Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. március (S)ÉRTHETETLEN HATÁRGARANCIÁK Romániában újra az áldozatokat kiáltják ki bűnösnek Az új magyar kormánykoalíció alapszerződést kíván kötni Romániával (is), melyben lemondana - a román fél kérésére - mindenféle határmódosítási szándékáról. Ennek fejében a román kormány a határain belül élő több mint kétmilliónyi magyarságot illetően kisebbségijogi garanciákat biztosítana. Tőkés László, a Király- hágó-melléki Református Egyházkerület püspöke Románia kisebbségi politikáját elemezve válaszolt az e téma kapcsán megfogalmazódott kételyekre.- Helyesli-e ön az alap- szerződés ilyeténképpen történő megkötését Romániával?- Ez a határgarancia-kö- vetelés - akár Szlovákia vagy Románia részéről - tulajdonképpen egy burkolt gyanúsítás, koholt rágalom, mely azt sugallja, hogy Magyarországnak revizionista. irredenta szándékai vannak. Ez lényegében a magyar bűntudattáplálásnak egyik klasszikus eszköze. Miért fontos egy kétoldalú szerződésben ismételten megfogalmazni a határok sérthetetlenségének kérdését, mikor azt már egy magasabb szintű dokumentum rögzíti? Ha a magyar kormány aláír egy olyan szerződést, melyben elismeri, hogy „mától sérthetetlennek tekintem a jelenlegi határokat”, ezzel közvetve azt is elismerte, hogy szándékában állt megsérteni azokat. Elismerni azt, amivel naponta nyakló nélkül vádolnak, amitől terhes térségünk levegője, hogy a magyarok irredenták és revizionisták?- Püspök ur, tehát ön nem tartja szükségesnek a határok sérthetetlenségéről is szóló alapszerződés megkötését?- Én nem azt mondtam, hogy ne írjanak alá alapszerződést. Csupán rámutattam a román követelmény természetére. Hadd utaljak arra a jogi fogalomra, amit az ártatlanság vélelmeként fogalmaznak meg. Nem nekünk kell bebizonyítanunk, hogy nem akarjuk elszakítani Erdélyt, hanem nekik, hogy mi ténylegesen el akarjuk szakítani, illene vissza akarjuk szerezni. És itt jegyzem meg - elismerve a mai történelmi valóságot és Erdély demográfiai, népességi megoszlását - ez ma már szinte képtelenség. Es ezt a román hatalom is tisztán látja. Soha tö66e?- Ha mégis létrejön a szerződés, ez kegyetlenül megfosztja az erdélyi magyarságot attól a lelkierőtől, reménytől, hogy „talán majd egyszer”, melyet ha ma már illúziónak nevezünk is, mégiscsak megtartó erő a romániai magyarság számára.- Ezt a határokra vonatkozó szerződést sokféleképpen meg lehet fogalmazni. Sokféle árnyalati lehetőség van. Még az is, hogy a mai magyar kormány unokái és ükunokái nevében is kijelentheti, hogy „soha többé” nem lesznek határmódosítási követelései. Minimális szinten Magyarország már többször megfogalmazta, hogy nem kívánja módosítani a jelenlegi határokat. De ha egy felelős kormánynak, vagy parlamentnek nem mérvadó a szava, akkor mit várnak egy alapszerződéstől? Románia tulajdonképpen egy teljesíthetetlen feltételhez akarja kötni kisebbségi politikáját, hogy ezáltal kibújhasson az európai normák alól. Ez pedig abszurdum, mert ma már feltétel nélküli követelményként fogalmazzák meg Európában a kisebbségi jogok biztosítását. Az emberi jogok nem képezhetik politikai alku tárgyát.- Ennek a szerződésnek létrejötte esetén egyetlen pozitívuma lehetne: már nem vádolhatnák a magyarságot revizionizmus- sal.- Ismerve a román hatalom természetrajzát, biztosan találnának egy újabb kifogást. A román hatalom természetének kell változnia és ez a kérdés nem az alapszerződésen múlik. Ha nem változik a rendszer Romániában, egy ilyen politikai alku keretében sem garancia a szerződés-aláírás. Öngerjesztő crlcmfiajsza- Kolozsvár főteréről levonultak a munkagépek. A Mátyás-szobor megmaradt. De nagyon félő, hogy a román ultranacionalisták megtalálták a magyarság Achilles-sarkát. Ezzel elkezdődött egy örökösen ismétlődő támadássorozat a magyarság ellen?- Sajnos, már rég megtalálták a magyarság legsebezhetőbb pontját. A szobor elleni 'támadás egy mondvacsinált ügy. Ürügy. Egy fura - a román hatalomra‘jellemző - lélektani, társadalmi szindróma kíséretében. Vagyis: mesterségesen létrehoznak egy álproblémát, s azt felfuttatják. És ezt a bonyodalmat, amit tulajdonképpen ők hoztak létre, meg is oldják és pozitívumként könyvelik el a saját mérlegükön. Tehát ők hoznak létre egy ál ügyet, melyet ők is oldanak meg, és ezt érdemként mutatják fel. Jelen esetben a szomorú az, hogy még csak meg sem akarják oldani rövid távon. Tovább éltetik. Szítják. Ki tudja, meddig? Többféle funkciót tölt be ez a diverzió. Figyelemelterelés a rossz
