Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
30 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. december volt. Zsigmond király már 1400-ban engedélyt adott a Vár- day családnak egy vár építésére. Az oklevelek tanúsága szerint egy vár akkor fel is épült, azonban az nem azonos azzal a várral, amelynek romjai még ma is állnak. A XV. században a család tagjai jelentős tisztségeket viseltek. Közülük kerültek ki a szabolcsi főispánok, és idővel az udvari méltóságok között is megtalálhatók. Legrégibb históriás énekünk, "Szabács viadala" Várdy Simon nevét említi: Halált is vallottak hát némelyek. Királyi nagy tisztséget (e) mellett. Első egy ifjú, Várday Simon Kinek anyja éj-naponként sír hon. Bizony ő kegyes úrfiú vala, Kipattantyú miatt ott hala." A vár építését a világot látott és nagy tudású Várday István érsek kezdte meg 1465-ben. A munkák menetéről az érsek ránk maradt levelezése jól tájékoztat. Ekkor készülhetett el a még ma is álló és a vár magját képező déli szárny a hozzá csatlakozó várfalakkal, amelynek északi oldalán két kör alaprajzú külső torony állt. A vár korábbi építése 1470-ben az érsek halála miatt megszakadt. 1521- ben Várday Ferenc erdélyi püspök utasítására a család folytatta a vár építését, illetve valószínűleg a fenyegető török veszedelem miatt egy rondellával és sok szögű bástyákkal ellátott védőövvel vetette körbe. Ennek az intézkedésnek hasznossága be is bizonyosodott, mert később a vár valóban fontos szerepet töltött be -- bár nem a törökkel szemben - a királypárti magyarok és Erdély közötti küzdelemben. Várday Mihály Ferdinánd pártján állt, s ezért Fráter György 1544-ben elfoglalta tőle Kisvárdát, amelyet csak 1551-ben sikerült visszakapnia. Mivel a Várdayak a Habsburgok oldalán maradtak, az erdélyi fejedelem hadvezére, Báthori István (a későbbi lengyel király) 1558-ban ismét megostromolta Várdát, amely azonban akkor sikeresen ellenállt. Az erdélyiek még ugyanabban az évben újra megkísérelték az ostromot, de eredménytelenül. 1564-ben harmadszor is megostromolták a várat János Zsigmond vezérletével, s mivel eredményt akkor sem értek el, emellett Várday István is semlegességet ígért, elvonultak alóla. Az ostrom alatt megrongálódott vár megerősítése céljából a bécsi Haditanács terveket készíttetett a korszerűsítésre. Ilyen terv készült Niccoló Angielini olasz hadmérnök aláírásával. Közben a Várday család a várkastély lakóépületeit bővíttette. 1584-ben Mihály halálával a Várday családnak magva szakadt. Özvegye, Dobó Krisztina Balassa Bálint költőhöz ment feleségül, aki gyakran megfordult a várban. A XVII. században több birtokos kezén szét- forgácsolódott a birtok, és a vár elveszítette a hadászati jelentőségét, de akkor meg gyakran tartottak megyegyűlést a falai között. A század közepén Nyáry István, az akkori tulajdonos újra bővitette és átalakította a várat, barokk ízlés szerint. A század végén újabb birtokosa lesz a Homonnai, Zichy, Melith és az Esterházy család. Ezek a tulajdonosok azonban inkább birtok részesei és nem lakói voltak a várnak, amely még akkor is elég erős maradt. A Rákóczi szabadságharcban stratégiai szerepe volt. "Váljon hova lettek amaz Várdayak? Nemekben kik voltak igen kincses fiák..." (Kőszegi P.: Bercsényi házasságára szerzett ének 1695-ben) Ide menekültek a megriadt nemesek is, amikor Rákóczi ostrom alá akarta fogni a várat. Ekkor semlegességet fogadtak. A fejedelem a kuruc kézbe került várban tartotta utolsó hadi szemléjét, 1711-ben A következő évtizedekben a vár már lakatlan volt, s birtokosai az új építkezéseikhez innen vitték el az építőanyagot. Rossz példájukat nemsokára a város lakói is követték. Ez a rombolás egészen 1828-ig tartott, amikor a földesúr és a város határozatot hozott a bontási munkák berekesztésére. A vár első építési korszaka 1464-1470 közötti időben volt. Ekkor építtette Várday István érsek a még ma is álló s a későbbi vár magját képező, déli négyszögű palotarészt, amely két négyzetes torony között állt. Legfelső szintjén, a tetőzet alatt fakonzolok által tartott folyosó készült az őrség számára. Innen tartották szemmel a sík vidéket. Alsóbb szintek boltozottak voltak. Ezt a déli épületrészt fal kötötte össze az északi oldalon álló, két, kör alaprajzú toronnyal. Ezek között volt a bejárati kapu. A második építési korszakban, még 1520 előtt fából és földből készült védőművekkel vették körül a várat, amelynek vázát négy sor, egymástól fél méterre levert cölöp alkotta. 1565 és 1570 közötti időben a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették. A fennálló déli épületszárnyra új emeletet húztak. Keleten és északon két újabb szárnyat építettek hozzá, ezáltal a kastély U alakúvá változott. Ebből az építési periódusból ránk maradt reneszánsz faragványok hasonlítanak a sárospataki várban levő Peré- nyi-szárny faragványaihoz. 1580-1585 között a külső várat korszerűsítették. Niccolo Angielini olasz hadmérnök 1570-ből fennmaradt terve szerint. A régi, belső palánkot elbontották, s a vár körüli védőövet kiterjesztették. Ebből a célból betömték a vizesárkot, és nagyméretű, hat, olaszbástyás védőövet alakítottak ki fából és földből. Az erősítési munkát Ottavio Baldigara olasz hadmérnök irányítása mellett készítették. A XVII. század első felében, a vár utolsó építési korszakában már barokk stílusban építették át. Ekkor kapta a déli szárny a legfelső azaz negyedik emeletet, úgy hogy a délnyugati saroktorony ágyúteraszából is lakóhelyiségeket alakítottak ki, s a déli homlokzatot is megváltoztatták az új barokk ablaknyílásokkal. Az ásatás során nagy mennyiségű kályhacsempetöredék került elő (egyikén 1632 évszám). Ezek azt bizonyítják, hogy csaknem minden díszesebb helyiségben cserépkályhák voltak. KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA
