Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. szeptember szocioszalonok" liberális álkutatói természetesen a robbanásig szítják a cigánykérdést az ilyen "gyökértelenedési" hülyeségeikkel, ahelyett, hogy értelmes megoldást keresnének. Pedig a bomba ketyeg, s alattuk is ugyanakkorát fog robbanni, mint az összmagyarság alatt. Magyargyülölő. cigányvédő uszításaikkal elérték, hogy ma már igazi cigány egy lapátot sem fogna meg, nemhogy egyéb, bárminemű családfenntartó, hasznos munkák végzését vállalná. Segélyekért kunyerál mind, amit kizárólag a magyar adófizetőktől elrabolt forintokból kaphat. De meddig, amikor az utolsó adatok szerint a munkanélküliség is egyre csak emelkedik, s azokat már nem is számítják, akik kiestek a segélyezésből. Jó lenne tudni, vajon miből Ígért Horn kormánya ismét 3 milliárdot a cigánykérdés megoldására, s ha odaadja, nem vesznek-e össze megint csúnyán az ugyancsak osztódással szaporodó szervezeteik, mint a legutóbbi állami segély elsikkasztásakor. Menny i pénze van még a mindenétől megfosztott országnak magánzsebekbe vándoroltatásra9 Eredményt nem hozó, az adózó polgárok rovására történő "pozitív diszkriminációra"! Igen, jó lenne már egy magyar kormány, amely rendet tesz, igazságot is, és a magyarság érdekeit képviseli mindenáron és mindenkivel szemben. Mert érdekeink nekünk is vannak, lennének. Legalább saját hazánkon belül, mert — sokszor leirtam -- elvitathatatlan jogunk, hogy' egy haza nekünk is jár, amiben otthon érezhetjük magunkat. Mondjuk igy: ahol mi vagyunk otthon Ám ha igy haladunk, egy talpalatnyi föld sem marad a talpunk alá, amit magunkénak mondhatunk, hacsak nem az a bizonyos "sárga föld", az a két négyzetméternyi terület, amelybe örök nyugalomra fektetnek minket. Bár... Már temetőink sincsenek biztonságban, hiszen a sírköveket kiforgatják és összetörik, és ez alól ma már a margitszigeti Szent Margit-siremlék és kápolna sem kivétel! Más történelmi nagyjaink nyugvóhelye sem. De mondhatnánk: régen veszélybe került már ősi történelmünk is. Azt is lopják, rabolják, hamisítják változatlanul. Hőseinket tovább gyalázzák, s a nép még mindig szó nélkül tűr. Igaz, ha megszólal(na) például a kisebbségi kérdésben, ha jogos önvédelme feltámadván, megoldást követelne a cigánykérdésre és más idegenek bűnözése és uralma ellen, akkor jön a Lex Göncz, a hírhedt "gyűlölettörvény", és a magyarnak nem kell többé attól tartania, hogy nem lesz hol álomra hajtania a fejét: néhány évre állami kosztot, csikós ruhát, és biztonságos rácsos ablakot kap - utóbbit nem saját költségén. Mert természetesen ő lesz a rasszista, fasiszta, idegengyűlölő, a másság iránt türelmetlen antiszemita — saját 1100 éves hazájában. Mondaná meg végre valaki: hol van hát a mi hazánk? A magyarok hazája, ahol magunk között lehetünk, s akinek nem tetszik természetünk, annak nyitva az összes határ. Kifelé... Előfizetőink figyelmébe: A címzésnél feltüntetjük, mikor jár le az előfizetés. Piros tintával aláhúzzuk a dátumot, jelezve, hogy a megújítás esedékessé vált. Ezzel időt, fáradságot és ami szintén fontos, anyagiakat (boríték, nyomtatványok, bélyegek árai) takarítunk meg. Kérjük szíves együttműködésüket. AZ ALKALMATLAN (Magyar Fórum augusztus 1.) Ha Grönland és a Szahara Kuncze Gábor magyar belügyminiszter államigazgatási felügyelete alá tartozna, akkor az elsőként emlitett földrajzi területen elolvadna ajég, az utóbbi tájegységről pedig eltűnne a homok. Az emberiségre nézve roppant ártalmas geográfiai változások véghezviteléhez nem kellene több idő neki. mint egy választási ciklus fele. Csak hagyni kéne őt háborítatlanul dolgozni, kiteljesedni. Napkeleti mágusok varázsolták annak idején Kuncze Gábor hivatásos mélyépítő üzemmérnök és amatőr kosárlabdázó sporttáskájába a marsallbotot, a henger alakú rajzlaptok és az extra méretű tomacsuka mellé. Kiválasztották a kiválasztottak. Ő ugyanis nem csak szemből, hanem profilból is fotogén. Nem raccsol, nem göndör, nagy' darab, férfiasán öblös hangú. A parlamenti ülésteremben megállja a helyét. Amikor egy-egy interpelláló ellenzéki képviselő csőbe akatja húzni, a koalíció már előre röhög. Kuncze a válaszadáskor gondosan begombolja a zakóját, tudja az illemet, majd felemelkedik, a szája szögletében enyhe mosoly, a szeme hamiskásan csillog. Aztán következik a megsemmisítő erejű frappirozás. Nagy kár, hogy Kuncze belügyminiszter eskütétele óta nem tanácsos golyóálló mellény nélkül az utcára lépni. Lőnek Kőbányán, a Belvárosban, a Klauzál téren és az Astoria aluljáróban. A prostituúcióban beértük az ázsiai (szex)kistig- riseket. serdületlen leánygyermekek saját kuplerájra gyűjtenek a pomófilmekben nyújtott alakításaikért kapott gázsiból. A kábítószer-kereskedők forgalmi adatainak hallatán Konrád György kenderészeti marketingmenedzser elégedetten csettint- het. Az állam polgárai lakásuk minden nyílására rácsot szereltetnek. az ajtókon vaspántok, egy körfolyosós ház belülről úgy' néz ki, mint a szegedi Csillagbörtön. A bűnözésnek ez idő szerint kizárólag a bűnözők teljesítőképessége szab határt. A magyar sportolók gyászos olimpiai produkciójából az állami reszortfeladatok elosztását még hírből sem ismerő emberek is százszázalékos biztonsággal kikövetkeztethetik, hogy a magyar sportélet felvirágzása szintén Kuncze hatáskörébe utaltatott. Ilyen példátlan kudarcsorozat ugyanis csak ott történhet, ahol neki szava van. Ha Rodin élne, őróla mintázná meg Az alkalmatlan szobrát. Tökéletes realizmusra törekedne. A mű aurája igy szertesugározná a modell személyiségéből fakadó, lényegi, klasszikus alkalmatlanságot. Kuncze a helyszínen tartózkodott a játékok ideje alatt. Negatív töltetű bioenergiája lebénította sportolóinkat a birkó- zócsamokban. a páston, mindenütt. Pedig be sok szép címlapfotó készülhetett volna: a belügyminiszter az olimpikonokkal. Könny, mosoly, dicsőség. Zeniten a koalíciós Magyarország. Kuncze mélyépítő üzemmérnöknél a vállalati bulikon bizony ára nem akadt különb táncos. A kosárpalánk alatt sem vallott szégyent, horogdobásait nyilván elismerően idézték fel — sör mellett — sporttársai. Remélem, továbbra is kegyes lesz hozzá az Úr, s megtartja őt ebben a szent ártatlanságban, nem zavaija össze gondolatait. Nem fogja ráeszméltetni arra a képtelenségre, hogy ő a belügyminiszter Magyarországon. (Palesztin)
