Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
1995. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 13 tapsoló Nyugat hagyta cserben Szuezért. A Kádár időkben pedig, mikor a kopjafák erdeje nőtt napról napra, egyik gazdasági szerződést a másik után kötötte a Nyugat, miközben együttérzésükről biztosította a népet. Most pedig a tankok helyett a bankok a kölcsönök kamataival vernek bilincset Hazánkra. Ilyennek látják az otthonélők azt a Nyugatot, mely magát mintaképnek szeretné feltüntetni. Úgy érzik, hogy ismét csak bábok lettek a politikai játékban és a Nyugat azonnal megfeledkezik rólunk, mihelyt érdeke úgy kívánja. Lehet-e hát csodálni, ha ezekután a magyar nép is önzőén most a saját érdekét szándékozott követni? Saját önző érdekét követve szavazott a szocialista biztonságra, a napi kis, de biztos kenyérre, az ingyen orvosságra és a meg nem adóztatott nyugdíjra. A Nyugattól tanult skrupulus nélküli önzésből választotta most azokat hatalomba, akik neki a múltban a "Gulyás paradicsomot" biztosították. Ebben a választásban a magyar nép keserű kiábrándultsága játszotta a fő mozgató erőt. A hitében és reményében megcsalt emberből lesz leghamarabb a renegát. Ráismerek arra a régi anekdotára, amikor a gazda jégveréskor felkapja a cséphadarót és maga is verni kezdi a vetést. "Hadd lám Úram, mire megyünk ketten!" Amikor ez az önromboló keserűség lecsillapszik majd, akkor fognak rájönni arra, hogy ismét csapdába estek. Akkor fogják belátni, hogy nem zseniálisan felkészült, ügyes és nagyhangú politikusokra, hanem a szürke, becsületes, de hazafias elkötelezettségű vezetőkre van szükség. Nem a mások segítségében, hanem csak önerejében bízhat a nemzet. Talán így lesz majd egyszer ismét hazafi az állampolgárból és Haza az Államból. Talán a földi Paradicsom ábrándjának kergetéséből való kiábrándulás vezet majd el egy reális megújhodáshoz. Nézzük csak meg korunk nem olyan távoli történelmét. A porrázúzott Németország, a földig megalázott Japán ma a győztesek fölé emelkedett. Mi lett a győztes Angliából? Egy másodrendű hatalom. Mi lett a győztes Szovjetunióból? Szétesett. Mi lett Franciaországból? Gyarmataival küszködő kis-hatalom. A győztes Jugoszláviát, Romániát és Csehszlovákiát nem is érdemes említeni. És még a hatalmas USA is annyi belső bajjal küzd, hogy beigazolva látszik Solzhenitsyn azon tétele, hogy a vesztes háborúk sokszor egy nemzet megújhodásához vezetnek. Lehet, hogy a mi elkeseredett Magyarországunknak is szüksége van egy olyan zuhanásra, ahonnan csak emelkedni lehet majd. Lehet, hogy Adynak van igaza, mikor azt mondja: Az Isten csak verje, verje! Ne legyen egy percnyi békességünk, mert akkor végünk. (Vége) RÖVID HÍR ANGLIÁBÓL A londoni magyar szervezetek új egyesülettel gyarapodtak. v. Szakoly János vezetésével működő angliai Magyar Szabadságharcos Szövetség megalakította a Szentkorona Társaságot. MÁRCIUS 15.-ÉNEK ÜNNELÉSE BUFFALO BAN "Nemzeti ünnepeink között a legmaradandóbb és a leghosszabb múltra tekint vissza 1848. március 15,-ének emlékezete, 147 év után is. Talán azért mert a magyarság "nemzetté válásának" egyik jelentős mozzanata zajlott le abban a másfél esztendőben: rang és valláskülönbség nélkül forrt eggyé a magyarság a közös nagy cél érdekében, hogy szabadon élhesse a maga nemzeti életét. Mi amerikai és kanadai magyarok gyökérszálai vagyunk az egyetemes magyarságnak és itt is magunkba kell szívni a magyar kultúra és tradíció nagy és a világ által is elismert értékeit és e kettős forrás által gazdagabbá válunk, új hazánk kultúrájának birtokában is." Ez a pár kiragadott gondolat érzékelteti a buffalói magyarság március 15.-i ünnepélye szónokának: Dr. Pán-dy Szekeres László ny. kanadai ref. lelkésznek magával ragadó beszédét, mely felvillanyozta a szép számmal megjelent magyarokat itt Kanada és a Niagara-vizesés közelében. Az Erie-tó túlsó partján lévő Welland és környékének magyar énekkara, mely a "Pannónia" nevet viseli, szolgáltatta az ének programot, Varga Davis Jolanda vezetésével: az ünnepélyt megnyitó amerikai himnusszal, majd két műsorszámban haafias és vidám népdalokkal, végül az ünnepélyt bezáró magyar himnusszal. Tehetséges szavalók tolmácsolásában hallhattuk a Magyar Hiszekegyet /Pappváry Elemérné költeményét/ Szájer Gizella előadásában, Kölcsi Ferenc Himnuszát, Boesze Magdi, a hagyományos Nemzeti Dalt pedig Bartal Attila szavalta el mély átéléssel. A Bartók-tánccsoport viharos sikert aratott magyar és erdélyi táncával, kicsi-nyített mása volt a híres Magyar Népi Együttesnek. Külön szerepeltek a kiscserkészek, népi játékokkal, a nagyobbak pedig - mindannyian az 58-as Toldi Miklós cserkészcsapat tagjai - 1848 nagyjait szólaltatták meg egy kis hangjáték keretében, Lehotay Vera csapatvezető betanításával. Az ünnepély után a cserkészek és a csapat támogatóinak nőtagjai látták vendégül a megjelent közösséget, akiket az ünnepély rendezője, Tamóy Éva, az AMOSZ buffalói csoportjának ügyvezető elnöke üdvözölt, Petry Elvira tanárnővel együtt, aki az ünnepély számait vezette be, a tőle megszokott, szellemes, fordulatos kommentárjaival. Dr. Juhász László professzor, jezsuita atya, és dr. Miskolczy Kálmán piarista tanár, mondták a bevezető, illetve a záró imát, kifejezve az ünnepély vallásos és hitbeli vonatkzásait. Az ünnepély előtt a hagyományos koszorúzás történt meg a Riverside Parkban lévő Petőfi-szobornál, Ba- ránszky Tibor gimnáziumi tanár, a Helikon Magyar Irodalmi Társaság vezetőjének méltatásával. M. K.
