Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
1995. február AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 A bükki kultúra idején, kr.e. 3000 körül fiatal kőkorszaki szinten élő, ismeretlen nép élt itt. Ezután a terület sokáig lakatlan volt; kr.e. 900 körül költözött ide egy kora vaskori műveltségű népcsoport. Ezek már nem elégedtek meg a természet nyújtotta védelemmel, hanem földsáncot építettek és a sánc külső tövénél a sziklába árkot vájtak. Házaikat fából, gerendavázzal készítették. A tető egy-egy ágasfára és a sáncra támaszkodott. A négyszögletű házak egyetlen helyiségből álltak, rendszerint egyetlen tűzhellyel, és a ház egyik sarkát használták kamra céljaira. Mindezt az ásatások alkalmával feltárt ősi telephelyek és az ott talált leletek igazolják. Néhány évszázad után a Vár-hegy ismét lakatlanná vált, és csak a honfoglalás után települtek ide őseink. Sajnos, írott források a vár-hegyi településről nincsenek. A felszínre került régészeti emlékek a XII-XIV. század közötti időből származnak. Egyetlenegy pénzlelet ismeretes, IV. Béla verette. Ebben a korban a vár-hegyi települést kőfallal vették körül, amelyet a ma is látható földsáncba építettek be. A kőfal kövei durván faragónak, vörös a- gyagba ágazottak. Nem tudjuk, hogy a várfalat a tatárjárás előtt vagy után építették, de az már ma is valószínű, hogy az egri vár elődje a Felsőtárkányi Vár-hegyen épült, és ez veszedelem idején jó búvó és védelmi helyül szolgálhatott a menekülőknek. A török támadás idején Szarvaskő mellékvára volt. A hagyomány szerin a török hódoltság idején itt laktak Tárkány török urai, parancsolói. Ezt igazolja a faluból évszázadok óta felvezető ún. Keringő út és Török út, amelyen őrállomások biztosították Miskolc felé, Dél- Bükkön át a biztonságos közlekedést. A várban lakókat bővizű források látták el vízzel: Táska-kút, Nádas-kút, Szög-kút a falu, Síkfőkút felől pedig a Vár-kút. A vár az ellenség elől menekülőknek évezredeken át védelmet, menedéket nyújtott. Hogy mikor pusztult el, nem tudjuk, még szájhagyomány sem maradt fenn. Túraút a környéken A közelben találjuk a Kis- és Nagy-Eged hegységet. Ez utóbbi déli lejtőjén 200 holdas új szőlő telepítés van. Ez hazánk legmagasabban fekvő szőlője. 470 m magasra, az erdőöv határáig nyúlik fel. A hely 35 fokos lejtőjén termett a filoxéria pusztítása előtt az a szőlő, amelyből a hamisítatlan Egri bikavér készült. Ma itt terem a medoc noir, a leányka (a bikavér) és burgundi. A Kis-Egeden őskori telep volt. Barlangüregeiben húzódtak meg a kőkorszaki őslakók. Számtalan nyíl, kőbalta, kővéső, parittyakő, csonthorog, cserépmaradvány került innen a múzeumba. A kőgarádok még ma is megvannak, itt húzódott a kőgyepű védelmi vonala a Nagy- Eged-Tiba-Vár-hegyen át Tar-kő feléA Vár-hegyi romok mellől szép körkép tárul elénk. Északon a Bükk-fensik kövei: Bél-kő, Őr-kő, Pes-kő, Vörös-kő, Három-kő, Tar-kő stb. fehérlenek. Kelet felé a Hollós-hegyek, Odor-hegy kiemelkedő erdős csúcsai, jobbra a Tokaji-hegy magasodik ki a térszínből, nyugaton Eger és a Bükk-Mátra között húzódó dombsorok közül kiemelkedő hegyek, Sírok vára, végezetül a Mátra és kiemelkedő csúcsai: a Kékes, Nagy-Galya, Ágasvár, Sal- góvár: délre az Alföld szétszórt falvai látszanak, de csodálhatjuk innen a Tisza szeszélyes kígyózását is, de csak áradáskor, tiszta időben. ÉLESKŐ VÁRA, SZILVÁSVÁRAD (Heves megye) Története A Szalajka vadregényes, szűk sziklaszorosa felett, 638 m-es hegyen Dédestől nyugatra állt egykor Éleskő vára. A várat a Miskócz nemzetség alapította. Később a Széchy család tulajdonába került. A hozzátartozó uradalmat 1366- ban I. Lajos király csere útján a diósgyőri várhoz csatolta. A romok betemették. Ezért ásatás nélkül a vár egykori elrendezése nem állapítható meg, mert régi ábrázolást nem ismerünk róla. A közelben találjuk a szalajka-völgyi sziklaszorost. A sziklaszorost alkotó, szálban álló mészkőfalból a patakba ömlik alá a Bükk legérdekesebb, legbővebb vizű kasztforrása. Kéményszerű üregből, a magasból vízesést alkotva zuhog alá a kristálytiszta, üdítő viz. A vízesés alatti kisebb tavacska vize a két alsó pisztrángos tóba, onnan a patakba folyik, amelynek vize a Szikla-forrás fölötti Szalajka-for- rásból rohan alá vizeséssort alkotva. A Szikla-forrástól, a már említett Szalajka-forrás érintésével, erősen emelkedő erdei ösvényen az Istállóskői- barlanghoz jutunk (kb. félóra). Az ősember nagyméretű barlangjában - értékes kultúrtörténeti emlék - már a huszas években elkezdték a kutatást. A barlang belső térfelén két egymás fölé helyeszkedő, vastag tűzhelyrétegre akadtak. Ezekből az "orinyáki" ősember kőeszközeit, töménytelen barlangi medvecsontot hozott felszínre a csákány. A tűzhelytömböt 1948-ban teljes egészében kiásták (8 tonna) Vértes László vezetésével, és a Nemzeti Múzeumba szállították. A feltárt leletek a legrégibb hazai őskőkori kultúra emlékei. Megelőzik a szeletai kultúrát. Régészeink megtalálták a barlangi agyagot fedő humusztakaróban a fiatalabb kőkor barlanglakójának kultúr- és csontmaradványait is. A környék festői szépségű ősbükköseiben, a régmúlt idők emlékét idéző barlangokban, vízesésekben gyönyörködhetünk, hallgathatjuk a rohanó patak zúgását, élvezhetjük a meredek hegyoldalak csendjét. GERENNA-VÁR, SZILVÁSVÁRAD (Heves megye) Szilvásvárad határában, a 757 m-es magaslati ponton rejtőznek Gerenna-vár erdővel benőtt, meghatározhatatlan elrendezésű omladékai.
