Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

1995. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 13 hitközségre - egyházra - száll. Vagyis ebben az esetben is ki kell fizetni a magyar államnak - nekünk mindnyájunknak - a kártérítési pénzt. (Arról most ne is szóljunk, hogy elég két (hamis?)tanú igazolása az elvett vagyon nagyságára!) Kérdezem: ha egy katolikus vagy református vagy egyéb keresztény egyházhoz tartozó, mondjuk a Gulagokon vagy Rákosi-Kádár akasztófáin elpusztult magyarnak nem ma­radt örököse, megkaphatta/kaphatja-e az ő egyháza a kár­pótlási jegyet utána? Bizony nem! Pedig talán egyenlő jo­gú polgárok vagyunk saját hazánkban?! Vagy mégsem? Kérdezném - ha lenne kitói! - azt is: kik és hol, de legfőképp milyen adatok alapján döntenek az említett "arányszámokról"? Hiszen a mi Hazánk olyan hely, ahol az állam nem tudja, milyen a népességének az összetétele! Sem a származást tekintve - s így bizony eléggé kétes értékű a "nemzetiségi önkormányzatok" léte is, de elkerülhetetlen és kivédhetetlen a szomszéd országok vádaskodása is a nálunk élő nemzetiségek tekintetében, mert jószerével hiá­ba bizonygatjuk, hogy mindössze öt- vagy tízezres a létszá­muk az elszakított magyarok millióival szemben! A szét­szóródott ötezernek az igényei sem lehetnek olyanok, mint az egytömbben élő százezreknek-milióknak! Sem az isko­lát, sem egyebeket tekintve, mig a sokasságnak az autonó­mia is járhat. De nem tartja nyilván államunk a felekezeti hovatartozást sem, így az is nehezen igazolható: melyik egyháznak miből mennyi jár! Pedig jó lenne tudni, de legalább azt kellene tudni, hogy amit elvettek, az visszajár! Nem kifogás és nem érv, hogy a súlyos paphiány miatt az egyház "nem tud mit kezdeni" az ingatlannal, nincs pénze a felújításra, rendbehozatalára! Eközben még arról is le­mond, ami "segélyként" járna neki, s ezáltal nekünk, az egy­ház tagjainak! Amerikában - s ki tagadhatná, hogy az a "de­mokrácia őshazája"? - már az első kérdőív arról faggat: fe­hér vagyok-e vagy fekete, netán kreol vagy sárga; s ha fehér, akkor európei-e vagy más, stb. így van ez minden demokratikus országban! És bizony, a népszámláláskor a vallásom felől is érdeklődnek! Ez így természetes, hiszen az államnak kötelessége ismernie államalkotó polgárait, hogy a legjobban tudjon gondoskodni róluk, a javukat szolgálja! Tudom, mi "bűnös nép" voltunk évtizedeken át, de mostanában mintha azt hangoztatnák vezetőink, hogy mi is demokráciában tengődünk! Akkor tehát nem rasszizmus­nak, fasizmusnak, antiszemitizmusnak ítélendő, ha a legkö­zelebbi bárminemű felmérésnél válaszadási kötelezettség­gel faggatóznak a kérdezőbiztosok vagy "népszámlálók" ar­ról: magyar vagyok-e vagy német, netán román vagy tót, s hogy katolikus, református, izraelita vagy szektatag! Nem csak azért, hogy saját államom a legmegfelelőbben tudja kielégíteni igényeimet és magszabni számomra elvárásait! Hanem azért, mert az utókornak is súlyos felelősséggel tar­tozik minden illetékes! Az utánunk jövendőknek is tudniok kell(ene): kik éltek a Kárpát-medencében - mondjuk - Trianon, Párizs és négy évtized kommunista diktatúrája után! Független Magyar Hírszolgálat Szerkeszti: Stirling György * Megszületett az első ítélet az ötvenhatos sortüzek ügyében. Mint emlékezetes, a Fővárosi Bíróság múlt év végén kezdte tárgyalni az 1956.december 8.-i salgótarjáni sortűz ügyét, amikor a fegyvertelenül felvonuló tüntető tömegbe az ávós laktanya ablakaiból géppisztolytűz zúdult. Számos halott — köztük sok asszony és gyermek -- maradt vérbefagyva a kövezeten, nagy volt a sebesültek száma is. A törvény elé citált tizenkét vádlott közül mindössze kettőt talált bűnösnek a bíróság: a másodrendű és a tizenketted rendű vádlottakat, akiket az emberiség ellen elkövetett bűntett elkövetéséért 5-5 évi fegyházbün­tetésre ítélt. A többi tíz vádlottat bűncselekmény, illetve bizonyíték hiányában a bíróság felmentette. — Ez az ítélet az igazságszolgáltatás paródiájának tűnik: hogyan állhat arányban a kétszer ötéves fegyházbüntetés azzal a tömeg­vérengzéssel, amit az ávósok fegyverei okoztak a békés tün­tetők között? És mi lehetett az a mentő körülmény, aminek alapján például az elsőrendű vádlottat futni hagyták? Ha a tizenketted rendű vádlott 5 évet érdemelt, vajon a sorrend­ben előtte szereplők hogyan úszhatták meg büntetés nélkül? Csupa olyan kérdés, ami válaszra vár és megnyug­tathatja a többi, még ítéletre váró tömeggyilkost, hogy nem kell tartaniok komoly büntetéstől... * A tekintélyes bécsi Die Presse legutóbb "Bukás előtt a magyar koalíció" címmel közölt cikket s abban arról ír, hogy Békési László távozása komoly kétségeket ébreszt a budapesti kormány következetes gazdaságpolitikájával szemben. A pénzügyminiszter lemondását az osztrák lap összefüggésbe hozza a HungarHotels privatizációja körül kialakult helyzettel és attól tart, hogy a jövőben Horn Gyula lassítani szándékszik a magánosítás folyamatát. Békési programja nemzetközi tekintélynek örvendett és a trend megváltozása befolyásolhatja Magyarország kedvező megítélését. A másik befolyásos bécsi lap, a Kurier is úgy véli, hogy a pénzügyminiszter visszalépése megkérdő­jelezheti a magyar kormánykoalíció létét. A lap budapesti tudósítója szerint Békési gazdasági programjának saját pártján belül is számos ellenzője volt, mert azt túl liberális­nak tartották. — A Frankfurter Allgemeine Zeitung egyene­sen felteszi a kérdést: folytatódik-e Magyarországon a re­formpolitika, a Süddeutsche Zeitung pedig a három gaz­dasági kulcspozíció — pénzügyi tárca, Nemzeti Bank el­nöksége és a privatizációs kormánybiztosság - egyidejű megüresedését rossz jelként értékeli. Minden azon múlik - - fűzi hozzá a lap —, hogy Horn Gyula kikkel fogja betöl­teni ezeket a fontos posztokat? Végül hadd idézzük még a

Next

/
Thumbnails
Contents