Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1996. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Magyar gödör adott át az ifjú Lenin-kutatóknak. Mint a direktor asszony az újságíróknak elmondta, korábban Hitler- és Sztálin- vetélkedők is voltak a gimnáziumban. Azokon is jókat nevettek. Az interjúból nem derült ki, hogy akkor mit kaptak a résztvevők. A győztesek nyilván SS-karszalagot, KGB-emlékplakettet, a vesztesek talán Dávid-csillagot, szögesdrótdarabkát... Egyetlen nagy kátyú az egész ország. Tessék végig autózni bármelyik közúton, ott a rengeteg gödör, némelyiket ki sem lehet kerülni, koppan az alváz, reccsen a kormánymű, ha mondat közben van az ember, már harapja is el a nyelvét... Rögös úton halad a magyar, nehéz idők járnak, ráadásul nem is igen tudni, merre vezet az út, merthogy az orrunk elé kell nézni: aki túlzottan előre bámészkodik, könnyen a nyakát szegi. A tempó ennek megfelelően lassú, egymásba torlódva araszolunk, gyorsítani veszélyes, előzni őrültség. Zötyögünk az ismeretlenbe. Szerencsére a jövő útján nem lesznek rögök, mondja a kormány illetékese, csak legyünk egy kicsit türelemmel. Még két három év, esetleg öt, tíz, aztán már száguldhatunk is a tükörsima flaszteron. Addig nyugi. Maradjunk szép fegyelmezetten az ülepünkön, húzzunk még egy lyukat a biztonsági övünkön, s csak a kormányra figyeljünk. A kormány a helyén van. Még. * Kátyú a főváros tizenötödik kerületében is van, az egyikbe maga a polgármester esett bele, igaz ő ásta a vermet... Czibik Tamás kerületvezér (SZDSZ) most azt próbálja megmagyarázni a revizoroknak, hogy miért nem kérdezte meg annak idején a képviselő-testületet, amikor száz- negyvenvalahány millió forint sorsáról döntött. Merthogy bizony nem kérdezte meg a kerület atyákat, ehelyett saját kútfeje után részvényekbe fektette a pénzt. Talán ki sem pattan a botrány, ha nem megy tönkre a papírokat kibocsátó cég. De tönkre ment, így aztán Czibik úr most itt áll fülig pirulva, s arról beszél, hogy azért nem kéne őt elcsapni a polgármesterségből, mert van még egy-két jó ötlete... Talán az ottlakóknak is... * Ötletért a balassagyarmatiak sem mennek a szomszédba. A helyi Balassi Gimnázium valamelyik kultúrfe- lelőse a minap Ki tud többet Leninről? címmel vetélkedőt rendezett a diákoknak, ami aztán nagy vitát kavart a városban és azon túl is. A hozzászólók egy része szerint éppen- hogy el kéne már felejteni azt a kopasz bajkeverőt, eleget sulykolták az emberek fejébe. A másik oldal, az igazgatónővel az élen viszont jópofának tartotta a vetélkedőt, a legjópofább szerintük az volt, amikor a Politikai Bizottságnak elkeresztelt zsűri KISZ-, párt- és egyéb kitüntetéseket * Leninben persze őszintén is lehet hinni. Szabó László őszintén hisz benne, ezt a Magyar Rádió valamelyik délelőtti műsorában mondja az egykori "kékfényes, népsza- badságos” újságíró. A dolognak persze alig-alig van hírértéke, hiszen Szabó László újabban ismét egyre többet szerepel, interjút ad, párthűségről beszél, mellszobrát res- tauráltatja... Némely kolléga szerint még visszajön. * Bokros viszont elment, Hál" Istennek, csütörtökön pénzügyminiszterkedett utoljára, még gyorsan visszavásárolt közpénzen egy lepusztult ingatlant valami egymilli- árd forintért, aztán úgy, ahogy volt, elballagott a József nádor térről — egyelőre ismeretlen helyre. Egy ország integetett utána. A többség ököllel.(Magyar Fórum) Pilhál György Bolondokháza... Az őrültek azért vannak rács mögött, mert viszonylag kevesen vannak. Mert ha ők lennének többségben, a normálisokat tartanák a rács mögött. * Biztosan tudok segíteni magán! - mondja a pszichiáter a betegének. - De ehhez az kell, hogy alaposan, részletesen megismerjem az ön problémáit. Tehát arra kérem, próbáljon nekem mindent elmesélni. Kezdje egészen a legelején...- Rendben van, doktor úr. Kezdetben teremtettem az eget és a földet... * Az idegorvos vizsgálat után azt mondja páciensének:- Kedves asszonyom, önnek legelőször is kikapcsolódásra van szüksége.- Az nem megy, doktor úr. A férjem nagyon féltékeny. Olvassa Amerika "egyetlen" MAGYAR ÚJSÁG-ját!
