Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december szágban lenne? - futott át rajta, s óvatosan megmozdította szemhéját. Fényt érzékelt, de nem az imént látott, semmihez sem hasonlítható ragyogást, nem is a hótakaró fehérségét, inkább valami halványsárga derengést látott. A kezét még mindig nem merte megmozdítani, nehogy elmúljon a testét körülölelő jó érzés. Inkább a szemét nyitotta ki jobban, és azonnal rájött, hogy kórházban van. A szag is ezt igazolta: fertőtlenítőszeré. Ez klórszag - nyugtázta. A szobában fehér köpeny mozgását érzékelte, de nem a testén kívüli állapotában látott, alig középkorú férfié volt, inkább női alak mozgását vélte felfedezni. Csinos fiatal nőé — gondolta, amikor éppen felé fordult az arc, amely addig neki háttal sugdosott valami utasításfélét a veleszemben álló másik fehérköpenyes nőnek. — Márikám! - kiabálta volna, de csak belül dobbant valami olyan hatalmasat, hogy kiabálásnak tűnhetett. Aztán halkan, nagyon halkan sóhajtva megismételte: Márikám! A fiatal nő mosolygott rá, szemében szomorúság, mégis éltető melegség, pedig János már megijedt, hogy összetévesztette a doktornőt valakivel, hogy megint álmodik, mint már annyiszor, s álmában valamelyik gyerekét látja, felnőttként, de a régi kisgyermek arccal, amilyet hátrahagyott... — Én vagyok, apám — mondta a nő és már hajolt is föléje, megcsókolta a homlokát, aztán két csillogó könnycseppel szemében halkan suttogta: bocsásson meg! János nem tudta, mit kellene neki megbocsájtania, nem is foglalkozott most ezzel, mindenét kitöltötte valami megmagyarázhatatlan érzés. Kétségei is támadtak, azt hitte, a doktornő csak ráhagyja a dolgokat, hiszen a lányát, akit felismerni vélt nem is Márinak hívják, csak ő akarta, hogy Máriának kereszteljék, de Vilma ellenezte, mert nem volt neki elég modem, nem volt pártszerű, ezért valami orosz nevet akart mindenáron, amit János szülei meg sem tudtak volna tanulni... Aztán Olga lett, ez még elment valahogy magyarul is, habár falun ismeretlen volt. De János azért, főleg ha kettesben maradt a kislányával, mindig Márikának szólitotta, ahogyan az ő anyját is becézték, amíg élt. Ez a doktornő megértette a Márikát — kezdett megvilágosodni előtte, de csodálkozni akkor kezdett igazán, amikor a csak távolról, ott a téren látott, s fölé hajló orvos belépett a szobába és megszólalt: — No, mi újság, Márikám? Hogy van apád? János csak nézett, szólni nem tudott, nem értett semmit, s úgy gondolta, az Úr mégsem küldte őt vissza a Földre, ahol neki senkije sincs, ahol már nincs szeretet és gondoskodás, csak nyomor és kilátástalanság, de az orvos pontosan őhozzá szólt, pontosan őrá nézett és hús-vér ember volt. Megállt az ágya mellett, átkarolta a doktornőt, akiről ő azt hitte az első pillanatban, hogy a lánya, akit hosszú évek óta nem látott. Az orvos mosolyogva mondta: — Boldog karácsonyt, apa! — A doktornő az ágy szélére ült, forró teát emelt János szájához, miközben a teával visszatérő ápolónő feltámasztotta feje alatt a párnát. Márika közben mesélt: orvos lett, ez itt mellette a félje. Olgának senki sem hívja őt, csak az anyja, ha néha látják egymást, és csak papíron ez a neve. Isten csodája, hogy éppen Tibor volt az ügyeletes, amikor a fiatalok rátaláltak a pádon, hogy gyorsan behozták, felmelegítették, már közel járt a halálhoz, de mindent megtettek érte. Most már minden jó lesz — simította végig apja arcát, akinek már ugyanúgy könny csillogott a szemében, mint a doktornőnek. — Régen kerestem, apám, de címe sem volt, Jánoska sem tudta, hol él. Hozzánk jön, Apám, ha felépült. Elég nagy a lakás, Tibor szüleitől örököltük. Régen így akartuk Tiborral, régen magunkhoz akartuk venni, de nem találtuk. Karácsonyra ajándékba kaptuk. Kisbabát várunk, nyár elejére. Jól meglesznek ketten, a gyerek is biztonságban lesz, Apám is megérdemli a nyugalmat, a szeretetünket, az unokákat. Remek emberré fogja nevelni mindet... Összenézett az ágy mellett álló orvossal, aki mindvégig mosolyogva hallgatta feleségét, miközben Jánost figyelte. — Úgy lesz! — mondta, lehajolt, megcsókolta Márika haját, aztán elsietett.- Kis Karácsony, nagy Karácsony... — kezdte önkéntelenül dúdolni János, de Márika leintette:- Ne azt, édesapám! A kis Jézus megszületett, örvendjünk! — énekelte halkan, szinte csak suttogva, hogy a többi beteget ne zavarja. - Tibor Istenhívő ember, engem is megtérített. Ha felépül, együtt megyünk a pótlólagos karácsonyi misére, de most aludnia kell. Sokat aludnia - húzta még magasabbra a paplant apján, aztán halkan kisuhant. János még mindig nem mozdult, szemhéja elnehezült, s talán már álmában mondta: Köszönöm, Uram! Valóban nem tapasztaltam meg még mindent ezen a Földön - aztán már csak mosolygós kisunokáját látta, maga is mosolygott lelkében, de mintha az a csecsmő éppenséggel a kis Jézuska lett volna, ragyogó jászolban... ÉRTESÍTÉS Megjelent a tavalyi — 1994. évi - Magyar Kongresszus tárgyalási anyagát és a rendezvények ismertetését tartalmazó KRÓNIKA. A gazdagon illusztrált, díszes vászonkötésű könyv ára 15 dollár és 2 dollár portó. Megrendelhető a Magyar Társaság címén. 1450 Grace Ave., Cleveland, OH 44107 PARTNEREKET KERESÜNK világhírű amerikai motorolajok, kenőanyagok és olajszűrők forgalmazásához. IRODÁINK: Budapest: Tel.: 36-1-265-2085 Horváth Attila Baltimore(USA): Tel/fax: 410-242-6216 Horváth Lajos Ugyanitt: kamionok, dobozos, platós és hűtős teherautók az USA-ból It’s here. Just call. Zwack Unicum is back in the U.S.I Since 1790, Unicum has been the national drink of Hungary where It is again being distilled. You can now find Unicum at a store near you by just calling toll-free: 1-800-254-4702. Zwack is backl The Zwack family and BBI will donate $.50 to the American Hungarian Foundation from every bottle sold through 9/30/96. © Better Beverage Importers. 42% Ale. by Vol.
