Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. február SZOLIDARITÁS a nemzetpusztítás ellen Az elmúlt év végén több szakma tüntetett, majd sztrájkolt Magyarországon. Hacsak szakszervezeti vezetőik be nem hódoltak a pártállami vezérek ígérgetéseinek és mézes-mázos szép szavainak. Ez utóbbi történt pl. az egészségügyi dolgozókkal, akik a tüntetésig eljutottak, de a sztrájkról már lemondtak, pedig az ez év áprilisára nekik beígért fizetésemelés még a tavalyi infláció és reálbércsökkentés következtében bekövetkezett tényleges veszteségeiket sem pótolja majd, ha lesz egyáltalán. S hol van akkor még az idei év inflációja...? A tüntetésük előtti estén a MIÉP — Csurka pártja — és más nemzeti elkötelezettségű szervezetek szolidaritási nagygyűlést szerveztek, támogatásul az egészségügyben dolgozók mellett. Az ott elhangzott egyik beszédet közöljük, mert rávilágít a szakma belső problémáira, s ezen keresztül a nemzet jövőjére, kilátásaira - vagy inkább kilátástalanságára. * Először is, a mai divatnak megfelelően, bejelentem, hogy elhatárolódom mindazon egészségügyi dolgozóktól, akik a mi, mostani szolidaritási nagygyűlésünktől elhatárolták magukat! S ez után utalnék az egészségügy mai helyzetére: Pénz, egészségügyi célra, nincs. Ebből következően a kórházak helyenként balkáni állapotokat mutatnak. Ezen a kórházak bezárásával, az ágylétszám csökkentésével, az egészségügyi dolgozók elbocsátásával akarnak "segíteni", legalábbis ezeket a rendelkezéseket az egyészségügy szükséges korszerűsítésével indokolják. Fejlesztés nincs, az egészségügyi dolgozók bére családra vonatkoztatva — a létminimumot sem éri el. A holnapi tüntetés kapcsán kért 30-40%-os béremelés is csak tűzoltásnak fogható fel. Nálunk az éves bruttó nemzeti jövedelem igen kis hányadát fordítják az egészségügyre. Ez a Kádárrendszer alatt is így volt, mivel a szocialista táboron belül is a legkevesebbet — kb.3,5%-ot — fordítottak egészségünkre. Ösz- szehasonlításul: Németország, amelynek egészségügye nagyságrendekkel korszerűbb!, nemzeti jövedelmének 12%-át költi ilyen célra. Azt gondolhatnánk, hogy a magát nagymértékben szociális érzékenységűnek mondó párt, illetve az ebből alakult kormány mindent megtesz a nép szociális helyzetének javításáért, hiszen az előző kormányt állandóan támadták szociális érzéketlensége miatt. Nagyarányú választási győzelmük is részben ezen ígéretek számlájára írható. A választások óta eltelt másfél év tanulságai alapján azonban látható, hogy az ígéretek túlnyomó többsége mekkora hazugság volt. A mai koalícós kormánynak az ún. szociális vívmányokhoz való viszonyára a következő, igen jellemző példát szeretném elmondani: a Magyar Országgyűlés 1886-ban alkotta meg az ún. Tanonc-törvényt, amely szerint a tanoncokat (ma szakmunkás tanulóknak hívjuk őket) teljeskörü biztosítás illeti meg. Ehhez a törvényhez nem nyúlt sem a Tisza-kor- mány, sem a Horthy-korszak kormányai, sem Rákosi, sem Kádár, de az előző, Antall-kormány sem. Az idén tavasszal a — magát nagyfokban szociálisan érzékenynek hirdető — koalíciós kormány benyújtotta és szavazógépével meg is szavaztatta azt a törvényt, amely szerint azt a szakmunkás tanulót, aki nem kap fizetést vagy ösztöndíjat (márpedig legnagyobb részük nem kap!), társadalombiztosítás nem illeti meg. Mindez még a Bokros-csomag benyújtása előtt történt. Mivel ennek a költségvetés szempontjából az anyagi vonzata gyakorlatilag nulla, teljesen egyértelmű, hogy részben a nép tűrőképessége teszteléseként, részben bevezetésül szolgált azon rendelkezések meghozatalához, amelyek a nemzet teljes tönkretétehez vezetnek. Megjegyzendő, hogy ezen rendelkezések nagy része alkotmányellenes és törvénytelen! Egy nemzet kihalása a halálozás növelésével, illetve a születésszám csökkenésével érhető el. A folyamat felgyorsulásától függően, hosszabb-rövidebb idő alatt. A mai kormány által az egészségüggyel ill. szociálpolitikával kapcsolatban hozott rendelkezések miatt a nyugdíjasok és kisjövedelműek képtelenek a gyógyulásukhoz szükséges gyógyszereket megvásárolni. A szociálpolitikai kedvezmények drasztikus csökkentése és megszüntetése, valamint a reálbérek meredek zuhanása nagymértékben megnehezíti a gyermekáldás vállalását. Ehhez társul az állandóan növekvő terhességmegszakítások száma. Itt meg kell jegyeznem, hogy a terhességmegszakításokon belül a fiatalok részaránya jelentősen megnőtt, s ami még szomorúbb, hogy az abortusz nem okoz náluk erkölcsi-lelki problémát. A szociálliberális kormány ezen rendelkezései következtében megtakarított pénz a belső államadósság szempontjából szinte lényegtelennek mondható, ugyanakkor igen nagy társadalmi feszültséget okoz. Kb. 25 milliárd Ft megspórolásáról van szó. Összehasonlításként: a 8-10%-os forintleértékelés kamatterhe kb. 50 milliárddal, az elfuserált és korrupt vezetés miatt végrehajtott bankkonszolidáció kb. 100 milliárddal, és legújabban a Magyar Nemzeti Bank valutaspekulációs vesztesége kb. 17 milliárd forinttal növelte a belső államadósságot. Ez jelenleg több százmilliárd forintnyi! Az egészségügy háttérbe szorítása nem elszigetelt jelenség, hanem része a nemzet elnyomorításának és hosszabb távon — egyetértve Fekete Gyulával — a nemzet pusztulásához vezet. Legyünk tisztában vele, hogy a “szakértő kormányunk” azért annyira nem dilettáns, hogy ne tudná, mit csinál! Vagyis még ezzel a szakértelemmel is jobban végezhetné a dolgát. A Bokros-csomag végrehajtása a magyarság, a nemzet teljes tönkretételét, s így megsemmisülését eredményezheti. Ezekkel a gondolatokkal lehet egyetérteni, vagy el lehet utasítani őket, de ha a dolgok így alakulnak, később nem lehet azzal védekezni, hogy “nem tudtunk róla”. Itt elsősorban nem bérkérdésről van szó, hanem a Nemzet létéről vagy nemlétéről. Ha nem akarjuk, hogy a magyarság eltűnjön a történelem színpadáról, ha nem akarunk rabszolgaként, legjobb esetben lakájként élni őseink földjén, akkor nincs más út, mint ezt a kormányt megbuktatni és az egész maffiózó, korrupt, idegen érdekeket kiszolgáló társaságot eltávolítani a hatalomból! Mert nekünk ez a Hazánk és kérjük Istent, hogy legalább még újabb ezer évig a miénk is maradhasson! Dr. Lovas József szülész-nőgyógyász főorvos
