Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. szeptember mindent annak érdekében, hogy az idegen elnyomás alá kényszerűen Magyarország ismét szabad lehessen. Szerencsére az utóbbit választotta s így megérhette a kommunista világ összeomlását és megérte azt is, hogy visszakerült a parlamentbe, ugyanazokba a padsorokba, ahonnét 1948-ban menekülnie kellett. Ez csak nagyon keveseknek adatott meg, de annál szomorúbb, hogy Varga Lászlónak ma ugyanolyan sötét erőkkel kell magát szembetalálnia, mint amilyenek 50 évvel ezelőtt a vesztére törtek. És a diktatúra bukása után pár évvel meg kellett érnie azt is, hogy tanúja lehet a kommunisták visszalopakodásának: most azoknak a fiai és eszmei örökösei ülnek a baloldali padsorokban, akik 1948-ban felszámolták a parlamentáris demokráciát Magyarországon. Ezek tetszelegnek ma a demokrácia bajnokainak szerepében és merészelnek rosszindulatú megjegyzéseket tenni Varga László beszédére! Vérlázító! Amikor a felszólalás elhangzott, a napló tanúsága szerint valaki "balról" ezt kiáltotta közbe: "Tiporjuk az alkotmányt!" Kár, hogy nem lehet megállapítani, hogy ki volt, aki ezt az arcátlanságot megengedte magának azzal az emberrel szemben, aki egész élete során a jog és az alkotmányosság érdekében harcolt és most is másokat megillető jogokért szállt síkra. Jó lenne tudni a közbeszóló nevét: akkor utána lehetne nézni, mit tett az illető az alkotmányosságért a kommunista uralom idején? Ki merte-e akkor nyitni a száját a jog védelmében, vagy lapított (zsebében a piros könyvecskével)? Aki az emigráció választójogának követelését alkotmánytiprásnak tartja, annak hiányzik a politikai-jogi érzéke és ha mindezek ellenére mégis a törvényhozásban ülhet, az nemcsak az általa képviselt pártra vet rossz fényt, hanem az egész jelenlegi parlament általános szellemi színvonalára. Említettük volt, hogy a választójog kérdésében még a maga az emigráció sem teljesen egységes. A választójog megadása mellett szólnak azok jórészt erkölcsi megalapozottságú érvek, amelyeket Varga László is felsorolt törvényjavaslatában és annak megindokolására elmondott interpellációjában. A politikai emigráció tagjai közül ezért sokan presztisokokból is ragaszkodnak a választójoghoz, hiszen ha magyar állampolgárságukat megtartották, a választójogtól való megfosztás nyilvánvalóan nem más, mint diszkrimináció. Jogosan hivakoznak hát arra, hogy a nemzetközi normák szerint a határokon kívül élő állampolgárok szavazása a legtöbb országban elfogadott gyakorlat, még a volt szocialista országok többségében is. Hogy csak a legutóbbi példákat említsem: az Amerikában élő lengyelek, oroszok és románok mind élhettek szavazati jogukkal, amikor hazájukban elnök- vagy képviselőválasztást tartottak. Ha náluk sem jogi, sem gyakorlati akadálya nem volt ennek, miért nem oldható ez meg magyar viszonylatban is? Az nem igaz, hogy sokba kerülne, mert a külképviseleteken (konzulátusokon) elhelyezett urnákkal a szavazás egyszerűen lebonyolítható, a jogosultság igazolására pedig az érvényes magyar útlevél felmutatása elegendő lenne. Van még olyan vélemény az emigrációban, hogy ha az emigránsok szavazhatnának, akkor nem lehetne megtagadni ugyanezt a jogot az Izraelbe kivándorolt zsidókól sem és kérdés, azok jelentős mennyiségű szavazata nem befolyásolna-e rossz irányban egy választást? Itt az első kérdés, hogy megtartják-e a kivándorolt zsidók a magyar állampolgárságukat (amiben erősen kételkedem) és egyáltalán: elismeri-e Izrael a kettős állampolgáságot, ami pld. az Egyesült Államokban természetes, de Németországban már nem az. Azt hiszem, Izraelben éppúgy ismeretlen. De még ha másképp is lenne, ne hasonlítsunk egy Izraelbe, a zsidóság őshazájába véglegesen kitelepült zsidót egy magyar politikai emigránshoz, aki szívében őrzi a hazát és magyarságát: alig hiszem azt, hogy egy, már évtizedek óta Tel Avivban élő magyar születésű zsidó tanúsítana annyi érdeklődést a magyar viszonyok és a magyar parlament összetétele iránt, hogy venné a fáradságot ezügyben elmenni szavazni. Ami az otthon felhozott ellenérveket illeti, azok közt első helyen áll, hogy az emigránsok nem fizetnek adót, következésképp nincs joguk beleszólni a hazai politikai életbe. Az való igaz, hogy nem szereplünk az adóhivatal nyilvántartásában, de az emigránsok többszörösen is lerótták a maguk adóját a szülőhazával szemben: először azzal, hogy fizetség nélkül végezték, saját zsebükből fedezték azt a munkát, ami a magyar ügy érdekében folyt nyugaton, aminek értékét és hasznát csak dollármilliókban lehetne kifejezni. Másodszor a nyugati magyarok azzal törlesztették le kötelezettségeiket a Hazával szemben és azáltal fizettek adót, hogy a Rákosi- és a korai Kádár-rendszer nyomorúságos éveiben számolatlanul küldtek csomagokat és pénzsegélyeket otthoni hozzátartozóiknak, aminek végső fokon az egész magyar társadalom hasznát látta. A rendszeres adózás egyik neme volt ez is, aminek értékét nem szabad lebecsülni. Végül a szokásos érv: a szólam, hogy a nyugatra távozottak nem ismerik a hazai viszonyokat, tehát hogyan tudnának szavazni? (Ilyen vélemények már az Antall-kor- mány egyik-másik prominens tagjának a szájából is elhangzottak és erre később még vissza is térünk.) Balszélről ezt egyébként durvábban úgy is megfogalmazták, hogy amikor "megpucoltunk", azzal elveszítettük a jogunkat ahhoz, hogy beleszóljunk a hazaiak ügyeibe. Ez utóbbi véleménnyel még foglalkozni sem érdemes, keressük vissza az elsőt. Hogy a nyugati magyarok nem ismerik a hazai helyzetet? Aki politikai érdeklődésű, az több újságot olvas el, több hírforráshoz jut hozzá nyugaton, mint számos hazai polgár otthon, ezért gyakran tájékozottabb, mint sokan a hazaiak közül. És akik ezt az aggályukat hangoztatják, azokat megnyugtatom: aki nem érdeklődik a hazai viszonyok iránt és nem ismerős azokkal, az úgysem megy el szavazni. Minek is menne? Egy szó mint száz: az erkölcsi elégtételen kívül több érv szól a választójog megadása mellett, mint ellene. Varga Lászlónak igaza volt, amikor most, az új alkotmány kidolgozásakor újra felvetette a kérdést és az országgyűlés plénuma elé vitte azt. Bár időközben úgy értesültünk, hogy a választójog ügye belekerült az alkotmánytervezetbe - szószerint idézem Dr. Varga László erről szóló, június 17.- én kelt levelének egy mondatát: "Örömmel közlöm, hogy az alkotmány-tervezetben a külföldön élő nagykorú magyar
