Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. júl.- aug. iSlMÉÉ nixnm Azt mondja a Népszavának az egyik minisztériumi fömufti, hogy a rengeteg budapesti koldus, megtámadván, körülfogván például a turistabuszokat is az idegenforgalmi szezonban, a Magyarországra érkező külföldiekben "harmadik világbeli képzeteket kelt". Hát mit keltsen, ha egyszer ez a sajnálatos valóság? Magyarország, amely honfoglalásának — pontosabb fogalmazással: az Árpád vezetésével történt hazatérésének - 1100. évfordulóját ünnepli, ünnepebié, ha a régi-új diktátorok ezt megengednék neki, valóban harmadik világbeli szintre süllyedt. Ez már nem holmi "képzet", nem vízió, ez az élet minden területére kiterjedt sajnálatos tény. A koldusok! Mint írják, senki sem tudja, hány százez- renen vannak. Hangoztatják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, hiszen a Demszky zülleszíette főváros minden forgalmasabb utján, utcáján, terein, idegenforgalmi nevezetességeinél, a metró aluljáróiban és kocsijául, a templomok és kórházak, éttermek és szórakozóhelyek, nagyobb munkahelyek bejáratánál — szóval az egész városban tömegesen kéregetnek. Vannak, akik csak szelíden, vannak, akik nagyon agresszíven. Törvény nem rendelkezik róluk - egy régi-régi, 1968-as rendeletet leszámítva. Az pedig, lévén hogy a kádári gulyáskommunizmus kiváló "jólétében" készült, azt mondja ki, hogy a koldulás szabálysértés, hiszen a szocializmusban koldusok nem is élhettek, — mint ahogyan hivatalosan hajléktalanok sem. A koldusprobléma "megoldásában" most passzolgatás folyik, mint egy érdektelen, tét nélküli focimeccsen. Állítólag el kell dönteni azt a kérdést, hogy ki az illetékes. Mert nem mindegy, hogy a koldus hol koldul: a főváros tulajdonában lévő területeken avagy a kerületekhez tartozó területeken. De hogy melyik terület kié, az általában csak akkor derül ki, amikor a jogos vagy jogtalan telekeladásból származó busás bevételeket illetően támadnak viták. Ellenben amikor az adott terület gondozásáról, fenntartásáról, netán parkosításáról kerül szó, akkor bizony az adott terület mindig a "másiké". Vagy inkább "másé" - de ebben az esetben szó sincs a "másság" oly hangosan hirdetett és erőszakosan terjesztett és a törzsök Ősöktől megkövetelt tiszteletéről! Az utóbbi öt évben ugyanis három és fél millió négyzetméterrel csökkent Budapest parkjainak és zöldfelületeinek területe. A város ma már légszomjtól fúldoklik. A meglévő zöldterületek is olyan siralmas állapotban vannak, hogy azokat parknak nevezni a fogalom megcsúfolását jelenti. Mégis, a főváros és bizonyos kerületeinek vezetői óvják a lakosságot attól, hogy egy-egy házsor foghíját a saját költségükön parkosítsák! Hogy miét? Mert azokat telekként kell, hatalmas öszszegekértf!) "értékesíteni". A lakosság egészsége, jó közérzete, a tiszta levegő és ehhez hasonló "polgári csőkevények" nem számítanak ma már értéknek! A hivatalos nemzetvesztők szemében semmiképp... Hová tűnt ez a 3,5 millió négyzetméter? Villatelkekké lényegült át. Többnyire a főelvtársak és külföldi pénzeszsákok sérthetetlen magántulajdonává vált. Jó pénzért és jó csúszópénzért, vagy ingyen, csak csúszópénzért meg hivatali előnyök reményében és megvalósulásáért, kéz kezet mos, ma te lopsz nekem, holnap én neked alapon. A kádári "mi kutyánk köly- ke" ma már vérebbé növekedett, de kölykei vannak... A korrupció virágzásának országában ez így működik, s még meg is sértődtek a liberálbolsi nemzetvesztők, amiért a korrupciós országokról készült nemzetközi kimutatásban az általuk uralt - régebben mi Hazánk -, Magyarország a 34. helyet foglalja el az 54 országot tartalmazó listán. Kérdezhetjük ezek után: mit is nevezünk hát harmadik világbeli állapotoknak? A "harmadik világ" országai, bár lemaradásuk a legfejlettebb Nyugattól óriási volt, amikor e fogalmat megalkották a világvezér "legokosok", mára, ha lassan is, de elindultak felfelé a fejlődés világtörténelmileg elismert, meghatározott útján. (Többre is jutottak volna, ha hagyták volna a meghatározók, ha halászni tanították volna őket, s nem halat adtak volna nekik! Ha hagyták volna az Isten rendelése szerinti, fokozatos, természetes fejlődésüket a maga medrében folydogálni, azt segítve, s nem kényszerítették volna a "fejlettek" az ottani népeket a természetes fejlődés fokozatainak "át- ugrálására", bizonyos szakaszok teljes "kihagyására" - természetesen csak saját nemzetközi-pénzügyi és önző gazdasági érdekeiket nézve, mégis a "legnagyobb jótevő" ámító bonviván- szerepében tetszelegve!) Magyarországot nézve egészen más a helyezi. Magyarország a szerves állami-társadalmi fejlődést több mint 1000 évig folyamatosan gyakorolta, mígnem a világ urai ezt túlzásnak tartva, először a Kohn-Szamuely-féle (=Trianon), majd a Rákosi-Révai-féle (=1956), aztán a Kádár-Münnich- stb.-féle (=teljes nemzet-szétzüllesztés) internacionalista nemzettragédiájával megkezdte eme nagy nemzet szándékos visz- szavetését. Akkor még nem az ún, "harmadik világba", hiszen akkoriban ez a fogalom még nem is létezett. Mára viszont, a negyven-egynéhány éves rémuralom csődjének minden következménye teljes súlyával nehezedik a ma élőkre — nem csak Magyarországon! De Magyarországon azért súlyosabban, mert ellentétben a csehekkel és lengyelekkel, nekünk paktumos kormány, paktumos demokrácia jutott a valódi felszabadulásnak hitt pillanatokban is! Eljátszottak a történelmi esélyt, HARMADIK VILÁGBELI KEPZETEKllBfflMIBBllllBfflIBIM
