Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. január egy Kaposváron kirendeltséget létesített texasi vállalat, a Brown and Root emberei végezték a szálláskörleteken. A hálóhelyeket nem egészen két hét alatt tették használhatóvá és még a SCUD rakéták egykori raktárait is szállásokká alakították át. A magyarországi IFOR-háttérbázis (International Force) kialakításával megbízott houstoni építőipari cég több mint százmillió dolláros beruházásra kapott rendelést s ennek teljesítésére sokszáz munkást toborzott a környékről. A magyarországi bázison hosszabb ideig tartózkodó amerikai IFOR-kontingens létszáma kb. 3000 fő lesz, akiknek többsége logisztikai feladatokat fog végezni. A támaszponton a következő hetekben mintegy 400 Németországból érkező vonatszerelvény áthatalásával kell számolni: a Bosznia felé induló csapatok itt kapnak végső eligazítást és egészítik ki felszerelésüket. — A magyarországi szélsőségesek részéről folyik a hangulatkeltés az amerikaiak ellen: Érkeznek az új megszállók! - olvassuk az összecsengő szólamokat a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali lapokban. Thürmer Gyuláék állítólag már többezer trikót is rendeltek, ilyen felírással: "Ami go home!". * Kaposvár — melynek neve egyszerre a világlapok első oldalára került — készül történelmi szerepére. Egész Magyarország tárt karokkal várja az amerikaiakat, mert egyrészt az üzleti élet fellendülését várja a vendégektől, másrészt sokan abban bíznak, hogy a NATO-val való készséges együttműködés megkönnyíti majd a szervezetbe való bekerülést és ajánlólevél lesz a jövőre. Horn Gyula is nyilatkozott az ügyben és kifejezte reményét, hogy a boszniai akció végrehajtásának elősegítésével Magyarország szorosabbra fűzheti kapcsolatait az északatlanti szövetséggel. Ez az igyekezet megmutatkozott a parlamenti szavazásban is. Ugyanis az alkotmány értelmében ahhoz, hogy idegen csapatok léphessenek az ország területére, a parlament jóváhagyása kell. (Persze 1944 tavaszán sem a németek, de néhány hónappal később az oroszok sem kérték a parlament engedélyét, igaz, akkor háború volt és jószerivel már nem létezett szabad magyar országgyűlés, de ország se nagyon...) Nos soha még ilyen összhang nem volt a magyar törvényhozásban, mint a NATO kérelem elbírálásánál: mind a hat parlamenti párt egységesen kinyilvánította hozzájárulását és a képviselők egyhangúlag igennel szavaztak. Kaposvár vezetői mindent elkövetnek, hogy városuk ne valljon szégyent, bár a képhez tartozik az is, hogy a lakosság köréből sokan kétségekkel és aggodalmakkal néznek a "vendégjárás" elébe. Az idegen katonák jelenléte járhat kellemetlenségekkel is, például terjedhet a prostitúció, a kábítószerfogyasztás és a bűnözés, de van aki attól tart (amire német városokban volt példa), hogy a magyar keresetekhez képest sokkal vastagabb pénztárcájú amerikaiak vásárlóképessége felveri a fogyasztói árakat. Ettől függetlenül már megkezdődött a laktanyák kibővítése, a repülőtér korszerűsítése és a mindent szemrevételező NATO-tisztek útmutatásai szerint a szálláskörletek kialakítása. Megjelentek a nagy hírügynökségek és TV-tár- saságok emberei is: a Reuter-iroda négy szobát foglalt le a város legjobb szállodájában, a NBC stábja pedig már helyszíni riportot is forgatott a magyar város életéről. Az éttermek pedig lázasan készítik az angolnyelvű étlapokat. Az aggályoskodókat pedig így vigasztalta egy helybéli polgár: "Ha kibírtuk negyven évig az oroszokat, az amerikaiakat is ki fogjuk bírni egy évig..." * A WASHINGTON POST legutóbbi számában Kaposvárról keltezett hosszú riport jelent meg, melynek írója beszámol azokról a előkészületekről, amelyeket a hetvenezres lélekszámú dunántúli magyar város tesz az amerikai NATO-egységek fogadtatására. A hatvanezer főre tervezett békefenntartó seregnek ugyanis Bosznián kívüli támaszpontokra és anyag-depókra van szüksége, ahonnét irányítják a felvonulást és intézik az utánpótlást. A jórészt Németországból vasúton érkező amerikai alakulatok számára önként adódik, hogy a főhadiszállásuk Magyar- ország déli határaihoz közelfekvő ponton legyen. A magyar kormánnyal való egyeztetés után a NATO parancsnokság Kaposvár mellett döntött, ahol az üresen álló volt szovjet laktanyák alkalmasak a legénység és a tankok elhelyezésére, a szállítógépek pedig a szomszédos taszári katonai repülőtéren szállhatnak le. A POST tudósítója leírja, hogy a csendes kis magyar vidéki város életében nagy eseményt jelent az amerikai csapatok érkezése, majd megszólaltatja Cserhalmi Mihály tábornokot, a támaszpont magyar parancsnokát, aki elmondja, hogy minden előkészületet megtesznek az amerikaiak fogadtatására. Kaposváron nagylétszámú szovjet katonaság állomásozott és Taszáron rakétakilövő állások is voltak. Hely tehát van. Az amerikai tudósító megjegyzi, hogy csak egy évről lesz szó. Mire Cserhalmi tábornok elmosolyodik: "Ez itt a Balkán - mondja Ennél sokkal hosszabb időre lehet számítani..." ---- Egyébként a POST tudósítója megszólaltatja a kaposvári polgármestert is, aki örömét fejezi ki az amerikaiak érkezése fölött, majd hozzáteszi: "Igaz, mi már ezelőtt 40 évvel vártuk őket..." * Bokros Lajos pénzügyminiszter felajánlotta lemondását Horn Gyula miniszterelnöknek, azzal az indokolással, hogy mivel az Alkotmánybíróság negyedszer is visszautasította a stabilizációs gazdasági törvény egyes intézkedéseit. Bokros egy TV-műsorban kifejtette: ezzel olyan mértékben csökkent a kormány gazdaságpolitikai mozgástere, hogy ő a maga részéről a kitűzött célok elérését nem látja biztosítottnak, ezért a továbbiakhoz nem kívánja a nevét adni. Hozzátette: tisztában van azzal, hogy minden demokratikus országban lemond az olyan miniszter, akinek elképzeléseit négy alkalommal találja alkotmányellenesnek a legfelsőbb bíróság. Horn Gyula nem fogadta el a pénzügyminiszter lemondását és bizalmáról biztosította őt, mondván, hogy a kormányban szükség van tudására és dinamizmusára. A kormány helyesli Bokros Lajos gazdaságpolitikai terveit és egységes abban, hogy azokat végig kell vinni. A miniszterelnök hozzáfűzte: tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság döntéseit
