Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. júL- aug A KILENCBŐL HÁROM MARADT... (A MILLENNIUM EMLÉKMŰVEI) Az első ezredév utolsó évszázadának előestéjén „Verecke híres útján" megérkezett Árpád népe s otthonra talált a Kárpátok övezte vidéken. Azóta a magyar nép számára ez a föld jelenti a hazát. Árpád és utódai uralkodásuk ötödfél évszázada alatt kilenc szentet és boldogot adtak a keresztény egyháznak, amelynek keresztsó- gét az ázsiai pusztákról jött népek közül egyedül ők vették fel és örökölték át népeiknek. Magyarország évszázadokon át a „kereszténység védőpajzsa" volt, de balsorsa a nagyhatalmi érdekek ütközőpontjába sodorta, és nem kerülhette el a szétszakíttatást. Mi, magyarok megtanulhattuk értékelni az állandóságot, s gyakorolni az újrakezdést, a talpraállást a legremónytelenebb helyzetekben is. Házunkat itt, a Kárpátok tövében sokszor lerombolták, de mindig volt erőnk újjáépíteni. Most ismét építkezünk. Nem is családi fészket, hanem egy nagy közös otthont akarunk, melynek neve: Európa-ház. S ebben az általunk is lakott házban meg szeretnénk őrizni múltunknak egy-egy darabkáját is. Azokat a szobrokat, emlékműveket, melyek egész népünk számára fontosak, amelyek minden nemzethez szólnak, s ezért Európa számára sem lehetnek közömbösek. Ezer évet jelképeztek, három évtizedet sem álltak... Magyarország ezeréves fennállásának hirdetői voltak azok az ezredóvi emlékek, amelyeket Thaly Kálmán képviselő indítványára, az országgyűlés megbízásából Bérezik Gyula műszaki tanácsos építtetett fel az ország költségén, Magyarország különböző történelmi nevezetességű pontjain. Az ezredóvi emlékművek közül a trianoni békeszerződés egyet-egyet „juttatott" Jugoszláviának és Romániának, négy került Csehszlovákiába, három maradt Magyarország területén. A kilenc ezredóvi emlék közül az építészetileg legjobban sikerült a zimonyi vár felső udvarára épített hármas torony. A 37 méter magas emlékmű belsejéből fel lehetett jutni a középső torony emeleti szobájának erkélyére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Duna és a Száva találkozására, a belgrádi várra és a környező vidékre A napjainkban csak Hunyadi toronynak nevezett épület ma is áll, ám tetejéről leröppentettók a turulmadarat. A Brassó fölé magasodó Cenk hegy 760 méter magas ormára emelt kör alapzaton álló dór oszlop tetejébe a honfoglaló Árpád vezér egyik vitézének szobrát állították. A kolozsmo- nostori mészkőből készült 21 méter magas emlékmű természetes hátterét a környező havasok csúcsai adták. A páratlan kilátású helyhez akkor csak egy keskeny, meredek szerpentinen lehetett felkapaszkodni. Ma kötélpályán vont kabinban juthatunk fel a hegynyeregbe. Az emlékmű alapzatának hatalmas kövei a hegytetőn még fellelhetők. Az oszlop és a szobor a román tüzérség cóllövési próbálkozásainak esett áldozatul. A hegytetőről legurult szoborfőt helyi lakosok elrejtették, és azóta is kegyelettel őrzik. A Felvidéken két helyen is emeltek ezredóvi emlékművet: Zobor hegyén és a dévényi várban. A zoborhegyi emlék alépítményből és az abból kiemelkedő obeliszkből állt. A kör alapzatból a négyszögletű obeliszkhez az átmenetet nyolcszög keresztmetszetű dob közvetítette, amelyről négy kőből faragott turulmadár tekintett a világtájat felé. A Zobor hegy tetejére épült kilátóhoz libegő visz fel. Az emlékmű összefirkált, elcsúfított kőalapzata még megvan. A többi részének még a köveit is elhordták. A dévényi ezredóvi emléket a Duna és Morva összefolyásánál álló 80 méter magas mészkőszirtnek a vár romjaival borított sziklás magaslatára építették. A gazdag díszítésű ko- rintuszi oszlop tetején a honfoglaló Árpád fejedelem egyik vitézének szoboralakja emlékeztette az utókort az elődökre, akik ezt a földet ezer(egyszáz) évvel ezelőtt birtokba vették. Mára csak az emlékezet maradt, az emlékmű nyomtalanul eltűnt. Mintegy helyette a szlovák fővárosban a gótikus Szent Márton dóm magasba szökő tornyának dísze, az aranyozott párnán nyugvó Szent Korona emlékeztet a magyar múltra. Munkácson, az akkor fegyháznak is használt vár bástyájára épített 