Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december ben 300 millió dollárt érő zsákmányt találtak. Külön fejezet szól a páncélteremben hatalmas ládákban elhelyezett műkincsek számbavételéről és elszállításáról. A szovjet tiszteket itt sem érte meglepetés: biztosra mentek, mert tudták, milyen remekműveket rejtenek a lepecsételt ládák és különféle csomagok. Mindet teherautóra rakták és azóta nyomuk veszett... A háború sújtotta országban nem volt élelmiszer, nem volt tüzelő, a városok romokban, szépséges fővárosunkban alig lehetett ép házat találni, a hidak roncsai összerogyva meredtek ki a zajló Dunából. Az életnek mégis meg kellett indulnia, de ahhoz pénz, sok pénz kellett. És akkor a szovjet "felszabadítók" nemes gesztust tettek a magyar nép felé: a lapok lelkendezve jelentették, hogy a szovjet kormány tízmillió dollár azonnali hitelt ad az újjáépítésre! Ördögi módon volt kieszelve ez a gyalázatos propagandatrükk, amivel becsapták a magyar népet: a tőle elrabolt saját pénzét adták oda számára kölcsönként, úgy, hogy a visszafizetéskor még ők kerestek az ügyleten. így kétszeresen is kifoszották és becsapták a magyar népet. Először, amikor elvitték a bankszéfekből a bakókötegeket, másodszor, amikor ugyanazt a pénzt kölcsönképpen visszaadták, illetve amikor a törlesztés során mindezt visszakapták. (A békeszerződésben megállapított hatalmas összegű jóvátételen felül!) Hogyan derült fény erre a manipulációra? Nos, Szőllősi Ferencet 1945. áprilisában áthelyezték az ideiglenes kormány székhelyére, Debrecenbe, ahol a Hitelbanknak kirendeltsége működött. Amikor a nagylelkű szovjet kölcsönt effektiv papírpengő-kötegekben átadták a magyar kormány megbízottainak, az aktuson Szőllősi is jelen volt. És mit tesz Isten, az első kinyitott ládában ráismert arra a ládára, aminek tartalmát pár héttel előbb Pesten ő is az aláírásával igazolta. És sorban minden láda a Hitelbank pincéjében lezárt és onnét elzabrált rakományokból származott! Ennek híre hamar eljutott Pestre is és Pesten semmi sem marad titokban: hamarosan az egész város tudott a történtekről, de mit lehetett tenni? A földig rombolt ország kiszolgáltatottan hevert a győzők lábai előtt és mukkanni sem lehetett. Moszkva 1938-as nemzetközi árfolyamon számlázta a tízmillió dollár értékben átadott mintegy kétszázmilliónyi pengő-köteget s így megszabadult az akkor már napról-napra értéktelenebbé váló elrabolt papírpénztől. Nemcsak hogy megszabadult, de a magyar kormánynak köteleznie kellett magát arra, hogy a kapott kölcsönt öt év múlva dollárban fizeti vissza... Zseniális, nem? Az elhurcolt műkincsek viszontagságos története, bizonytalan sorsuk és a körülöttük folyó herce-hurca külön cikket érdemel, a műtárgyak többé-kevésbé teljes, de számos család kihalása után ma már hiánytalanul soha össze nem állítható listájának bemutatásával. A tárgyak értéke pénzben ki sem fejezhető, ám (a magyar történelemmel is összefüggő) eszmei értékük felbecsülhetetlen. És hogy van- e még kilátás a visszaszerzésükre, abban hinni nem, csak reménykedni lehet... SOÓS GÉZA Politikai csatározástól hangos az ország. A kormánypárti koalíció, hol egymás nyakának ugrik hol az ellenzéket szidalmazza, de kitünően tudja művelni egyszerre mind a kettőt. Persze az ellenzék sem rest. Minden alkalmat megragad, hogy lehúzza a leplet a szocialisták tehetetlenségéről, az SZDSZ és a mögötte álló sötét erők ország és nemzetromboló tevékenységéről. Közben azért arról sem feledkeznek meg, hogy időnként egymásra is rávicsorogjanak. Az tény, hogy a jelenlegi MSZP-SZDSZ- es kabinet tehetetlensége, hozzá nem értése, kapkodása, vagy éppen semmittevése katasztrófába viszi az országot. Mára már az is világos, hogy az adóssságállomány visz- szafizetése, az újabb kölcsönök felvételéből nem finanszírozható. Ebből a "mókuskerékből" valamilyen formában ki kell szabadulni. A bajok orvoslására kiagyalt és bevezetett Bokros-csomag nem old meg semmit, csak a hatalmon lévők túléléséhez ad segítséget, miközben a tömegek mérhetetlen nyomorba kerülnek. Az alig-alig kialakuló középréteg gyors lecsúszása megállíthatatlan. Az országot egy 100-200 ezres gazdasági elit uralja, mely a volt uralkodó osztály vezető garnitúrájából, az új politikai csoportosulásból, és a gyorsan feltörő és gazdagodó bűnözőkből áll. Hármuk alkalmi, vagy sokszor végleges a gazdasági hatalom megtartására nyílt kihívás a társadalommal szemben. Ennek következtében a törvényesség betartása, egy bizonyos rétegre már nem kötelező. Némi túlzással harminc- millió feletti gazdasági bűncselekmény ma már nem büntethető. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen van egy szűk réteg mely az állami szférában sokszor adómentesen havonta vág zsebre milliókat. Mögötte áll az SZDSZ, mintegy lefedve és legalizálva ezt a tevékenységet. Gondoljunk csak a bankokra, a sajtóra, vagy a tévére. Ezek az emberek mérhetetlenül megvetik a magyarság nélkülöző millióit, és a különböző előfordulási helyükön a gúny tárgya a reménytelen helyzetbe kerülő magyarság. Ma emberek halnak meg azért, mert nincs megfelelő táplálkozásuk, nincs fedél a fejük fölött, nem tudják gyógyszerüket kiváltani, vagy a kétségbeejtő helyzetük miatt önkezükkel vetnek véget az életüknek. A parlamenti ellenzék szavakon kívül meg sem próbál változtatni a kialakult helyzeten. A parlamenten kívül a Magyar Igazság és Élet Pártja Csurka istván vezetésével úgy döntött, hogy ebben a helyzetben valamit tenni kell, és megmozdulásra szólította fel az országot. A megmozdulás első állomásának október 22.-ét, az 56-os forradalom ünnepének előestéjét szánta. Amikor az elképzelés nyilánosságra került, a kormánypártÖÍÍB$® Százezres tüntetés iiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiijiiiilil