Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. október EMLÉKEZZÜNK! 1956 1996 Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét Tamási Áron (1956) AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKEIBŐL * * * Tamási Áron: MAGYAR FOHÁSZ Az idők gyógyító lázában él a magyar. Történelmünk ezer évén átlobog az emberi Géniusz üzenete, mely nemzeti hőseink példáit emeli elénk és költőink fénylő szavait idézi. Nincs módunk kitérni a hűség elől. Tizenegy éve élünk őrhelyünkön: ezen a főidőn: szomjazva az emberi lét igaz voltára. Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig vegyes főzetekkel kábított minket. Ebben a zavaros veszélyben, a hosszú sóvárgás után, emberi és nemzeti létünkben tehettünk-e mást, mint amit tettünk? Magunk főztünk enyhítő és éltető italt magunknak. A kor, melyben élünk s melynek ablakán a jövőbe nézünk, vért csordított ebbe az italba. Örök intelem ez, mely egyformán szól nekünk magunknak és a világnak. Minket arra int, hogy a kor forradalmát magunknak kellett volna végbe vinnünk. Mivel nem ezt tettük, hanem ajándékba fogadtuk el, olyan esztendők rakodtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendőnk felől kétségekkel kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találhatta meg nyugalmát és alkotó erejét bénaság fenyegette. Ezért kellett megtörténnie annak, ami történik. A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak, melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetőséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelődés szellemével pedig a magyar léleknek azok a mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek. Szenvedő lélekkel áhítjuk, hogy a rontó harcok megszűnjenek; s kérjük az emberi bölcsesség szellemét, hogy a harcok küzdőit igazságtalan ítélet ne érje. Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. Fohászkodunk mindnyájan, munkások, parasztok és ifjúság, nem különben jövőt álmodó költők, akik mind, és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak. Budapest, 1956. október 26. * * * AZ IGAZSÁG ORSZÁGA LEGYÜNK... Szaggatjuk magunkról a múltat, egy dicső történelmű nemzet méltóságával mossuk le homlokunkról a rákent gyalázatot. Kipusztítjuk életünkből mindazt, ami szennyes, kivetjük azt, ami egy időtlennek tűnő évtizeden át szégyenpírba borította a becsületes magyar ember arcát. Hazudták, hogy szabad nép vagyunk, hazudták, hogy jól élünk, hazudták, hogy "tiszta lapot" nyitunk az ország történetében. S kegyetlen erővel követelték, hogy sár- batiporva nemzeti büszkeségünket, azt higyjük el, azt cse- lekedjük vakon, bután, elkábulva, ami ellen becsületünk minden porcikája sikoltva tiltakozott. Szívünk és józan e- szünk azt mondta: hazugság a szavuk! A zsarnoki önkény azonban a tisztaszívű magyar ember torkára forrasztotta az ellenkezést. Milliárdnyi gyönyörű tulajdonsága van a magyarnak. Bátor, munkaszerető, szívós, kitartó - kitudná valamennyit felsorolni. Mégis, a legszebb közöttük: igazságszerető, igazmondó. Népünk képzeletét a mondavilágok igazságért harcoló hősei töltik be, az igazmondásra neveli anya a gyermekét, tanár az iskolás fiút, erre inti bölcs szóval az öregebb a fiatalt. Nemzetünk lényegében él az igazságérzet, ezért nemzeti büszkeségünket tiporták a szégyentelenek.
