Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
1996. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Stirling Györgynek, a Szabad Magyar Ujságírószövetség elnökének megnyitó beszéde. Amikor a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének idei nyilvános ülését megnyitom, ki akarom fejezni köszö- netemet mindazoknak, akik az óriási távolságok ellenére vállalták a fáradságot eljönni ide, a Magyar Kongresszus keretében immár tizenhetedszer megtartott összejövetelünkre. Akik újak közöttünk, azok számára annyit hadd említsek meg a múltból, hogy ennek hagyományai vannak: tizenhét évvel ezelőtt, 1978-ban itt, a clevelandi Magyar Találkozón alakult meg Szövetségünk 17 alapító taggal s a tagság száma azóta 150 körül jár. Első elnökünk az emigráció nagy költője, Flórián Tibor volt, akinek emléke előtt mindig tisztelegnünk kell, valahányszor összejövünk, tagok és a nyugati magyar sajtó barátai, pártfogói. Hogy miért nem gyakrabban tartunk gyűléseket, annak az emigráció természetéből eredő okai vannak: tagjaink négy földrészen Észak- és Dél-Amerikában, Európában és Ausztráliában — élnek, következésképp oly áthidalhatatlan földrajzi távolságok választanak el bennünket egymástól, hogy a személyes megjelenés sokak számára megoldhatatlan. Különösen az a rendszerváltás óta örvendetes módon egyre szaporodó magyarországi tagjaink számára az, hiszen az útiköltség — napjainkban egyre sűrűbben használt kifejezés szerint, amivel a Magyar Köztársaság kiváló nyelvművelő és rétor hírében álló miniszterelnöke is szívesen él az nem semmi... így sajnos be kell érnünk az évi egy gyűléssel és személyes találkozással, amire természetesen még így sem tud mindenki eljönni. De akik eljönnek, eszmét cserélnek az eddigi munkáról, a ránk váró feladatokról és a Szövetség további tennivalóiról, amelyek az alapítás éve óta sok tekintetben módosultak, átalakultak, hiszen akkor a magyar sajtó szabadságáért küzdöttünk a magunk eszközeivel innét távolból, ma meg, nos ma meg... hát igen: ma már a szabadságban nincs hiány, de most más, a sajtóban uralkodó káros tendenciák, nemzetellenes baloldali irányzatok ellen kell segítséget nyújtanunk hazai kollégáinknak, otthoni harcostársainknak. E tevékenységünk összehangolását — ha már be kell érnünk évi egy személyes összejövetellel - levelezéssel, komputeres és modern technika más, távolságokat áthidaló eszközeivel végezzük. S végül hadd fűzzem még hozzá mindehhez, hogy az sem véletlen, hogy Cle- velandben alakultunk meg és évente itt tartjuk üléseinket: minden esztendőben itt dobban össze rövid pár napra a határokon kívül élő magyarság szíve, itt töltődünk fel újabb energiával, hogy a következő évben legyen erőnk tenni azt, ami a sors által tennünk rendeltetett. Ezért a lehetőségért most innét mondok köszenetet a Magyar Kongresszus rendezőségének. Ha már a köszönetnél, illetve a köszöntésnél tartunk, hogy üdvözöljem minden ittlévő kedves ismerősön kívül külön is azokat az illusztris vendégeket és neves kollégákat, akik a messzi Európából s annak is Magyarország nevű országából jöttek közénk és tiszteltek meg jelenlétükkel, esetleg még távolabbról, pld. Ausztráliából érkeztek. Szeretettel üdvözlöm körünkben elsősorban dr. Giczy György országgyűlési képviselő urat, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökét, dr. Hasznos Miklós képviselő urat, régi barátunkat és tagtársunkat, aki az utóbbi években minden évben résztvett gyűléseinken, ahol ragyogó felszólalásaival növelte azok jelentőségét és emelte színvonalukat. A többi távolról érkezett tagtárs és kedves vendég névszerinti üdvözlésétől most el kell tekintenem, amiért az értintettektől elnézést kérek, de kevés az időnk. De épp ezért nem akarom hosszúra nyújtani elnöki megnyitómat, főleg azért nem, mert nem szeretném elvenni azok elől az időt, akik felszólalásra várnak és nyilván sokkal érdekesebb témákról tudnak majd beszélni, mint én. Még nagyon röviden csak annyit az ügyrendről, hogy két tisztség üresedett meg a Szövetség vezetőségében s ezek betöltésére szeretnék javaslatot tenni. Néhány hónappal ezelőtt elhunyt Kanadában Gyimesy Gyula költő barátunk, aki éveken át szövetségünk kanadai alelnöke volt. Fájdalmas veszteség ez számunkra és mindannyian kegyelettel őrizzük a hű harcostárs emlékét, akire mindig lehetett számítani. A kanadai alelnöki hely mellett sajnálatos módon gazdátlanná vált a főtitkári poszt is, mert Dombrády Dóra kedves tagtársunk, több sikeres könyv szerzője, súlyos betegséggel már hosszú hónapok óta kórházban van és képtelen ellátni tisztét. Hálás szívvel mondunk köszönetét eddigi odadó munkájáért és gyógyulást kívánunk neki. Nos, ha már a sors úgy hozta, hogy át kell alakítanunk az öttagú vezetőséget, nemcsak több személyi, de szervezési indítványt is tennék. Nevezetesen azt, hogy a bővítsük eggyel az alelnökök számát, mégpedig regionális alapon: vitéz Serényi István tagtársunk, aki pár év óta Bécsben él, elvállalja a nyugat-európai régió alelnökségét, ausztráliai alelnöknek felkérném Só Bernátot, azaz Rutt- kay Arnold tagtársunkat s miután az óhazában és a trianoni területeken is egyre több a tagunk, felkérném Dr. Hasznos Miklós országggyűlési képviselő tagtársunkat, hogy vállalja el a Kárpádmedence egész területére kiterjedő alelnök- séget. A megüresedett kanadai alelnökségre ajánlom Bessenyei Lászlót, a torontói Magyar Élet érdemes főszerkesztőjét, míg javaslatot tennék arra, hogy eddigi pénztárosunkat, Soós Józsefet bízzuk meg a főtitkári teendők ellátásával. Pénztárosként már eddig is kiváló munkát végzett és nem fogunk csalódni benne, ha elvállalja a főtitkári tennivalókat. Aminek többek közt az is előnye, hogy Washington mellett, Baltimoreban él s a közelség megkönnyíti számunkra az együttműködést. Hangsúlyozom: mindez ideiglenes jellegű megbízatás, melynek megerősítése a tagságra vár, a jövő esztendőben esedékes tisztikari választás keretében. Most pedig felkérem Soós József megbízott főtitkárunkat, hogy tartsa meg beszámolóját a Szövetség anyagi helyzetéről. i
