Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. február romittáló részletekre derülne fény. Mindenesetre az MSZP majdnem elnök nélkül maradt és Horn Gyula hetekig hordta a nyakán azt a fémkeretet, aminek két felfelé meredő "antennája" (a pesti humor szerint) arra volt jó, hogy az egyiken Moszkvát, a másikon New Yorkot fogja. Végső soron pedig jól jött neki és pártjának ez a szerencsés karambol, mert aki balesetet szenved, az sokak rokonszen- vére számíthat és ez is hozhatott párezer szavazatot... Három nap múlva meghúzták a lélekharangot a keresztény-nemzeti-konzervatív kormánykoalíció fölött (és talán Magyarország fölött is): az általános parlamenti választások első fordulójában az MSZP 33 százalékos eredménnyel elsőnek végzett, az addigi koalíció három pártja pedig együttvéve nem kapott annyi szavazatot, mint a kommunista utódpárt. Az MDF letaglózva és értetlenül fogadta a vereséget. Pedig az várható és előre látható volt. (E sorok írója is rámutatott néhányszor épp ezeken a hasábokon a hibákra, amik az MDF sírját megásták, de a válasz sértődés és rágalamzás volt: magyarellenesség vádja könnyen kiszaladt az MDF dölyfös és magukat a magyar néppel azonosító vezetőinek szájából...) Május 29-én zajlott le az országgyűlési választás második fordulója s ezen az MSZP még megsemmisítőbb győzelmet aratott: 54,15 százalékkal abszolút többséget szerzett, ami messze felülmúlta az MDF 1990-es eredményét, hiszen az csak relatív többséget képviselt és csakis koaliciós kormányzást tett lehetővé Antallék számára. Hornék akár egymagukban is alakíthattak volna kormányt, de néhány hetes bizonytalanság után kiderült: nincs mer- szük egyedül vállalni a felelősséget és a kormányzás hálátlan feladatát, inkább ők is koalíciót alakítanak, mégpedig a második legerősebb párttal, a liberális SZDSZ-el, aminek hangadói 1990. előtt a legvadabb kommunistaellenes nótát fújták. Ez persze jórészt választási csaléteknek bizonyult, de hiszen változnak az idők, változnak az emberek: Pethőéknek édes lett a hatalom íze és éltek is a kóstolás lehetőségével. Június 16-án, Nagy Imre kivégzésének évfordulóján Nagy Erzsébet és Horn Gyula jövendő miniszterelnök együtt koszorúzott a 301-es parcellában. A fényképek tanúsága szerint Horn Gyula mélyen lehajtott fejjel állt a néhai miniszterelnök leánya mellett. Nyilván szégyellte magát, és joggal. Dehát a népszerűség és a fufajkás-múlt feledtetése érdekében sok áldozatot kell hozni... (A magyar közvélemény megoszlott a jelenség megítélésében: voltak, akik a megbánás és a megbékélés jeleként örömmel üdvözölték Horn gesztusát, de sokan ízléstelen cirkuszként fogadták és kételkedtek őszinteségében. Mi is inkább erre hajiunk...) Az ügyvezető Boross-kabinet július 15-én befejezte dicstelen működését s ugyanezen a napon letette az esküt Horn Gyula szociálliberális koaliciós kormánya, melynek három szabaddemokrata tagja lett, köztük az első Kuncze Gábor, aki miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapott és ugyanakkor ő került a belügyminisztérium élére is. Első tevékenységeként az új kormány hivatalba lépése után két héttel úgy határozott, hogy Magyarország lemondja az 1996. évi világkiállítás megrendezését. Ami felől annakidején a Parlament döntött és törvénybe is iktatta az EXPO vállalását. A Parlamentet most senki sem kérdezte meg... (Az igazsághoz tartozik, hogy három és fél hónap múlva, november 8-án a képviselők többségi szavazatával a Parlament is jóváhagyta az EXPÓ lemondását. A kormány számára nincs lehetetlen: olyan fölényes többséggel rendelkezik az Országgyűlésben, hogy bármit megszavaztathat. Az ellenzéki pártoknak csak statiszta-szerep jut.) A nyár folyamán visszaütöttek a TV és a rádió liberálisai: olyan tisztogatást végeztek ezen a két munkahelyen, hogy az messze felülmúlta az előző kormány tavaszi nagytakarításának arányait. Kíméletlenül utcára tettek mindenkit, aki nem az ő emberük. Augusztus közepén kipattan a paprika-botrány: egészségre káros mennyiségű ólomszennyeződést találtak a forgalomban lévő őrölt piros paprikában. A készleteket lefoglalták és megsemmisítették. A felelősöket máig is keresik. Egyes feltételezések szerint bűnös kezek csempésztek ólom-festéket a magyar paprikába, hogy tönkretegyék a pirospaprika-exportot. Ez részben sikerült is, mert a külföldi sajtó is megszellőztette a hírt és aggályát fejezte ki a magyar élelmiszerárúk megbízhatósága iránt. Néhány nap múlva miniszteri rendelet tiltotta meg a fűszerpaprika forgalmazását és árúsítását. Szeptember 30: a képviselőház elfogadta az új ön- kormányzati törvényt, melynek értelmében nincs második forduló és nincs érvényességi küszöb, azaz a szavazók számától függetlenül érvényes az eredmény. Az ellenzéki pártok tiltakozásul egységesen elhagyták az üléstermet, de a törvény megszületett. Az ellenzék közös levéllel fordult Göncz úrhoz, hogy ne írja alá a törvényt, de erről a pro- testálók is tudták, hogy falrahányt borsó. Társadalmi aktivisták 120 ezer aláírást tettek le a Ház asztalára, hogy népszavazást követeljenek az EXPÓ ügyében. Ez október 18-án történt, november 17-én pedig közölte az aláírásokat ellenőrző Választási Bizottság, hogy csak mintegy 84 ezer aláírás érvényes (?), ami kevés az üdvösséghez. A népszavazás kiírását legkevesebb százezer állampolgárnak kell kérnie. A világkiállítás ügye tehát végképp lekerült a napirendről. 1994. október 23: a hivatalos ünnepségek 301-es parcellában zajlottak le, ahol megjelent Göncz Árpád és Horn Gyula is, de az ellenzéki pártok (beleértve a Fideszt is) külön ünnepeltek a budai Várban, ahol Orbán Viktor beszélt és kijelentette, hogy nem kívántak együtt ünnepelni a forradalom leverésének örököseivel. November 23-án sikerült "kifúrni" állásából a még Antall József által kinevezett Bőd Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, noha a szerződése hat évre szólt és a törvény értelmében a Nemzeti Bank független a kormánytól. November végén óriási vihar támadt abból, hogy az un. ügynöktörvény végrehajtásával megbízott háromtagú bírói testület egyik tagja, Eigner József nyilvánosságra hozta, hogy az első negyven "átvilágított" országgyűlési
