Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
1996. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 — magyar ember polgári keresetet nem indíthat, vádló nem lehet, — magyarok közmunkára bármikor, bárhová, bármennyi időre igénybe vehetők "államérdekből". 1947. április 12-én kezdődött el Magyarországgal a lakosságcsere, amely az 1948. február 25-i teljes kommunista hatalom átvétele után fejeződött be s aminek eredménye, hogy 74 ezer magyarnak kellett elhagynia a Felvidéket. Ezután kezdődött a helységek történelmietlen, kitalált szlovák nevekkel való helyettesítése. Az 1944. május 9-én elfogadott új kommunista alkotmány meg se említi a kisebbségeket, s így azok nem is szavazhattak a május 30-án megtartott nemzetgyűlési választásokon, kivéve a "reszlo- vakizáltakat". Végre 1948. október 12-i rendelettel visszaadták az állampolgárságot a megmaradtaknak, de kisebbségi jogokat nem is említve, így feltehetjük, hogy a kommunista világbirodalom "proletár szabadsága" mindenkinek egyformán kijárt(?!). DABAS-SÁRI ÉS A HAZAI "DEMOKRÁCIA" A "jogállamiság" nagyobb dicsőségére, a Dabas-Sári Szient János Katolikus Iskola megkapta a Pest Megyi Rendőr-fökapi- tányság 1996. január 3-án kelt, 219/95. Bü. számú végzését, amely arról tájékoztat, hogy a nyomozást megszüntetik, mert "bűncselekmény nem állapítható meg". Az öt hónappal ez előtti történet, amelyről Olvasóinkat is tájékoztattuk annak idején, arról szól, hogy az egy épületben lévő állami és egyházi iskolarész közé engedéllyel, tehát törvényesen, a katolikusok által felhúzott falat, minden előzetes értesítés nélkül, a szomszédos község jegyzőnője egy másik városban, Hatvanban felfogadott bérmunkásokkal elkezdte lebontatni. A munkát a helyi rendőrség tagjai biztosították, akik mosolyogva nézték végig a vandál pusztítást. Amikor a felsőbb hatóságtól megérkezett a rombolás azonnali leállítását elrendelő határozat, a munkások eldobálták a csákányokat — hiszen addigra személyi sérülés is történt: a fel "másik oldalán", a katolikus rész irodájában mit sem sejtő gazdasági ügyintézőt fejen találta egy tégla! — és abbahagyták a bontást. Erre a felu ateista-bolsevik és liberális tagjai dühösen nekiestek a falnak, átjutottak az egyházi iskolarészbe, összetörtek mindent: bútorokat, számítógépeket, szentképeket. A Feszületet, a Szűzanya-képet, Ciryll és Methód szobrát leköp- dösték és kidobálták az emeletről. Az anyagi kár egymillió forint körüli — ez eszmei-lelki felmérhetetlen. Minderről videofelvétel állt a nyomozó hatóságok rendelkezésére, nem beszélve a napilapokban megjelent fény- képfelvételekről. A videoszalagokon jól látható, hogy a helyi rendőrség — amelynek vezetőjét azóta nemcsak leváltották, de a rendőri testületből is eltávolították — a vandálokat, garázdákat, vallásgyalázókat védte, nem avatkozott közbe, nem állította meg a pusztítást. Ez azonban nem volt elegendő bizonyíték a garázdaság tényének megállapításához! (Az elutasító határozat a Be. 139 paragrafus (l)bek. b. pontjára hivatkozik.) Az egyházi iskola jogi képviselője panasszal kíván élni a Legfőbb Ügyészségnél a határozat ellen, de ismerve a legutóbbi történéseket — bezúzták a Bp,. Rezső téri templom öszszes ólomüveg ablakát, fejbe lőtték az egyik vidéki plébánost, sorozatosan törnek be templomokba és plébániákra, a nyíregyházi önkormányzat megtagadta az evangélkikus iskola visszaadását, stb -, semmi reményük nem lehet arra, hogy panaszuknak helyt adnak. Ezt nevezik ma Magyarországon "jogállamiságnak" és vallásszabadságnak! (Az eseményeket a későbbiekben is nyomon követjük.) S.G.L * * * Az Új Magyarország január 18-i számában érdekes leleplezés jelent meg. A Népszava által nemrég közölt és Grósz Károllyal 1991-ben készült interjúról szól a hírecske, melynek szerzője látta az interjú eredeti szövegét és azt teszi most szóvá, hogy egy mondat megváltoztatva került a nyilvánosság elé. Amikor a interjúvoló újságíró hajdani munkatársairól kérdezte Grósz Károly véleményét, a Horn Gyuláról szóló mondat eredetileg így hangzott: "Horn Gyulában viszont nem csalódtam, mert már számosán fi- gyelemeztettek korábban, hogy emberi tartása gyenge." Ezzel szemben a Népszava most közzétett szövegében ez a mondat így módosult: "Horn Gyuláról viszont vegyes érzések élnek bennem." Nos nyilvánvaló, hogy a Népszava szerkesztője nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a miniszterelnököt, ezért inkább lakkozta a róla szóló, nem éppen hízelgő véleményt. Ami érthető ugyan, csak éppen szöges ellentétben áll a sajtóetikával... * Ausztriában tovább bonyolódik a titkos amerikai fegyverraktárak nemrég nyilvánosságra került ügye. Az osztrák baloldal leleplezése, ami szerint 79 amerikai fegyverraktár létezik Ausztria területén, egyre többeket érint és így tűnik sokan tudtak a dologról, de hallgattak. Legutóbb például Fritz Molden, a Die Presse egykori kiadója jelentette ki, hogy tudott a fegyverraktárakról és biztos abban, hogy a régebbi kormányok tagjai is tudtak azokról. Swan- nee Hunt, az Egyesült Államok bécsi nagykövete biztosította az osztrák kormányt, hogy a legrövidebb időn belül rendelkezésére bocsátja az üggyel kapcsolatos adatokat. Ugyanakkor megjegyezte: az 1955-ös osztrák kormány tagjainak tudniok kellett a fegyverraktárakról. Mi is történt 1955-ben? Mint emlékezetes, ebben az évben írták alá az osztrák államszerződést, aminek értelmében a négy megszálló hatalom katonái elhagyták az országot. Az eltávozó amerikai csapatok azonban fegyvereik egy részét nem vitték magukkal, hanem a volt amerikai zóna több helyén létesített raktárakban helyezték el azokat. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a kormány rendelkezésére álljanak egy esetleges kommunista puccs vagy egy keletről jövő külső támadás esetére. Állítólag jelentős mennyiségű aranyérmét is elhelyeztek a raktárakban, a gerillaharc megszervezésére, arra gondolva, ha Ausztriát megszállná az ellenség. Erről a NATO főhadiszállásán is tudtak és egy Szovjetunió elleni háború esetére számításba vették ezt a tervet. Vranitzki kancellár most azzal a kéréssel fordult Washingtonhoz, hogy informálja az osztrák kormányt a raktárak pontos helyéről és gondoskodjék azok mielőbbi felszámolásáról.
