Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-12-01 / 12. szám

24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december A NEGYVENEGYEDIK Mint az álomban, úgy jön ismét a kép elém. A forradalmár, szovjethatalomért küzdő, hős komisszár lány a homokos par­ton lelövi szerelmét, a fiatal cári tisztet, akit rábíztak, hogy ld kell végeznie. Gyermek­ként éltem át a filmet s egy kicsit el is hit­tem. A messze távolból, hajói emlékszem, a történet az 1917—21 közötti Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom (ahogyan ők nevezték) idején játszódik. A szép orosz lány puskáján rovátkák láthatók: eddig 40 fehér orosz katonát ejtett el. A negyven- egyedikbe szerelmes lesz. Bolsevik pa­rancs ide, bolsevik parancs oda, hiába a le­nini útmutatás, felülkerekedett az érzelem. Rájött, hogy ez a megnyerő fiatal cári tiszt ugyanazt akaija tenni Oroszországért, amit ő, amit ő a kicsi lelkében elképzelt, vagyis felemelni nemzetét, felemelni Oroszorszá­got. A valóságban lehet, hogy másként ala­kult, de a filmtörténetnek úgy kellett befe­jeződnie, a bolsevik lány rájött, a cári tiszt áruló, és ellensége a vörös forradalomnak. Szerelmük csúcspontján a mit sem sejtő fiatal tiszt csak a hangos durranást hallja, a lány meghúzta a ravaszt. Teljesítette a kül­detést és a negyvenegyedik rovátkát is a puskatusra húzhatta. Az én olvasatomban ez a lány egy illúzióval, egy boldog álom­mal kevesebb lett. Az akkor alakult Szovjetunió olyan lett, amilyen lett. Kegyetlenül embertelen, sivár és jövő nélküli. 1917-ben elkezdő­dött egy gonosz, milliók legyilkolásával terhes falanszter-társadalom felépítése. Hosszú idő múltán, a „hős” szovjet múltat felidéző, évtizedeken keresztül tar­tó filmdömping után, miért éppen ez az al­kotás jutott eszembe? Mert kísértetiesen hasonlít a jelenre. A becsapottak, az el­árultak, a megtévesztettek, az elnyomorí­tottak jelenére. Egy illúzióval Magyar- ország is kevesebb lett. Negyven év telt el kommunista uralom alatt. Milliók húzták a rovátkát, hogy meddig tart ez még? 1990-ben vége lett. A hirtelen jött szabadság, az első hóna­pokban ugyanolyan szép volt, mint a film­béli lány, ugyanolyan hihető és erős volt, mint a filmbéli cári tiszt. A negyedik év végén, ezt a jól-rosszul működő szabad­ságot azonban lelőtték Maga a nép egy része semmisítette meg. A gulyáskommu­nizmus hazug illúzióját szerette volna visszahozni, a kiskapuk, a kiskorrupciók a kistrabantok világát vágyta vissza. Nem kapta meg. Viszont négy év híján, a kom­munizmus negyven éve után megkapta a negyvenegyediket. De milyen negyven- egyediket? A mixeltet. Egy kis parlamentáris de­mokráciát, szocialista-szabaddemokrata diktatúrával. Posztokért harcoló poszt- kommunistákat és a hatalmat ténylegesen gyakorló gyanús ávéhás avagy három per hármas múlttal rendelkező liberálisokat. Az elmúlt öt év szabadrablásának ered­ményeképpen kapott ez az ország egy kapitalistának nevezett álelitet, akiknek többnyire semmi közük az országhoz, a nemzethez, a polgársághoz, még szemé­lyes érdekeiket is alárendelik egy magyar­ságtól idegen ideológiának Kapott ez a nép sok-sok Mac Donald-ot, Burger King-et, Pizzeriát és kapott sok-sok sze­génykonyhát. Az Ő 41. évük dollármilliárdokkal