Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám
1996. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 pácini kastély téglalap alaprajzú épület, amelynek homlokzati keskenyebb oldalához a két szélen egy-egy hatszög alakú torony csatlakozik. A sok átépítés és a későbbi elhanyagoltság a kastély eredeti pompájából nem sokat árult el. A 60-as évek elején helyreállították s a kastély most megközelítően a XVI. századi arculatát tükrözi. A saroktornyok csak a XVI. században épülhettek a kastélyhoz. Az első emeleten ma is látható egy címer (az Alaghy család címere) 1501-es évszámmal s FA monogrammal, amiből feltételezhető, hogy Alaghy Ferenc birtoklása alatt épültek a tornyok. Ezt a feltételezést a délkeleti saroktorony egyik ablaka feletti Alaghy címer és monogramm is megerősíti. Ez a XVI. századi formában helyreállított várkastély reneszánsz várkastélyaink egyik szép példája. Legszembetűnőbb jellegzetessége a két saroktorony teteje alatt végigfutó, lőrésekkel ellátott törpe vakárkádsor, amelyet jellegzetes sgraffitós technikával készült díszítés borít. Ez a díszítés eredetileg pártázatokkal kiegészítve a homlokzatok teljes szélességében koronázta az épületet, ahogyan az északmagyarországi kastélyainkon szokásban volt. A díszítés népies jellegű, vidám, változatos elemekből áll. Ezek még a lőréseket is díszítő motívumokba kapcsolják a köréjük rajzolt játékos mintákkal. A díszítést a helyreállítás előtt többrétegű meszelés fedte, amelynek lehántásához aprólékos, gondos munkára volt szükség. Ma újra eredeti szépségükben pompáznak a grafitszürke alapból kiemelkedő tojáshéjszerű rajzok. A kastély fő homlokzatán két bejárat van egymás mellett. Ezek a kétmenetes szobasorból álló épület egy-egy menetébe vezetnek. A kastélyt négyszög alakban körítőfal övezi, kör alaprajzú tornyokkal, amelyeket a XIX. században romantikus felfogásban, várszerűen átalakítottak és pártázattal láttak el. Ekkor bontották le a főhomlokzat előtti régi várfalszakaszt. A keleti oldalon még a XVIII. században széles kocsibejárót nyitottak a falban, és a délnyugati rondella helyére cselédházat építettek. A volt vizesárok gyeppel benőtt mélyedése a körítő falon kívül még szépen kirajzolódik a terepen. ÓNODI VÁR Történet: Dél-Borsod alföldi tájain bonyolult vízrajzi hálózat alakult ki, s egyes folyók között kisebb-nagyobb mocsarak terültek el. Ebből a mocsaras, tavakkal, morotvákkal teli tájból szigetek módjára emelkedik ki a Sajó teraszmaradványai és a hosszan elnyúló homokbuckák. Ilyen, kb. 5-6 méter magas, kavicsos-homokos teraszon épült az ónodi vár, közvetlenül a Sajó partján, nem messze a Hernád torkolatától. Ez a természetes, árvizmentes terasz alkalmas helyet biztosított a várépítésre. Keletről a Sajó hatalmas kanyarulata nyújtott kitűnő védelmet, nyugatról pedig, kissé távolabb a Hejő és az akkor még dél felé folyó Szinva, illetve a köztük elhelyezkedő nádas-mocsaras terület volt jelentős védelmi szempontból. Az első várépítők nagyszerű érzékkel ismerték fel a természeti-földrajzi adottságokból származó előnyöket. A Sajó vize táplálta azt a mesterséges árokrendszert is, amely a várat és a várost övezte (maradványai ma is látszanak). Ónod vára az átkelőhelyet és a hadászati szempontból fontos ősi utakat védelmezte. A vár Sajóládtól délre, mintegy 8 km távolságra, a Sajó és Hernád vizének egyesülése felett épült. Építtetője az ónodi Czudar Péter volt, aki Zsigmond király engedélye nélkül kezdte építeni a várat, s ezért a király az építkezést csak később, fiai kérelmére engedte befejezni, a XV. század első negyedében. A család 1470-ben kihalt. A birtokosok egymást váltogatták, mig végül Perényi, Báthori, majd Losonczy Anna birtokába került. Eger eleste után - 1596- ban - az ónodi vár jelentősége megnövekedett. 1602-ben véghelynek nyilvánították, és építésére Abaúj és Zemplén megyék alsó járásait ingyen munkára rendelték. Később az öreg Rákóczi György is igyekezett Ónodot jól megerősíteni. 1644-ben itt tartózkodott a kapu feletti, újonnan felépült házában, s innen járt vadászatra Vatta környékére. 1655-ben Ónod már korszerűen kiépített vár, amit főleg Lorántffy Zsuzsanna 20 ezer forintnyi hozzájárulása segített elő. 1688-ban a Thökölyvel szövetkezett török csapatok azonban teljesen felégették. A vár nagyméretű falai részben még állnak. Ezekből következtethetünk az alaprajzára. Egy 1662-ből származó tállyai építőmester rajza és egy Karlsruheban talált hadmérnöki rajz, valamint a legújabb felmérések alapján a vár közelebbi elrendezését is meghatározhatjuk, de építéstörténetét régészeti kutatás nélkül nem lehet megírni. Mindkét rajz négyszögletű, udvar körül elrendezett több helyiségből álló belső várra és a négyszög sarkain épült ó- olaszbástyára utal. Az 1675. évi összeírás szerint a vár a huszárvárral együtt fapalánkkal volt bekerítve. Séta a várhoz. A szépen parkírozott főtér középpontjában álló, honfoglaló magyar szobrának háta mögött emelkedő református templomtól jobbra sétálunk északi irányba. 5 percnyi gyaloglás után az utca baloldalán a négy saroktomyos, síkvidéki típusú vízivár romjaihoz érünk. A Sajó vize a romokat északról keletre, majd déli irányban ma is körülöleli, de hajdan jóval közelebb folyt a várhoz, és a mai medrénél jóval nagyobb területet elárasztva védelmet is nyújtott a katonai erősségnek. * Ezt a rovatunkat különböző könyvekből és útleírásokból állítjuk össze. Többek között: a két kötetes Vártúrák kalauza, a négykötetes Magyarország Történeti Kronológiája, a két kötetes Magyar Életrajzi Lexikon, stb. Óh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka, Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet s dél - hullúcsillaga. Petőfi Sándor
