Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-12-01 / 12. szám

1995. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 sukban. Emlékszem egy alkalommal a fülem hallatára azt mondta:- Daj onog velikog. Bolje ga mogu tuci. (Hozd azt a nagyobbikat. jobben verhetem. A nagyobbik történetesen a magyar volt. Valla- tójuk odarendelte maga mellé, ráparancsolt:- Zini! (tátsd ki a szád!) A szerencsétlen kitátotta, mire ez belenyúlt öklé­vel a szájába, az persz öklődött és hányt, erre föl bika- csökkel verte, majd ráparancsolt, hogy feküdjön le. Hanyatt feküdt előtte, ő meg csizmája sarkával gyomorszájon rúgta. Az ember ettől mint a kifli felgörbült. Ez többször megis­métlődött. Slavkó, a főírnok mesélte, hogy harmadnap, amikor ismét elővezették a két megkínzott embert, nem lehetett már felismerni őket. A kínzók egymás között ta­nakodtak:- Sta cemo sa ovima? (Mit kezdjünk ezekkel?)- Pobicemo ih. (Agyonverjük őket.) Hajnalban kocsin vitték őket a csatornapartra, és ott megölték őket. A kocsis, aki kivitte őket, Marko Beslin monostori illetőségű ember volt. Kusturin ma is él még. Ő időközben élt egy ideig Ausztráliában, de hazatelepedett." A nyilatkozattevő véleményt mondott arról az állí­tásról, hogy Zomborban ebben az időben háromezer em­bert likvidáltak. "A fenti példából látni, hogy milyen könnyen ment két ember likvidálása. Mivel írnok voltam, tudom, hogy ennek a két embernek a kivégzéséről sehol semmilyen fel­jegyzést nem készítettünk, sehol senki nem számolt el velük, sehol senki nem mondta ki a halálos ítéletüket, pedig akkoriban már több mint másfél hónapja, hogy a partizán hadsereg ellenőrzése alatt állt a vidék. A Kronics- palota nemcsak akkoriban működött, hanem még tavaszon is. És nemcsak a zombori magyarokat likvidálták, hanem az egész környékről hordták oda az embereket. Nyilván ennek következménye, hogy az épület a mai napig is rémséges emlékeket ébreszt mindazokban, akik hallottak róla. Szol­gálni tudok néhány példával, hogy mi minden történt ott, azonfelül, hogy - mint a fentebbi példából is látható - má­sutt is végeztek ki embereket, akikkel senki sem tartozott elszámolni. így történhetett meg, hogy emberek sokasága tűnt el akkoriban, és hogy az eltűntek számát ezrekre te­szik. Adam Krajacic monostori illetőségű polgár a kivég­zők között volt, tudomásom szerint ma is él még. Tudomásom van arról, hogy ott végezték ki azt a Falcione Sándort, aki a mezőgazdasági iskolát ajándékozta Zombornak. Kétszáz hold földet adott vele, meg az épü­letet és a Ciro-féle szállást, amely ma is áll még a monos­tori út mellett. Ennek fejében csupán azt kérte, hogy évente járadékként kapjon hat vagon búzát, és megkapja a titkos tanácsosi címet, s az ezzel járó méltóságos úr titulust. Ennek megszerzése után díszmagyarban járt-kelt, és az ün­nepségeken szerepelt. A sárvári fogolytáborból kiváltott egy szerb asszonyt cselédnek. Erre az asszonyra egyszer dühös lett és megverte. A fordulat után az asszony feljelen­tette, Falcione bekerült a Kronics-palotába, ahol Stojan Petrov, bece nevén Bugar elevenen megnyúzta, a feleségét pedig megfojtotta. Petrov tudomásom szerint még él. A Kronicsban a foglyok között ott volt Milivoj Petrovic, az író testvére, az volt a bűne, hogy királypárti volt. Ó me­sélte, hogy akinek Stojan így csinált az ujjával (karját szem- magasságba emelve mutatóujjával a szokásos módon hívó­jelet mutatott) és azt mondta:- Ej! ti, ptico! (No, te, jómadár) - az nem jött visz- sza. Ismerem Velker Tóni cservenkai téglagyáros tör­ténetét. Ő a németekkel elmenekült, de a felszabadulás után visszasettenkedett a faluba, és éjjel kopogott a háza ablakán. Elfogták, és a Kronicsba kisérték. Kivégezték. Nem volt bűne, csak gazdag volt. A kivégzett embereket tudomásom szerint a váro­son kívül temették el. A Sztapári úton kifelé haladva jobb­ra van a radiátor gyár, azon túl van egy akácos, abban van egy nagy tömegsír. Élt a faluban egy Toso nevezetű orosz emigráns, írnokoskodott a faluban, tolmács volt az orosz parancsnok­ságon. Tőle származik az az adat, hogy Bezdánban 120, Zomborban pedig 3000 ember veszett el abban az időben." * TÓBA CSORDÁS JÓZSEF PLÉBÁNOS VALLOMÁSA "Varga plébános úr reggel misézett, azután meglá­togatta az itt nyugdíjaskodó plébános úrat, és ott meggyónt, megáldozott, talán megérezte, hogy végveszélyben van. Ezután volt még egy temetése is. Temetés után küldönc érkezett a községházáról, hivatták, hogy ott jelentkezzen. A fogadtatásáról nem ismerek részleteket, ám azt sokan tudják még ma is a faluban, hogy ütötték-verték kegyet­lenül. A veréssorozat után egy őr a pincéhez kísérte, mert oda akarták bezárni. Az őr erősen megtaszította, ő legurult a pince lépcsőjén. Az ajtót rázárták, és a plébános urat később halva találták. A partizánok mindent elkövettek, hogy az ese­ményt titokba tartsák. Nyilvánvaló volt a cél: eltitkolni, hogy Varga plébános úr belehalt a kínzásba. Gondjuk lehe­tett a tetem elrejtése. Hívatták a Cigány Milos néven ismert községi sintért, a tetemet egy zsákba tetették vele, és megparancsolták neki, hogy valahol ássa el." ^ A tóbai temeti árkának ‘jjjjpezenarészén titokban temették el '[ a/yonverés után a helybeli plébánost

Next

/
Thumbnails
Contents