Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december A NEGYVENEGYEDIK Mint az álomban, úgy jön ismét a kép elém. A forradalmár, szovjethatalomért küzdő, hős komisszár lány a homokos parton lelövi szerelmét, a fiatal cári tisztet, akit rábíztak, hogy ld kell végeznie. Gyermekként éltem át a filmet s egy kicsit el is hittem. A messze távolból, hajói emlékszem, a történet az 1917—21 közötti Nagy Októberi Szocialista Forradalom (ahogyan ők nevezték) idején játszódik. A szép orosz lány puskáján rovátkák láthatók: eddig 40 fehér orosz katonát ejtett el. A negyven- egyedikbe szerelmes lesz. Bolsevik parancs ide, bolsevik parancs oda, hiába a lenini útmutatás, felülkerekedett az érzelem. Rájött, hogy ez a megnyerő fiatal cári tiszt ugyanazt akaija tenni Oroszországért, amit ő, amit ő a kicsi lelkében elképzelt, vagyis felemelni nemzetét, felemelni Oroszországot. A valóságban lehet, hogy másként alakult, de a filmtörténetnek úgy kellett befejeződnie, a bolsevik lány rájött, a cári tiszt áruló, és ellensége a vörös forradalomnak. Szerelmük csúcspontján a mit sem sejtő fiatal tiszt csak a hangos durranást hallja, a lány meghúzta a ravaszt. Teljesítette a küldetést és a negyvenegyedik rovátkát is a puskatusra húzhatta. Az én olvasatomban ez a lány egy illúzióval, egy boldog álommal kevesebb lett. Az akkor alakult Szovjetunió olyan lett, amilyen lett. Kegyetlenül embertelen, sivár és jövő nélküli. 1917-ben elkezdődött egy gonosz, milliók legyilkolásával terhes falanszter-társadalom felépítése. Hosszú idő múltán, a „hős” szovjet múltat felidéző, évtizedeken keresztül tartó filmdömping után, miért éppen ez az alkotás jutott eszembe? Mert kísértetiesen hasonlít a jelenre. A becsapottak, az elárultak, a megtévesztettek, az elnyomorítottak jelenére. Egy illúzióval Magyar- ország is kevesebb lett. Negyven év telt el kommunista uralom alatt. Milliók húzták a rovátkát, hogy meddig tart ez még? 1990-ben vége lett. A hirtelen jött szabadság, az első hónapokban ugyanolyan szép volt, mint a filmbéli lány, ugyanolyan hihető és erős volt, mint a filmbéli cári tiszt. A negyedik év végén, ezt a jól-rosszul működő szabadságot azonban lelőtték Maga a nép egy része semmisítette meg. A gulyáskommunizmus hazug illúzióját szerette volna visszahozni, a kiskapuk, a kiskorrupciók a kistrabantok világát vágyta vissza. Nem kapta meg. Viszont négy év híján, a kommunizmus negyven éve után megkapta a negyvenegyediket. De milyen negyven- egyediket? A mixeltet. Egy kis parlamentáris demokráciát, szocialista-szabaddemokrata diktatúrával. Posztokért harcoló poszt- kommunistákat és a hatalmat ténylegesen gyakorló gyanús ávéhás avagy három per hármas múlttal rendelkező liberálisokat. Az elmúlt öt év szabadrablásának eredményeképpen kapott ez az ország egy kapitalistának nevezett álelitet, akiknek többnyire semmi közük az országhoz, a nemzethez, a polgársághoz, még személyes érdekeiket is alárendelik egy magyarságtól idegen ideológiának Kapott ez a nép sok-sok Mac Donald-ot, Burger King-et, Pizzeriát és kapott sok-sok szegénykonyhát. Az Ő 41. évük dollármilliárdokkal növelte az ország adósságát, pótköltségvetés, pótköltségvetést követ. A kiutat az energiaárak folyamatos emelésében, a szociális, egészségügyi és oktatási kiadás sok csökkentésében, a bérek befagyasztásában, az adózás növelésében, satöbbi, satöbbi látják. A munkanélküliség emelkedése — az értelmiségi munkanélküliek száma aggasztó-, rohamos az elszegényedés, ugyanakkor félelmetes a szűk baloldali kiváltságosok meggazdagodása, a szétosztogatott, elsíbolt állami közvagyonból gazdagodás példátlan méreteket öltött. Kaptuk, továbbörököltük, kis változtatásokkal, az elmúlt negyven év bolseviki újságírását, amely szégyenletesen részt vett a sajtószabadság lábbal tiprásában, soha ennyi hazugságot, valótlanságot nem hordott össze, mint az elmúlt öt évben. Valami nagyon elromlott. A bizalmatlanság, a gyanakvás, az irigység megmételyezte az emberi kapcsolatokat. Ki örül ma a másik sikerének? Nem drukkerei, hanem ellendrukkerei lettünk önmagunknak. Ebben sajnos élen jár a magyar értelmiség. Az a magyar értelmiség, akire egy nemzet számított az 1989-es fordulatkor. Jelentős része nemhogy élére állt volna a békés forradalmi változásoknak, inkább visszahúzódott és elutasította a politizálást. Ha lehet mondani, az 1990-es rendszerváltásnak és az 1994-es restaurá- ciós folyamatnak legnagyobb vesztese éppen az értelmiség, a szellemi éjit. Az elefántcsonttoronyba zárkózás nem volt jó tanácsadó. S ez vonatkozik nemcsak a konzervatív, keresztény avagy az úgymond jobboldali beállítottságú értelmiségre, hanem vonatkozik a liberális, a baloldalra húzó értelmiségre is. Ugyanis az MSZP és az SZDSZ értelmiségének jelentős része ma már megdöbbenve észleli, mi történik velük, mi történik Magyarországgal. Nem hitték, hogy ez a fajta liberális gazdaságpolitika egy szűk elit gazdasági felemelkedését és a döntő többség elnyomorodását hozta. A jószándékú baloldali gondolkodású emberek nem pitiáner politikusok hatalmi harcára szavaztak, hanem egy jobban élő, fejlődő, megbecsült Magyarországra. Helyette mit kaptak? Az Antall József által kiépített, megbecsült, külföldi partneri viszony helyett a kelet-közép-európai országos rangsorában egy nevetségesen hátracsúszott országot, amelyet az Európai Unió tagság reményében is csak ötödikként emlegetnek. Hóm Gyula délszláv konferenciára tett javaslata a nemzetközi politikában a nevetség tárgya lett, komolytalannak bizonyult. Külföld előtt, belföld előtt legyengült ez az ország. A kérdés: talpra lehet-e állni? Amíg az ellenzék pártjai is saját hatalmi harcukkal vannak elfoglalva, addig nem. Talpra álláshoz nem elegendő a parlamenti ellenzék négy pártja, szükség van a konzervatív, nemzeti jobboldal valamennyi erőire. Meg kell győzni az ország népét, hogy véget ért az ígérgetés, a tisztességes emberi élet megteremtéséhez mindenki munkájára szükség van, és a vagyonosodást a valódi produktum határozza meg. Történelmi tapasztalat bizonyítja azt is, hogy a magát konzervatív, nemzeti érzelműnek valló zsidóság anyagi és szellemi támogatása nélkül nem lehet polgári Magyarországot teremteni. Különben? A negyvenegyedik után, jön a negyvenkettedik és így tovább. !EZ A HÉTI Stefka István
