Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1996. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 pesti, majd az ideiglenes kormánynak a fővárosba érkezése után az Országos Nemzeti Bizottság titkárságán és a közben eltelt tizennégy hónap alatt feljegyzések százait küldte a pártközpontba, melyekben a vidéki nemzeti bizottságok közlései alapján az országban történt kommunista atrocitásokról, túlkapásokról és törvénysértésekről tett jelentést. Mint később kiderült, ezek egyike sem került Nagy Ferenc vagy Kovács Béla kezébe, hanem szőrén- szálán valamennyi eltűnt. Valakik eltüntették. A jelentések tehát sorra eltűntek, de ha az illetékesek kezébe nem is kerültek, valakik tudhattak róluk, mert a később szalámizásnak nevezett tisztogatás első hullámával e sorok írójának is meg kellett válnia állásától, de 1943-as keletű kisgazdapárti tagságától is. Ami nem bántotta túlságosan, mert akkor már úgyis kifelé állt a rúdja és jó társaságban volt, amikor mennie kellett, aminek körülményeiről még később szó lesz. De hogy a szovjet és kommunista atrocitásokról szóló jelentések hová kerülhettek, arra két évvel később fény derült, mert amikor az ÁVÓ Andrássy út 60. alatti pincéje vedégszeretetét élveztem, a kihallgatások során többször följött, hogy én már 1945/46- ban rágalmaztam a szovjet rendszert, ami súlyosbította az összeesküvési ügyet és valószínűleg jó néhány hónap plusz fegyházat jelentett az ítéletemben. De megint mellékvágányra tévedtem, vissza hát az 1946. márciusi napokra, amikor Budapesten egyre feszültebbé vált a hangulat és mindinkább kiéleződött az ellentét a polgári erők s az időközben megalakított Baloldali Blokk között. E három párt - Kommunista-, Szociáldemokrata- és Parasztpárt - szövetségéből összeboronált politikai formációt azért eszelték ki Rákosiék, hogy így növeljék saját súlyukat és az erő helyzetéből, kellő társadalmi támogatottsággal folytathassák "a reakció elleni küzdelmet", a- hogy azt harci feladatként akkor megfogalmazták. Nos két nappal a Baloldali Blokk megalakulása után ki is vittek vagy százötvenezer embert az utcára tüntetni. Nem volt kibúvó, mindenkinek menni kellett: a szakszervezeti titkárok és a pártszervezetek parancsára a csepeli és az újpesti gyárak munkásai öklüket rázva vonultak végig a Belvároson és a Semmelweis utcai kisgazdapárti központ ablakai rezegtek a fenyegető ordítozástól. A függönyök mögül figyeltük a felhecceit tömeget. Az utcán sétáló emberek megrettenve húzódtak be a kapualjakba: a kommunisták megmutatták erejüket és Ízelítőt adtak a módszereikből. A március 7-i tüntetés fordulópont volt a fiatal magyar demokrácia párhónapos történetében és előrevetette a sötét jövő árnyékát. A felizgatott tömeget a Belváros utcáin át a Hősök terére terelték a szervezők, ahol "nagygyűlést" tartottak: a szónokok lázító szavai nyomán a tömeg végülis "határozatot" fogadott el, melynek lényege az a követelés volt, hogy a Kisgazdapárt zárja ki soraiból a reakciós elemeket, akik akadályozzák az újjáépítést és ellenségei a demokráciának. A kommunisták nem átallották a demokráciára hivatkozni, amikor nyílt erőszakkal és a terror fenyegetésével törtek a Kisgazdapárt létére és alkotmányosan nyert többségének megsemmisítésére. Rákosiék először 60, majd 36 kisgazdapárti képviselő eltávolítását követelték s végülis a megfélemlített kisgazda vezetőség, a megalkuvó Tildy és a kommunisták kezére játszó kapun belüli baloldali árulók nyomására húsz képviselőt zárt ki a pártból, köztük olyanokat, mint a pár hónap előtt még a miniszterelnöki tisztségre esélyes Sulyok Dezsőt, a Kisgazdapárt alapítói közé tartozó két Vásáry- testvért, Hegymegi Kiss Pált, Nagy Vincét és még más ismert nevek viselőit. A pártközközpontból és pártszervezetekből, sőt hivatalokból és minisztériumokból is B- listázás címén akkor sorozatban bocsátottak el olyan kisgazdapárti tisztviselőket, akikre a gyanú árnyéka esett, hogy Sulyokékkal rokonszenveznek. De sokan léptek ki a pártból és régi párttagok adták vissza pártigazolványukat, hogy ezzel is jelezzék: nem értenek egyet a pártvezetőség meghátrálásával. A Kisgazdapárt bomlása megkezdődött... Szakított a párttal e sorok írója is, ami természetesen együtt járt állása elvesztésével. Noha Sulyok Dezső néhány nap múlva bejelentette, hogy képviselőtársaival együtt megalakítja a Szabadságpártot és lapot is indít, a pártalapítási, majd a lapindítási engedély kiadását hónapokig húzta a SZEB és a Holnap első száma csak egy év múlva, 1947. március 15-én jelenhetett meg: addig "szabadúszó" újságíróként kellett megkeresnem a mindennapravalót. 1946. március 12-én zárták ki a Kisgazdapártból az úgynevezett Sulyok-Vásáry csoporthoz tartozó képviselőket és ez volt a Rákosi-féle szalámitaktika nyitánya, amit még számos sikeres kommunista húzás követett. Amelyek eredményeképp 1947. őszén sor kerülhetett arra a választásra, ahol már jelentősen előretörtek a baloldali pártok és az önmagát megosztó, erejét hétfelé elaprózó polgári front nem volt képes egységesen szembemenni a Baloldali Blokkal, illetőleg a kormánykoalícióval. A Kisgazdapárt jelentéktelen párttá olvadt, a legnagyobb ellenzéki pártokra - a Demokrata Néppártra és a Függetlenségi Pártra — pedig az erőszakos megsemmisítés sorsa várt. A következő év, 1948. végül betetőzte a baloldal teljes hatalomátvételét: az úgynevezett Fordulat Éve valóban fordulatot jelentett az ország életében. Megszűnt a többpártrendszer, megsemmisült a demokrácia és Rákosiék proletárdiktatúrája tenyereit rá a szerencsétlen magyar népre. Amikor 50 év távlatából tekintünk vissza az akkori eseményekre, néhány tanulságot érdemes levonni a történtekből. Elsősorban abból, hogy ha a polgári-nemzeti-ke- resztény magyar társadalom akár külső erők kényszerítő nyomására, akár belső ellentétek miatt megosztódik és egy újabb szalámitaktika áldozatává válik, az végzetes lehet az ország jövőjére nézve. A sok cívódó, rivalizáló ellenzéki párt között a baloldal, a kommunista utódpárt, majd az annak segítségével az élretörő SZDSZ lesz a nevető harmadik, a nemzeti Magyarország gondolatát pedig eltemethetjük. Tanulni kell a múlt hibáiból és most talán még nem késő. Csak az ügy iránti alázat kell hozzá, de lehet, hogy leginkább éppen ez hiányzik a sok ambiciózus vezérjelöltből?...
