Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
1996. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 országi megjelenése ellen és ők maguk is küldtek csapatkontingenst az akció támogatására. Végül Eörsi még kitért arra is, hogy a lakosság rokonszenwel fogadta az amerikaiakat és most alkalma van tapasztalni, mi a különbség az orosz és az amerikai katonaság stílusa között: amíg a szovjetek voltak Taszáron, mindent elzártak a nagyközönség elől és meg sem lehetett közelíteni a repülőteret. Most oldott a légkör és nyitva áll minden: bázistól nem tartják távol a civileket, sőt barátságosan közelebb invitálják őket és mindent megmutatnak nekik. * Ki ne emlékeznék azokra a megdöbbentő hírekre, amelyek még jóval karácsony előtt jelentek meg a hazai újságokban: tragikus véletlenek egybeesése folytán két héten belül három olyan balesetről is írtak a lapok, amelyek során vonaton utazó gyerekek sérültek vagy haltak meg kődobálások következtében. Amikor a tragédiák nyilvánosságra kerültek — egy kisgyerek életét vesztette a fejét eltaláló kő miatt, kettő súlyosan megsebesült és egyikük egész életén át viselni fogja az eset nyomait - iderült, hogy a MÁV-nak és több más közlekedési vállalatnak (pld. távolsági autóbuszoknak) már évek óta gondot okoznak a kődobálók. Mivel addig - szerencsére - nem történtek sérülések, az ügy nem került szőnyegre, de a kisfiú halála felrázta a közvéleményt és a lapokhoz százával érkeztek levelek, amelyek hasonló esetekről számoltak be és sürgős intékedést követeltek. A MÁV beismerte, hogy a vasúti kocsik megdobálása némely vidékek fiataljai számára kedvelt időtöltés, ami ellen nem tudnak védekezni. A haláleset után a rendőrség megszigorította az kritikus helyek ellenőrzését és el is kaptak néhány kőhajigáló suhancot, akikkel azonban nem tudtak mit kezdeni, mert mint fiatalkorúak voltak és csak a szüleiket figyelmeztették. A televízióban most kérdést intéztek a MÁV egyik vezetőjéhez, hogy történt-e javulás e téren? "Sajnos nem tudok lényegi eredményekről beszámolni — hangzott a válasz. - A kődobálók mostanában is mindennap megszórnak egy-egy vonatot, csak a sajtó már nem foglalkozik ezzel, mert nem történt haláleset." Aztán hozzátette: folyamatosan cserélik ki a vasúti kocsik ablakait és az új ablak nemcsak törhetetlen üvegből készült, hanem olyan, hogy csak addig marad lehúzva, amig tartják, majd újra automatikusan fölmegy. (Kérdés: nyáron hogyan védekeznek majd a meleg ellen az utasok, hiszen a magyar vasúti kocsikban még nincs léghűtés?...) * A világ már megszokta, hogy Izraelben napirenden vannak a villongások az arabok és a zsidók között, de az a véres ütközetté fajult tüntetés, amelynek során a napokban a zsidó rendőrség csapott össze zsidókkal - pontosabban zsidóvallású etiópiaiakkal — egyedüláll a maga nemében. Sokezer etiopiai zsidó telepes gyűlt össze január 27-én Jeruzsálemben és ott a miniszterelnökség elé vonultak, ahol áttörték a biztonsági barrikádokat és be akartak hatolni az épületbe. A kivezényelt rohamrendőrök megütköztek a tüntetőkkel, miközben gumibotot, könnygázt és vízágyút használtak. A tömeg kövekkel védekezett s a rendőrök közül ketten súlyosan megsebesültek, egy tüntetőt pedig szintén kórházba kellett szállítani. A demonstrációra az adott okot, hogy az etiópiaiak megtudták: az izraeli kórházakban megsemmisítettek minden olyan tartósított vért, ami etiopiai donoroktól származott, mert felmerült a gyanú, hogy azok mind AIDS-szel fertőzöttek. Ezt súlyos sértésként fogták fel, de a vér-ügy csak az utolsó csepp volt a pohárban. Az Izraelbe a nyolcvanas évek végén áttelepült mintegy 50 ezres létszámú etiopiai zsidó közösségben rengeteg sérelem gyűlt fel az idők folyamán és most érkezett el a robbanáspont. Mint tudjuk, 1984 és 90 között az izraeli kormány a valamennyi zsidó egy hazában való egyesítésének jelszavával ötvenezer zsidó vallású etiópjait fogadott be Etiópiából és telepítette le őket az ország különböző részein. Az etiopiakat azonban igazán sohasem fogadták be a többi zsidók és sötétebb bőrük miatt mindenütt hátrányt szenvedtek. Az etiópiaiak vezetői diszkriminációval és racizmussal vádolják az izraeli kormányt, amelynek most szembe kell nézni egy újabb nemzetiségi problémával. * A Human Rights Watch/Asia elnevezésű emberjogi szervezet vizsgálatának tapasztalatairól közöl megrázó cikket a WASHINGTON POST. A kínai árvaházakban uralkodó embertelen állapotokról olvashatunk valósággal hátborzongató részleteket: mivel az árvaházak Kínában túlzsúfoltak, a személyzet úgy akarja csökkenteni a munkáját, hogy éheztetéssel és minden más módon igyekeznek minél több kisgyerek halálát okozni. Mivel pedig Kína egyik legnagyobb gondja a túlnépesedés, a hatóságok szemet húnynak a gyermekek megtizedelése fölött és még nem indítottak vizsgálatot pld. a shanghaji árvaház ellen sem, ahol közel 80 százalékos a halálozási arányszám. Ha ezt összevetjük azzal a magas halálozással, ami a romániai árvaházak körül pár évvel ezelőtt kipattant botránykor megdöbbentette a világot, az ottani 40 százalék meg sem közelíti a kínai adatokat. Közrejátszik a gyermekgyilkosságokban a személyzet korruptsága is: az élelmezésre kiutalt állami pénzeket ellopják és az árvákat éheztetik. A New York-i székhelyű HRWA nyugatra kijutott kínai disszidensektől származó adatai szerint az is bevett szokás a shanghaji árvaházban, hogy a kicsiket — főleg leánygyermekeket, akiknek értéke Kínában tudvalévőig jóval kisebb a fiúkénál -- télen székeikhez szíjazva egy szál ruhában kiteszik a szabad levegőre, ahol annyira kihűlnek, hogy rövidesen meghalnak. A pekingi kormány persze hazugságnak nevezi a HRWA jelentését, mire annak vezetősége bejelentette, hogy rövidesen átadja a televíziónak azt a filmet, amelyet a szemtanúk vallomásai alapján forgattak a kínai árvaházakban uralkodó állapotokról. * A felmérések szerint a magyar társadalom nem sok érdeklődést mutat a közügyek iránt, de ha összehasonlítást teszünk az amerikaiakkal, egyik oldalnak sincs oka büszkélkedni. A WASHINGTON POST január 29-i száma több
