Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
NEMZETI DAL írta: Petőfi Sándor Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok Istenére, Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk hogy rabok tobább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot!. A magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk hogy rabok tovább Nem leszünk! Pest, 1848. március 13 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ XXXI. évf. 3. szám 1995. március STIRLING GYÖRGY: HOZZ MEGÚJULÁST MÁRCIUS! Ismét egy március, ismét egy tizenötödike! Tavaszhónap, tavaszünnep, a természet ébredésének megújulást hirdető rügyfakadásos időszaka, amikor nemcsak a mindenség téli álomból való feltámadásának örvendezünk, hanem arra is kell emlékeznünk, hogy száznegyvenhét esztendővel ezelőtt ezen a napon törtek át a hajnalpír első sugarai a magyar éj sötétjén és kezdett felemelkedni az addig vigasztalan horizont fölé a szabadság napja. Március 15.: közel másfél évszázad távolából is megdobogtatja a szívünket ennek a napnak a varázsa, Petőfiék és a pesti jurátusok "vagánysága", amivel szembe mertek szállni Bécs helytartójával és magával a hatalmas udvarral is, hogy megfogalmazzák a nemzet követeléseit és kivívják a sajtószabadságot. És a sajtószabadság, az írás és a szólás szabadsága egyet jelentett a magyar nép szabadságával. Akkor, március 15-én a Pilvax kávéház szálájában elkezdődött valami, amit már senki emberfia megállítani nem tudott s mely folyamat törvényszerűen vezetett a forradalom kiteljesedése felé, majd torkollt a szabadságharcba. Ami elbukott ugyan, de nem bukott el a szabadság ügye, mert 1848 vívmányai nem múltak el nyomtalanul a nemzet életében: a magot elvetették március hősei, az megfogant és pár évtized múltán gyümölcsöt hozott. A bukott forradalmaknak is van történelmi szerepük a népek életében, hiszen a hősök véréből sarjad ki a későbbi szabadság. Egy évszázaddal később ugyanígy elvetélt egy forradalom Magyar- országon, ugyanúgy az orosz túlerő taposta el, mint negyvennyolcat és kísérteties hasonlósággal a hősök akkor kiontott vére váltotta meg a jövőt. Ezúttal is évekkel, évtizedekkel később szökkent szárba a szabadság és a nemzet áldozata nem bizonyult hiábavalónak. A két forradalom között egyetlen fényes ív húzódik, összekötve '48 hőseinek szabadságszeretét '56 forradalmárainak vakmerőségével, amely erőt kölcsönzött nekik arra, hogy az esélyek mérlegelése nélkül szembeszálljanak a világ legerősebb katonai hatalmával. De Ötvenhatot igazán átérezni és megérteni csak azok tudhatják, akik Negyvennyolcat is sajátjuknak érzik. Minden követelésével, vágyaival, sikertelen nagyotakarásával, számtalan hibájával és bukásával együtt. Az a trianoni nemzedék, amelyik a két világháború között nőtt fel, ért emberré, abban a szellemben nevelődött, amelynek középpontjában a március tizenötödikék tisztelete állt. És ez összefüggött azzal a traumával, ami Trianonnal érte a nemzetet. Kellett egy fogódzkodó, amiben meg lehet kapaszkodni és a zsarnokság elleni felkelés magyságában lehetett vigaszt találni a jelen bánatára, a szabadságvágy kitöréséből lehetett erőt meríteni a nemzet fájalmának elviseléséhez. Ezért menekültek a két világháború közötti nemzedékek a szabadságharc korának hősi emlékeihez és ezért nőtt fel annak a korszaknak az ifjúsága '48 tiszteletében. Számunkra, akkori fiatalok számára az évtizedekkel előbb a pesti utcán történtek élő valóságot jelentettek és megdobogtatták szívünket. Úgy nőttünk fel, hogy számunkra a szabadságharc nem egy (Folytatás a 3. oldalon.)
