Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-06-01 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. június MAGYARORSZÁGI HÍREK STOLMÁR G. ILONA A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM számításai szerint várható államháztartási hiány fél százalékkal nagyobb lesz az IMF ál­tal követelményként állított 4 százaléknál. A jelentés reális esélyt ad annak is, hogy a társadalombiztosítási alapoknak pótköltségvetést kell készíteni. Előrejelzésük alapján az inflá­ció 2005 előtt nem szorítható 10 százalék alá, s a gazdasági növekedés az ezredfordulóig 2-4%-os lehet. SEPSEY TAMÁS MDF-ES KÉPVISELŐ interpellált: van-e az ÁPV Rí.-n kívül olyan állami munkahely Magyarországon, ahol tízhavi keresetüknek megfelelő összegű prémiumot fizet­nek ki a vezetőknek, a titkárnők prémiuma pedig öthavi kere­setüknek felel meg? A képviselő az Állami Számvevőszék je­lentésére hivatkozva elmondta, hogy az ÁPV Rt. általános is­kolai végzettségű munkatársainak havi átlagkeresete 122 ezer forint, a legmagasabb szintű vezetők pedig havonta 1 millió körüli összeget visznek haza. Akar László pénzügyminisztériu­mi államtitkár válaszában arra hivatkozott, hogy a premizálás feltételei korábban alakultak ki és a PM is eltúlzottnak találja. Arról nem szólt, hogy az elviselhetetlen gazdasági csődben a PM tett volna valamit, saját hatáskörén belül az ilyen kirívó "állami" fizetések és prémiumok megszüntetése érdekében. Beszélt viszont arról, hogy az ÁPV Rt. 1995-ben privatizációs bevételekből túlteljesítette az előirányzatot. Vagyis magyarul: a Rákosiék által államosítás címen összerabolt, tehát Közva­gyont eladva, a befolyt összeget az ÁPV Rt. nem az államkasz- szába, a KÖZösbe fizeti be, hanem prémiumokat osztogat be­lőle a jó elvtársaknak. Ez az igazi fosztogatás, s az államtitkár elvtárs még helyénvalónak is találja! MEDGYESSY PÉTER PÉNZÜGYMINISZTER lehetsé­gesnek tartja, hogy a kormány kezdeményezni fogja a júliusi nyugdíjemelés egy százalékkal történő megnövelését. így a nyugdíjasok 1,5 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak. Ez óriási! Az infláció ugyanis 20-30% között mozog ma Ma­gyarországon. NEM CSITUL A KOALÍCIÓS VITA az MSZP és az SZDSZ, pontosabban Horn Gyula és Kuncze Gábor között. Horn fejébe vette, s már-már megvalósítani látszik a saját, kü- lönbejáratú, azaz csakis neki, a miniszterelnöknek alárendelt gazdasági nyomozóhivatal felállítását. Ez természetesen ellent­mond minden törvénynek, alkotmánynak, a hatalmi ágak szét­választása elvének és gyakorlatának, de ez az apró pufajkást csöppet sem zavarja. Túl nagy a nosztalgiája a meghitt bolse- viki terrorszervezet, az 1956 után Munkásőrségnek nevezett lövő-verő-nyomozó-legények iránt. Az SZDSZ azonban, első­sorban a miniszterelnök koalíciós helyettesének tekintendő Kuncze belügyminiszter, ellenzi a tervet, hiszen ez az új tes­tület, amellett, hogy milliárdokba kerül a költségvetésből, al­kalmas lehet a szocialistáknál is idegenebb érdekeket képvi­selő kisebbik kormányzó párt tagjainak sakkban tartására. A privatizáció során ugyanis a nagyobb rablást ezek követték el, hiszen az ő külföldi kapcsolataik révén érkeztek a "nyugati" és főleg az izraeli tőkések — sokszor tőke, vagyis pénz nélkül! — megszerezni a magyarság tulajdonát képező, de a végtelen­ségig leértékelt termelő egységeket, palotákat, műemlékeket, és mindent, ami az SZDSZ-kapcsolatok révén elérhető volt. LEZSÁK SÁNDOR MDF- ÉS ORBÁN VIKTOR Fidesz-el- nök négy órán át tanácskoztak és megállapodtak a távlati — 1998 decemberéig tartó — együttműködés kereteiben. A két pártelnök garanciát adott egymásnak, hogy a közeljövőben a másik párt tudta nélkül egyikük sem kezdeményez kapcso­latfelvételt más pártokkal. A találkozó után Lezsák leszögezte: 1998 végéig mindenképpen szoros együttműködésre van szük­ség a Fidesz, a KDNP és az MDF között, a pártegyesítés azon­ban kizárt. — Mégis alakulna a semmire sem jó "Polgári Szö­vetség"? Természetesen a Nemzeti Szövetség ellenlábasaként... EGY MÁSIK PÁRTOK KÖZÖTTI tárgyalásról a Demok­rata című hetilap egy rövid írását idézzük. Csermely Péter re­mekül jellemzi a mai ellenzéki pártoknál, elsősorban a Fi- desznél és az MDF-ből puccsal kivált MDNP-nél uralkodó ál­lapotokat: Egy perc Orbán Viktor a napokban zokogta el Giczy György­nek, hogy az MDNP-frákció testületileg be akar lépni a Fi­deszbe. Orbán Viktor bánatának részleteit illetően mindazon­által találgatásokra vagyunk utalva Gond lehet például az aktus formai részével: a belé- pendők nem fiatalok, nem demokraták, és őnmagukon kívül senki mással nem szövetségesek, így a Fiatal Demokraták Szö­vetsége még a BIT-et (Baloldali Ifjúsági Társulás, a szerk.) is több joggal integrálhatná. Tényleg, nem kis megpróbáltatást jelent elképzelni Szabó Ivánt fülbevalóval, Kulin Ferencet váltig érő hajjal vagy Kónya Imrét úgy, hogy éppne okosakat mond. Az akció erkölcsileg is gubancos egy kicsit: az MDNP-frákció hirtelen ideológiai megvilágosodását némileg hiteltelenné árnyalhatja az a tény, hogy a kommandó tagjai a jelek szerint könnyebben váltanak pártot, mint más gatyát. A bevándorlók indítékai persze egzaktak: a meghir­detett kitörési politikát gyorsan követte a felismerés, hogy az MDNP, szerintük nyilván pillanatnyilag, szerintem ebben az évezredben, egy papírzacskóból sem tudna kitömi. MAGYARORSZÁGON BECSÜLT adatok szerint 50-100 ezer fiatal él rendszeresen kábítószerekkel. Tavaly egy anoni­mitást biztosító kérdőíves felmérés eredményeként az derült ki, hogy a 16-17 évesek közül minden tizedik kipróbált már vala­milyen kábítószert. Egy egészségügyi intézet jelentése szerint az utóbbi időben 60-70 fiatal veszti életét évente kábítószer­túladagolásban. NEMCSAK AZ USA, DE MAGYARORSZÁG is megszeg­te a boszniai embargót. Meg nem nevezett bosnyák kormány- tisztviselők szerint a többi között tőlünk is érkezett pénz és ha­difelszerelés a boszniai hadsereg felfegyverzésére 1993-tól. A Washington Post ezt egy külügyi szóvivőre hivatkozva állítja. Magyar illetékesek viszont minden alapot nélkülözőnek tartják a fenti vádat. Szerintünk viszont valószínűleg az történt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents