Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. február Levél a Hazából Most húsz éve kórházban voltam. A kíntól szinte eszméletlen állapotban lehettem. Húgomnak ugyanis táviratoztam, hogy "az idei ünnepeket kórházban töltöm" — jókívánság, stb, mintha legalább is Bali-szigetére utaztam volna. Másnap ebből semmire sem emlékeztem, amikor ő - kinyomozván az illetékes kórházat - megjelent kínjaim tanújául, a betegágyamnál. Az orvosok nem tudtak üzemképes állapotba hozni, de észretérítettek éppen 24-ére. Erre is csak a déltájban — szentestére búcsúzgató — bajtársaimtól értesültem. Ekkor valami harctéri idegesség fogott el. Mi lesz estére?! Se család..., se karácsonyfa..., se Jézuska? Összeszámoltam a pénzem. Futná rá! Nővérrel beszélek. Egyedül van. Hiába telefonálok, mert influenza-járvány miatt senkit nem engednek be. Mégis betoppan egy nővér. Idegen kórházbéli. Kérdem, hozna-e fát, talpat, szaloncukrot, habcsókot, angyalhajat, csúcsdíszt, gyertyát? Nagy szeme egyre tágul, ahogy lerobbant szervezetemet nézi. — Itt nem állhat karácsonyfa - mondja, de a pénzt átveszi és sarkonfrdul. Már a délutános ügyeletes nővér váltott, amikor az alkalmi ismerős, hátára kötött karácsonyfával és két hatalmas szatyorral súlyosbítva, megérkezett. Csak ezután kereste föl a bátyját, aki kétvesés műtéttel feküdt nálunk. — Én meg építgettem a magam Karácsonyát! Hangolásként még az ádventi énekeket mondtam fel. Az ügyeletes nővér halkan megjegyezte: ebből baj lesz! Fél óra múltán: nagy baj! Én meg már a "Mennyből az angyalira tértem rá, minthogy a gyertyák a fára köttettek. A betegek meg át-átmentek a várótermen, s bizony nem egy helytelenitő megjegyzéseket is hallatott. A kádári hiedelem szerint az egyházak már le voltak győzve. Várták az öreg nénék kihalását, hogy a rózsafüzérbe kötött öklöcskék végleg engedjenek. Nagy kínok között, nyolc előtt már csak a gyújtás volt hátra. Körbejártam a betegszobákat. Harminckettejük közül csak hárman mondták, hogy kijönnek. Mindegyik szobában "dolgoztak" az agitátorok. — Éppen az első gyertya meggyújtására kipattant az ajtó, s az ügyeletes orvosnő éles hangon leteremtett. Azonnal oltsam el a "tüzet"! Igen, az Úrjézus eljövetelét hirdető fény — ugye — kártékony tűz... Én meg tovább csak "tüzeltem". Aztán a kínomat is beleadva, elkezdtem újra a Mennyből az angyalt. A "Pásztorok, pásztorok"-ra már négyen voltunk. A második versszakra már csak egy beteg maradt ágyban. Őt hatan ágyastól kihoztuk, kijött a nővér és a megbékélt orvosnő is. így együtt mindjárt más volt! A négy református társunk énekelni kezdte az ő karácsonyi éneküket. Megkértem őket, tanítsanak meg minket is arra. Fél tíz felé már ők is tudták a katolikus énekeket. S én akkor kezdtem bele a "Fel nagy örömre, ma született"-be. Mire a végére értem, zokogott az egész csapat. A nővér és az orvosnő is. Sokan a fájdalomtól torzult hangon mondták az éneket... Az orvosnő észbekapott. Ágyba parancsolt mindenkit. Ketten tíz órára végigvizsgáltak bennünket. Láz sehol, fájdalom sehol, sebek rendben, vérnyomás rendben... Az orvosnő égre emeli szemét: Uramisten - mondja, - pedig az esti gyógyszeradagot ki sem osztottuk! Negyed tizenegykor megjött az éjszakai ügyelet. Az orvos könnybelábadó szemmel kerüli meg a karácsonyfát. Istenem - mondja -, eddig miért nem lehetett volna állítani itt is minden Karácsonyra?! — Tizenegykor újragyújtottuk a gyertyákat. Éjféli misére pedig ágyba került mindenki. Nem tudom, ki hogyan, de én Szilveszter-nap délutánján, minden sebészeti beavatkozás nélkül, gyógyultan távozhattam a kórházból. Az orvosok pedig tárgyaltak a lelki élet testre kiható lehetőségeiről. Bennem pedig erősödött a meggyőződés, hogy az isteni szeretet messze túlér a lélek gyógyulásán! Bizton remélhetjük a testi jólétet is az Ő irgalmától! Az idei Karácsony is a belső hittől lehetett csak meleg, s a hitetlen lehet gazdag is, de megbékélten boldog attól soha! -- így a politikai kömyülállásokról most szót sem ejtek...! Szeretettel; Hegyi Géza (Budapest) A KDNP ÉS A FIDESZ KEVESLI AZ egyházaknak szánt 2 milliárd 50 millió forintos támogatást, amit az 1996-os költségvetés előirányoz. Tessék csak számolni: a miniszterelnök, a miniszterek és államtitkárok, valamint a fővárosi főpolgármester és négy helyettese megemelt fizetése, egy évre kiszorozva, nem szárnyalja-e túl bőségesen ezt a nevetségesen alacsony összeget, amit az összes történelmi egyház kap egy év alatt? Ehhez még hozzáadandó, hogy az egyházak a bolsevik államosítás által elrabolt vagyonuknak gyatra töredékét is alig kapták vissza, helyette kártérítést sem adtak nekik, s ha minden jól megy, még törvénymódosítás is várható, hogy a megszabott tíz éves visszaadási időszakot legalább 20 évre nyújtsák el. A kormány az idei költségvetésben folytatja azt a gyakorlatot is, amelyet az Alkotmánybíróság is elítélt, hogy az egyházi fenntartású, de állami diplomát adó egyetemek, iskolák normatív támogatása lényegesen alacsonyabb, mint az álami iskoláké, vagyis diszkriminatív. Egy állami egyetem tanulónként 300 ezer, mig a Pázmány Péter Katolikus, vagy a Károli Gáspár Református egyetem 80 ezer forintot kap. Mi ez, ha nem egyház- és vallásellenesség? Hivatalos és törvényes formában, természetesen, no de ugyanilyenben volt négy évtizeden át is! Felhívás Előfizetőinkhez! 1. Ismételten kérjük Kedves Előfizetőinket, hogy az előfizetést minden felszólítás nélkül - ahogy a szó is jelzi -, előre szíveskedjenek beküldeni. A címzésnél feltüntetjük, mikor jár le az előfizetés. A jövőben piros tintával aláhúzzuk a dátumot, ezzel jelezve, hogy a megújítás esedékessé vált. Ezzel időt, fáradságot és ami ennél is fontosabb anyagiakat (borítékok, nyomtatványok, bélyegek árai) takarítunk meg. 2. Kérjük, hogy a csekket, pénzesutalványt (Money Order) Hungarian Monthly névre szíveskedjenek kiállítani. Ugyancsak ezt a nevet kérjük használni a levelezésnél és egyéb postai küldeményeknél. További kérésünk, hogy a címet nyomtatott nagybetűkkel és az amerikai szokásoknak megfelelően írják. Kérjük szíves együttműködésüket.