nö­velte az ország adósságát, pótköltségve­tés, pótköltségvetést követ. A kiutat az energiaárak folyamatos emelésében, a szociális, egészségügyi és oktatási kiadás sok csökkentésében, a bérek befagyasz­tásában, az adózás növelésében, satöbbi, satöbbi látják. A munkanélküliség emel­kedése — az értelmiségi munkanélküliek száma aggasztó-, rohamos az elszegé­nyedés, ugyanakkor félelmetes a szűk baloldali kiváltságosok meggazdagodá­sa, a szétosztogatott, elsíbolt állami köz­vagyonból gazdagodás példátlan mérete­ket öltött. Kaptuk, továbbörököltük, kis változta­tásokkal, az elmúlt negyven év bolseviki újságírását, amely szégyenletesen részt vett a sajtószabadság lábbal tiprásában, soha ennyi hazugságot, valótlanságot nem hor­dott össze, mint az elmúlt öt évben. Valami nagyon elromlott. A bizalmat­lanság, a gyanakvás, az irigység megmé­telyezte az emberi kapcsolatokat. Ki örül ma a másik sikerének? Nem drukkerei, hanem ellendrukkerei lettünk önma­gunknak. Ebben sajnos élen jár a magyar értelmiség. Az a magyar értelmiség, akire egy nemzet számított az 1989-es fordu­latkor. Jelentős része nemhogy élére állt volna a békés forradalmi változásoknak, inkább visszahúzódott és elutasította a politizálást. Ha lehet mondani, az 1990-es rendszerváltásnak és az 1994-es restaurá- ciós folyamatnak legnagyobb vesztese ép­pen az értelmiség, a szellemi éjit. Az ele­fántcsonttoronyba zárkózás nem volt jó tanácsadó. S ez vonatkozik nemcsak a konzervatív, keresztény avagy az úgy­mond jobboldali beállítottságú értelmi­ségre, hanem vonatkozik a liberális, a bal­oldalra húzó értelmiségre is. Ugyanis az MSZP és az SZDSZ ér­telmiségének jelentős része ma már meg­döbbenve észleli, mi történik velük, mi történik Magyarországgal. Nem hitték, hogy ez a fajta liberális gazdaságpolitika egy szűk elit gazdasági felemelkedését és a döntő többség elnyomorodását hozta. A jószándékú baloldali gondolkodású em­berek nem pitiáner politikusok hatalmi harcára szavaztak, hanem egy jobban élő, fejlődő, megbecsült Magyarországra. He­lyette mit kaptak? Az Antall József által kiépített, megbecsült, külföldi partneri vi­szony helyett a kelet-közép-európai or­szágos rangsorában egy nevetségesen hát­racsúszott országot, amelyet az Európai Unió tagság reményében is csak ötödik­ként emlegetnek. Hóm Gyula délszláv konferenciára tett javaslata a nemzetközi politikában a nevetség tárgya lett, ko­molytalannak bizonyult. Külföld előtt, belföld előtt legyengült ez az ország. A kérdés: talpra lehet-e állni? Amíg az ellenzék pártjai is saját hatalmi harcukkal vannak elfoglalva, addig nem. Talpra ál­láshoz nem elegendő a parlamenti ellen­zék négy pártja, szükség van a konzerva­tív, nemzeti jobboldal valamennyi erőire. Meg kell győzni az ország népét, hogy vé­get ért az ígérgetés, a tisztességes emberi élet megteremtéséhez mindenki munkájá­ra szükség van, és a vagyonosodást a va­lódi produktum határozza meg. Történel­mi tapasztalat bizonyítja azt is, hogy a ma­gát konzervatív, nemzeti érzelműnek val­ló zsidóság anyagi és szellemi támogatása nélkül nem lehet polgári Magyarországot teremteni. Különben? A negyvenegyedik után, jön a negyvenkettedik és így tovább. !EZ A HÉTI Stefka István

Next

/
Thumbnails
Contents