeállítani? Fizikus vagy?” - “Nem, orvos vagyok” - feleltem. Egy pillanatra elgondolkodott, aztán felvillanyozott arccal kérdezte: “Csak nem vagy magyar?”... “Ja, ez mindent megmagyaráz!” Aztán elmesélt egy történetet: “Amikor 1956 végén a Berkely egyetemen tanítottam, az egyik nap egy csoport új diákot pillantottam meg a lépcsőkön. Valami idegen nyelven beszéltek. Odamentem, megszólítottam az egyiket. Tökéletes angolsággal válaszolt. ‘Honnan jöttetek?’, kérdeztem. ‘Magyarországról’, válaszolt a fiú. ‘És hol tanultál meg ilyen tökéletesen angolul?’, kérdeztem elcsodálkozva. ‘A hajón.’ Tudod — mondta Lehrer professzor —, számomra ez mutatja legjobban a magyarok tehetségét és a világhoz való hozzáállását.” Marslakók? Talán mégis. . ? IJj. Kellermayer Miklós Címképünk: Budapest látképe a Várhegyről. Középen a Páriámét épülete, baloldalt a Margit-hid és a Margitsziget látható. Szerkesztőnk felvétele 1990- ben.
