Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. október A PÁPA ÜZENETE... II. János Pál pápa az elmúlt vasárnapi szentbeszédével üzenetet intézett a világ katolikusaihoz és kiemelte, hogy az Egyház kétezer éves történetében a keresztény vallás híveinek gyakran vállaniok kellett a mártírsorsot, de az üldözésből mindig megerősödve került ki Krisztus egyháza. A pápa beszédében említést tett arról, hogy a "könyörtelen atesita hatalom” Európa keleti felén egyformán üldözte a katolikusokat és az ortodoxokat is, akik valamennyien a XX. század igazi mártírjai voltak. A Szentatya minden istentagadó zsarnokság ellen felemelte szavát és figyelmezette az emberiséget, hogy igyekezzék egy erőszakmentes és igazságosabb világot felépíteni. A pápa témaválasztása alighanem öszefügg Robert Graham jezsuita történész tanulmányával, amely a La Stampa című torinói lapban jelent meg. A pap-történész azt állítja, hogy olyan dokumentumok birtokába jutott, amelyekből kitűnik: a lengyel titkosszolgálatnak már 1942-ben tudomása volt a német koncentrációs táborokban folyó borzalmakról, de a világ 1944-ig nem akart tudni arról, ami Auschwitzban történik. Graham a Vatikán második világháború alatti szerepének kutatója és most is arra a vissza-visszatérő kérdésre keres választ, hogy miért hallgatott XII. Pius pápa a háború idején a holocaustról? Az auschwitzi szörnyűségekről először 1944 áprilisában adott hírt két szlovák zsidó és üzenték budapesti ismerőseiknek: ne engedjék deportálni magukat, jobb meghalni Magyarországon. A jelentést elküldték Kastner Rudolfnak, a budapesti zsidók védelmi csoportja vezetőjének, de ő hallgatott és semmit sem tett. A szlovák zsidók ezután a Vatikán szlovákiai képviseletéhez fordultak, de a háborús fejlemények miatt a jelentés csak 1944 októberében került a pápa elé. (FMH) * MIRE KÉPES A MAGYAR ÖSSZEFOGÁS? VAN SZOBRUNK MINDSZENTY BÍBOROSRÓL! Minket a széthúzás népének tart önismeretünk. Sajnos sok benne az igazság, bár vannak ezt cáfoló tapasztalatok is. Kisebb közösségeink, ha valamit nagyon szeretnének, csodás eredményekre képesek. Álljon itt példaként Sajópetri Borsod megyéből. Lakosainak száma alig haladja meg az 1000 főt. Ládpetriből vált ki 1958-ban és folyamatosan bizonyítja élniakarását. Az összefogás állandó élesztője Balpataki plébános úr, akinek a krónikus magyarországi paphiány miatt még más községek katolikus vallási életét is irányítani kell. Működésének eredménye Sajópetriben is az 1995- ben Seregély István egri érsek úr által felszentelt templom, amely a Rózsafüzér Királynője nevet viseli. A modern templomot üresnek érezte a mélyen vallásos sajópetri nép, elhatározta, hogy az ország szégyenén, - azon, hogy Mind- szenty Józsefnek nincsen szobra Magyarországon -- ők fognak segíteni, és felállítják első szobrát. Az elhatározást tett követte, amely gyűjtéssel kezdődött. Nehézségeik is voltak. Köztéren nem engedélyezték a felállítást, katolikus templomban viszont csak szentnek lehet szobra, és sajnos a mártír hercegprímásnak még nem jutott ez az elismerés, bár a boldoggáavatása folyamatban van. A nehézséget úgy győzték le, hogy a falu nevében szereplő Szent Péter lába elé térdel - a reneszánsz műalkotások mintájára -, az így szoborcsoporttá bővült műalkotáson, a hódoló Mindszenty jól eltalált alakja. A felavatás 1996 tavaszára húzódott át, mikoris megyeszerte elismert ünnepségen dr. Márfíy egri segédpüspök úr avatta fel és szentelte meg az életnagyságú hatalmas alkotást koncelebrációs szertartással. Dr. Győr- iványi Sándor országgyűlési képviselő emlékezett vissza ünnepi beszédében a bíborossal való találkozásai egész életére kiható jelentőségéről. A szentmisét követően az iskolában volt emlékezés és megbeszélés a Független Kisgazdapárt megyei elnökségének aktív közreműködésével. A felemelő ünnepségről egyetlen országos napilapban, hetilapban, a médiákban sem jelent meg tudósítás, a szoborcsoportról kép vagy értékelés, ami jelzi a liberál- szocialista kormányzat vallási "közömbösségét", és azt az igyekezetét, hogy Mindszenty szellemi örökségét kitörölje a köztudatból. Erre azonban hiába törekszik, hisz a magyar nép nem felejti Mindszentyben XX. századi leghűségesebb fiát, aki megalkuvás nélkül küzdött áldozatos életében a keresztény Magyarország megvalósulásáért. Győriványi Sándor Jékely Zoltán: A MAROSSZENTIMREI TEMPLOMBAN Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tizen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. így énekelünk mi, pár megmaradt - azt bünteti, akit szeret az Úr -, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul.
