Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. május NÁNAYENDRE: ADÓS, AKI SAJÁT MAGÁNAK TARTOZIK Ez az adós lenne az amerikai állam, illetve az US kormánya. Az évtizedek óta deficites állami gazdálkodás ellen végre megindult a Kongresszus (köztársaság-párti részének) harca, de az nem jut előre. Az elnök minden komoly spórolási törvényt vétójogával megállít. Számára - újraválasztása reményéhez - elengedhetetlen a költekezés, melyet a népről való atyai gondoskodás jegyében gyakorol. Az idevaló elkeseredett vita kiprovokálja valamennyi, eddig nagyjából nem hangoztatott, tudnivalót. Az elnök azt állítja, hogy elődei alatt is az volt a gyakorlat, hogy a költségvetés esetleges dollármillióit egy trustfundról (titokzatos alapról) hívták le. Ez állítólag egy nagykamatozású kölcsön. A többi velejárót eddig nem sokan támadták. Magyarázata tovább megy és a vonatkozó sajtó azt mondja, hogy ez a költségvetési deficit olyan, mintha a 2020 évbeli a mai időre meghitelezné a kívánt deficit összegét. Mindezt úgy "illik" érteni, "borrowing from Peters of 2020 to pay the Pauls of 1995". A polgár mindezt semmilyen nyelven nem érti, de ez a kormánynak nem is fontos. Az elnöknek legkevésbé. Köd előttem - mondhatná a magyar de utánam még nagyobb. A mindezen problémák között vergődő sajtó átlépi a sívár köznapokat, mert az elnök Amerika megvagy felújítási terveivel foglalkozik (Project for American Renewal). Ezek között van vagy lesz a "reinventing government", azaz valamiféle liberális fiaskó, de a Fehér Ház igyekszik másról beszélni, nem a napi forró gondokról. Ugyanakkor az US-pénzügyminiszter hivatalosan közölte, hogy a fennálló hatalmas költségvetési hiányt CSAK a hivatkozott alapból (a trust-fundról) kénytelen (ismét) fedezni. A kongresszus többségi pártja e lehívási alap összegszerűségét akarja behatárólni; korlátozni szeretné a "mulassunk még együtt", úgyis hitelre megy. Miután eddig nem született meg a költségvetés spórolási terve az elnöki vétó miatt, a szatíra is keresi, kutatja a hátteret. Mondogatják, hogy tegnap még azt kérdezték az illetékesek: merre is van Európa, ma meg már el is foglalták a kulcspozíciókat, miután az elnök saját személyében vállalta az elnöki szuperhatalommal velejárókat. (Third American Empire with a Balkan Frontier. International Herald Tribune, 1-4- 96). Ugyanakkor egyes hangoskodók papírravetik az ellenérveket is. A világ legeladósodottabb országa nem lehet egyben a világ szuperhatalma (is)... A vörös pettyekkel illetett politikusok szívesen látják az amerikai egykéz szu- perséget. Clinton elnök - mondják - született optimista, olyan váratlan mozgásba hozta önmagát, hogy saját dogmáit is újrafogalmazta; ma már mindenben hisz, ami uralmát (és újraválasztását) biztosítja. Ennek jegyében már az Alkotmány alaptételei is másképp hangzanak: A kongresszus, a Legfelsőbb Bíróság és az Elnök együtt gyakorolja a hatalmat, de ma a hatalomból csak az elnök hangja hallható. Ebbe a vitába olyan szerénytelen méregkeverők is részt kértek (vagy vettek): akik szerint "meg kell menteni Amerikát" jelszóval már azt is emlegetik, hogy valamiféle (Marshall tervhez hasonló) megváltással kellene előállni Amerika szuperhatalma feltámasztására. A jelen elnökválasztás idején a valódi bölcsek szerint, Amerikának vissza kell idéznie a még rosszabb történelmi időket, a múltat, mely nemcsak tanulságul, de iránymutatóul is szolgálna. így a két világ- és a többi (szépszámú) saját háborúját és az azokkal együttjárt válságos időket. Újra egy nyugtalan periódusa következett be a vajúdó világnak. Az idő haladása egyre nagyobb problémákat érlel be. A régebbiek nemcsak nagyra, de óriásira nőttek. A világ legnépesebb országa, Kína a világ porondjára lépett, vele a milliárd lakosú India is, meg a többi: színek, fajták vallásjellegű politika döngeti a hófehérnek vélt világot, benne Amerikát. Ezenközben elhangzott az évi US elnöki kötelező beszámoló is. Annak szónoki kivitelezésében nem volt hiba, de a tartalma csak ügyes kellemkedést adagolt, a napi realitásokat előkelőén átlépve. A főrealitások között elsőnek szerepelhet az is, hogy ma már az US állami költségvetése nem a törvényes állami bevételeken alapul, hanem azon a lehetőségeken, hogy a költségvetési hiányt pótolni lehet, éspedig "egy alapból", az említett titokzatos "Trust Fundból". Ennek mai összegét, az állami adósságot, John R. Wilke (a Wall Street Journal) 4,975 trillió dollárban adja meg. Ebben az évben még ez a riasztó szám is kevésnek bizonyul; növelni kellene. (Rákosi mester annak idején azt hirdette, hogy "tiéd az ország magadnak építed". Ez a magad volt a szovjet. Ezeket a trilliókat vajon hogy kell vagy lehet beépíteni a kapitalista mezőnybe?) Az US Kongresszus (legalább is annak köztársasági pártja) az adósságmentes jövőért küzd. Ebben benne lenne valamennyi költségvetési túlméretezés. Az elnök és vele a liberális nagyvonalúak a pénzes nagybácsi szerepét akarják, különösen most a választás előtt, mert ez a demokrata hullámzást, az annak megfelelő elnököt szolgálná. A pénzügyi misztikum apostolai (igy Soros bankár) azt nyilatkozták, hogy nem kell meghúzni a vészharangot, (farkast kiáltani), mert az igazi baj az lenne, ha Amerika nem fizetné évente a trilliós adósság billiós kamatait, mert a hitel elakadna. (Az üzlet a fontos?) Újra kaphatók hangszalagon STIRLINGNÉ TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET mezzoszoprán énekművésznő lagszebb magyar népdalai. Kiséri Rózsa Béla és zenekara. A kazetta ára (postaköltséggel együtt) 12.00 US dollár. Megrendelhető telefonon az alábbi számokon: 415-345-8878 vagy 703- 553-0473 és postán, Mrs. George Stirling, 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204.
