Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
1996. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XXXVI SÁROSPATAKI VÁR Története: A sárospataki vár legrégibb és legépebben maradt váraink egyika. Ennek legfőbb oka az, hogy a török megkímélte, és mindvégig laktak benne. Mint a legtöbb vár, ez sem egyszerre épült: tulajdonosaik egyre korszerűbbé, kényelmesebbé és biztonságosabbá alakították. Végső, pompás formája csak évszázadok során bontakozott ki. Építése szempontjából nem közönbös, hogy két hatalmas és széles látókörű nagyúri tulajdonosa volt, akik nemcsak hozzáértéssel és kiváló ízléssal építkeztek, de az ő idejükben a vár és a hozzá tartozó város virágzó anyagi kultúra és szellemi élet centruma volt. Ezért maradt sok adat az utókorra a sárospataki várról, a benne folyó életről és tulajdonosaik viselt dolgairól. Az adatok és a már évek óta folyó feltárások, valamint egyéb kutatások, ezek összevetése, ha hézagosán is, de megközelítő képet nyújt az egykori várról. A vár a Bodrog kanyarulatánál, a parton, egy kiugró andezit sziklán emelkedik. Már a honfoglaló magyarok is kedvelték a halban és vadban gazdag, termékeny földű Bodrogközt. Valószínűleg az Aba nemzetség ősi birtoka volt. Anonymus szerint András király csere útján korán megszerezte ezt a földet, hogy felesége, a kijevi fejedelem lánya, Anasztázia, szülőföldjéhez közelebb legyen és mert a környék vadászatra igen alkalmas volt. Ettől kezdve királyi szállás lehetett, a királyok huzamosabb ideig itt tartózkodtak. Ezt a hagyomány is alátámassza. Eszerint II. Endre lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet is Sárospatakon született 1207-ben. Ekkor azonban a ma is álló vár még nem épült fel. Mindenesetre Sárospataknak már 1201-ben városi kiváltságai voltak, és lakói között nagy számban éltek külföldről letelepedett vendégnépek (hospesek). Nem tudjuk pontosan, hogy a királyi szálláshelyen mikor kezdték el építeni a várat, de 1262-ben már befejezés előtt állhatott, mert IV. Béla fia, V. István, az ifjabb király ebben az évben adott ki egy oklevelet, amely szerint "Pataki várunkban egy tornyot, amely az északi részen fekszik és mindeddig befejezetlen, nevünkben épült, Ubul fia, Mihály comesnek, hívünknek örökre adományozzuk, úgy, hogy építését befejezve örökre bírja és fiainak a jövőben szabadon örökül hagyhassa". A torony itt lakótornyot jelent, amelyben békés időkben laktak, s háborúk alkalmával magas és vastag falai mögé zárkózott a várúr fegyveres vitézeivel, s a magasból lefelé nyilazva könnyebben bánt el az ellenséggel. Sárospatakon valószínűleg több ilyen torony építését kezdték meg, s ezek közül egyet ajándékozott el a király. A király tulajdonában volt már akkor egy felépült lakótorony, mert tudjuk, hogy az apjával szembekerülő V. István pataki várába zárkozott családjával együtt. A várat Anna hercegnő csapatai ostromolák meg. A Vöröstorony (ez lakótorony lehetett) a pataki vár legrégibb építménye. A torony földszintjén feltárt lőrések nyílásai rézsű- sen lefelé irányzottak. Ebből arra következtethetünk, hogy a torony egykor egy emelkedésen szabadon állt. A később melléje épült várrészek - nevezetesen a sokszögű olaszbástya - építésekor mesterségesen feltöltötték a tornyot övező terepet, hogy nagyobb területet kapjanak a védők ágyúi számára. A lakótorony környékén, a mai vár előtt bizonyára álltak kisebb épületek is. A történeti adatokból kitűnik, hogy Mátyás korában, a Pálóczyak kapták meg adományozás utján. Nagymértékben korszerűsítették. Pálóczy Antal Mohácsnál életét vesztette. Mohács után a pataki várat Perényi Péter ragadta magához. A birtokában őrzött királyi koronát csak a sárospataki vár és Sátoraljaújhely tulajdonjoga ellenében volt hajlandó I. Ferdinándnak kiadni. Perényi Péter 1534 körül a pataki várban nagyméretű építkezésekbe kezdett. A lakótornyot kibővítette egy négyszög alaprajzú, reneszánsz stílusú bástyás várral, palotával. Nemcsak a várat építette, hanem az egész várost fallal és árokkal vette körül és külső tornyok építésével erősítette. (A Vizkapu évszáma: 1541.) Halála után fia, Gábor folytatta az építkezéseket, amelyek 1563 táján fejeződhettek be. Perényi Péter tipikus reneszánsz kori főúr volt, korának erényeivel és hibáival. Nagyon korán a reformáció mellé állt. Ő alapította a sárospataki református iskolát is. Fia, Perényi Gábor elhunytával, 1567-ben kihalt a család. Miksa császár 1573-ban Dobó Ferencnek, az egri hős fiának adta zálogba a várat, majd Lórántffy Mihály mint a dobó család örököse vette zálogba a kincstártól, amely tőle - Zsuzsanna leányának hozományaként - 1616-ban I. Rákóczi György birtokába került. Innen számított fél évszázad Sárospatak történetének egyik legfényesebb korszaka. I. Rákóczi György birtokainak jövedelmét elsősorban Sárospatak várának kiépítésére fordította, és tevékenysége a várban és Patak városában nemcsak gazdasági jólétet és biztonságot teremtett, hanem a szellemi élet fejlődését is előmozdította. A Perényi által alapított kálvinista kollégiumot főiskolai rangra emelte. Nyomdát alapított, és a várbeli gazdag könyvtárát megnyitotta a tudnivágyók előtt. Patakra telepítette a morva területről kiüldözött habán mesterembereket és támogatta magas fazekaskultúrájukat. A XVII. és XVIII. században Sárospatak a szabadságukért küzdő magyarok egyuik legfontosabb fellegvára volt. I. Rákóczi Ferenc is bekapcsolódott az elégedetlen főurak összeesküvésébe, és a vár gyakran vált a Wesselényi-féle összeesküvés találkozóinak menedékévé. A nádor is többször tartózkodott itt. Mivel az összeesküvők titkos levelezésüket "datum in Sub Rosa" keltezték, valószínű, hogy a Sub Rosa szobában születtek a fontos politikai döntések. Innen indult el a tokaji felkelés, amelyet a Habsburgok vérbefojtottak és a Rákócziak várát és Patak