33 méter magas emlék két fő részből állt: a négy sarkán tornyocs- kaszerűen kiképzett végződéssel bíró talapzattal, melynek közepén magasodott az emlékmű másik része, a karcsú obeliszk, tetején a kiterjesztett szárnyú turulmaráddal. Verecke híres útján... Verecke híres útjának Ady nevezte el Góg és Magóg fia vagyok én... című versében a honfoglaló fősereg benyomulási útvonalát, azaz a Vereckei hágót. Az Észak-keleti Kárpátokon a hajdani Galíciába átvezető út 841 méteren lévő legmagasabb pontján, az akkori lengyel—magyar határon 1896. július 20-án állítottak a millenniumi ünnepségekbe illeszkedően emlékoszlopot. A négy méter magas határkő oldalain négy különböző emléktáblát helyeztek el. Az úttal szembeni oldalon Kóródi Sándor, a Beteg vármegyei Képes Naptár szerkesztőjének időmértékes verse volt olvasható: „Honfi! e bércormon szived hevesebb dobogása jelzi, hogy ősi honod drága határa ez itt. Itt hangzott egykoron riadó csatakürtje Lehelnek, Nagy Rákóczink itt hullatta búcsúkönnyeit. Szent kegyelet tüze gyűl itt minden csipkebokorban. Oldozd meg saruid: Szent Hely ez itt, ahol állasz." A verses táblától balra volt található a millenniumi emlékszöveg: „A Honfoglalás emlékére Magyarország ezeréves fennállásának Országos ünneplése alkalmából 1896 évben." Az útról nézve hátul függött a készítőket megörökítő tábla, a negyedik oldalra pedig az urakodó és a magyar miniszterelnök nevét vésték. Kárpátalja az 1920. június 4-i, trianoni békével Csehszlovákiához került. Az obeliszkről a táblákat az új hatalom leszereltette, de a gránitoszlop, ha csupaszon is, tovább őrizte az immár csehszlovák—lengyel határt. 1939. június 25-én, Kárpátalja visszatérésekor újjáavatták, az eredeti táblák visszaszerelésével — amelyeket gondos kezek megőriztek — a helyreállított lengyel—magyar határon álló obeliszket. A határoszlop, — fényképek tanúsága szerint — tábláitól ismét megfosztana, az ötvenes évek elejéig a helyén maradt. Az új hatalom berendezkedése során tűnt el: jelenleg csupán talapzata látható az út melletti bozótosban. Amikor a budapesti Széchenyi Társaság a helyi magyarok meghívásának eleget téve Kárpátaljára látogatott, útjuk során a Vereckei hágót is felkeresték, akkor határozták el, hogy minden lehetségest elkövetnek az emlékoszlop újbóli visszaállítására. A 90-es fordulat után más szervezetek is pártfogásukba vették a vereckei emlékoszlop visszaállításának ügyét. Bízzunk a szomszéd jóindulatában. Barátságuk kinyilvánításának apró gesztusaként szívesen fogadnánk nem csak az engedélyt, hanem — mint jogutódnak — az anyagi hozzájárulását is az ezredéves emlékmű ezeregyszáz évi újjáalkotásához és eredeti helyén történő ismételt felállításához. Három maradt a kilencből... A millenniumi emlékművek legjelentősebbike az Andrássy út városligeti torkolatánál, a mai Hősök terén a honalapító Árpád emlékét és a magyar nemzet történeti múltját örökíti meg. A 85 méter széles és 25 méter mély fól- köralakú oszlopcsarnok, mint valami hatalmas diadalkapu áll arccal a város felé. Felső részét bronzból öntött jelképes szoborcso- portozatok díszítik: baloldalt a Háború vágtató harci szekere valamint a Munka és Jólét kettős csoportja, jobboldalt pedig a Béke nyugodtan haladó kocsija valamint a Tudás és Dicsőség szoborpárja állanak. Az emlékmű középpontjában emelkedő fól- tömör alapzat hordozza a honfoglaló Árpád fejedelem és vezérei lóháton ülő méltóságteljes alakjait. A vezérek szoborcsoportozatából szökik fel 36 méternyi magasságba az a sudár oszlop, amelynek tetején az emlékmű főalakja, Gábriel arkangyal kétszeres életnagyságú bronz szobra áll. Gábriel a halhatatlanságot jelképező akan- tuszlevelek övezte korintuszi oszlopfőre helyezett gömbön áll, az ég felé nyújtva a magyar királyság szimbólumait: a Szent Koronát és az apostoli kettős keresztet. A pusztaszeri síkon hét halom található, melyekhez az a legenda fűződik, hogy a hét vezér a vezéri sátrához egy-egy halmot hor- datott össze. A hét halom ma is jól kivehető. Ezek közül a legnagyobb éppen az Árpád-halom nevet viseli. A 35 méter átmérőjű 8 méter
