Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
AMERIKAI Éljen az 1100 éves Magyarország! MAGYAR ÚJSÁG XXXII. évf. 3. szám "... csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha, és sehol - még közvetve sem - Igazoljuk a gyilkosokat" 1996. március A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE NYILA TKOZA TA MÁRCIUS 15.-ÉN, A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN Már csaknem másfél évszázad választ el bennünket 1848-tól, de Március 15. fénye máig sem fakult meg s e csodálatos ünnep semmit sem veszített időszerűségéből: ez az a tiszta forrás, melyhez visszanyúlhatunk s amelyből mindig meríthetünk. Március idusának ma is van üzenete számunkra és külön üzenetet tartogat a sajtó munkásainak. Igen, mert annak a 148 év előtti tavaszi napnak legnagyobb eseményének a sajtószabadság kivívását tekintjük s ezért, mi magyar toliforgatók ezen a napon ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját. Ennek már hagyománya van, melynek eredete azokra az emigrációs évekre nyúlik vissza, amikor otthon még diktatúra volt. A nyugati Újságírószövetség évtizedeken át küzdött azért, hogy otthon szabaddá váljék az írás, hogy megszűnjenek az újságírók tollát béklyóba verő tilalmak és visszanyerje hitelét a nyomtatott betű. Ami a múltban nem az igazságot közvetítette az olvasókhoz, hanem a párt szavát és a kommunista rendszer hazugságait kellett harsognia. Ugyanolyan, csak éppen sokkal körmönfontabban megszervezett cenzúra bénította meg a gondolatközlés szabadságát, mint amilyen 1848 márciusa előtt keserítette meg a magyar írók életét. Aztán amikor 1989/90-ben bekövetkezett otthon a rendszerváltás, máról-holnapra szabaddá vált a magyar sajtó is. A sajtószabadság hallatlanul nagy vívmány, de azzal élni is kell tudni. Mert alig telt el néhány hónap, látnunk kellett, hogy egy normális, kiegyensúlyozott sajtóélet helyett kaotikus állapotok alakultak ki Magyarországon: az újságírók és a szerkesztők átestek a ló másik oldalára és minekutána évtizedeken át csak azt írhatták, amire engedélyt kaptak s amit előzőleg a szájukba rágtak, most a szabadság lehetőségével visszaélve, nem munkaeszközként, hanem fegyverként használták a tollúkat ~ egymás ledorongolására. Az önkontroll és a jóízlés szabályainak semmibevétele azzal járt, hogy a sajtó színvonala egészen elképesztő módon lesüllyedt. Ma már mindenről lehet írni otthon és mindent ki lehet nyomtatni, nem kell tartani retorzióktól. De ez sokakat arra csábít, hogy tárgyilagos tájékoztatás helyett saját érdekeiknek megfelelően félreinformálják a közvéleményt, esetleg azokat támadják, akikkel politikailag vagy világnézetileg nem értenek egyet. A sajtószabadság visszanyerése sajnos nem járt együtt szellemi felemelkedéssel és nem fenkölt, nemes gondolatokra ösztönözte az írástudókat, hanem gonosz és alantas indulatokat szabadított fel, amelyek megfertőzik a magyar sajtó levegőjét. A jelenlegi hazai sajtóban olyan hang uralkodott el, amilyenre a múltban sohasem volt példa. A baloldali sajtó képviselői, akik rögtön a rendszerváltás után befészkelték magukat a média minden kulcshelyére, ellenőrzésük alá vonták az egész hírközlést és tájékoztatást, miáltal úgy manipulálják a társadalmat, ahogy érdekeiknek megfelel. Közben pedig minden módon igyekeznek lehetetlenné tenni a számukra kellemetlen lapokat és azokat az újságírókat, akiktől tartanak. Eszközeikben nem válogatnak: mivel a hirdetési ügynökségek és a lapterjesztés csatornái a baloldal ellenőrzése alatt állnak, a nemzeti szellemű újságokat üzletileg tudják megfojtani. A még létezőket pedig megvásárolják és szolgálatukba állítják. A lélekmérgezés góca az elektronikus média, magyarul a rádió és főleg a televízió. Nemcsak azért, mert a napi hajszában elfáradt átlagember alig ér rá újságot olvasni és főképp a televízió révén tájékozódik, hanem azért is, mert ide épültek be leginkább a baloldal emberei, akik közül sokan már akkor is erről a helyről sugározták a propagandát, amikor még virágjában állt a Kádár-rendszer. Ezek az emberek gyakorlottan és összehangoltan végzik a közvélemény gyúrását, míg a konzervatív-jobbközép, illetve a keresztény-nemzeti oldal képtelen egyesíteni az erőit, hogy létrehozzon egy olyan lapot, ami kellően tudná ellensúlyozni a baloldal sajtóját. Amíg ez meg nem valósul, amíg a sajtónak azon munkásai, akik szemben állnak az idegen szellemű újságírással,
