Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995 november Az Olvasó írja: Érdekes levelet kaptunk Budapestről, egy nyugdíjas újságíró barátunktól, lapunk olvasójától és ha helyhiány miatt az egész levelet leközölni nem is tudjuk, részleteket bemutatunk belőle, lévén az írottak "szakmailag" igen figyelemreméltók és képet adnak a hazai helyzetről is. "Mivel egyre hanyatló egészségi állapotban vagyok — így szól a levél —, idén áprilisban sikerült díjtalan beutalót szereznem rehabilitációra a soproni állami szanatóriumba. Jót tett, amíg ott voltam, három hétig de hazatérve folytatódott minden, úgy ahogy elhagytam. Persze ma már megszűnt a díjtalan szanatóriumi ápolás, nyugati mintára olyan összegeket kell fizetni, mintha nyugati béreket, nyugdíjakat kapnánk. Tehát hiába fizettem a Társadalombiztosítást ötven éven át... Az infláció dúl, már 32 %-os. De a jövedelmeket és a nyugdíjakat még mindig a 12 %-os inflációhoz igazítják és azt is lassan, vontatottan. A sajtó helyzete szörnyűséges... Nincs keresztény nemzeti sajtó. Rettenetes nehézségekbe ütközik egy-egy írásomat valahol elhelyeznem. így jártam a közelmúltban Füry Lajos barátom nekrológjával. (...) Nekem szívügyem, hogy emlékét megőrizzem és üldöztetéséért, mellőzéséért legalább halála után némi elégtételt kapjon. (...) Jellemző a hazai agymosott sajtósokra, hogy amikor a Magyar Nemzetnek felajánlottam az írást, a lap kultúrrovatának szerkesztője, Osztovits Ágnes sohasem hallotta Füry Lajos nevét. Mondtam neki, hogy bizony ez szomorú, mert hiszen az emigráns magyar irodalomnak (Jókai után) a legtermékenyebb írója, aki keresztény, nemzeti szellemű írásaival nemzetünk érdekeit szolgálta, soha meg nem alkudva. A szerkesztőnő, olyan 30 év körüli, csak bámult. Az általam tett "szomorú" megjegyzés megtette a hatását és az írás azóta sem jelent meg... De nem jártam jobban a Duna Televíziónál sem. Állítólag a világon szétszórt magyarok részére sugározzák műsorukat műholdról. Egy darabig így is volt, ma már azonban ezt is megszállták a cionisták, marxisták és a szabadkőművesek. Es nekik nincs szükségük sem Füry Lajosra, sem más keresztény-nemzeti szellemiségű íróra... írnék még sokat, de csak panaszkodni tudnék. Tartsatok ki! Most jut eszembe, valamelyik levelemben elmondtam egyet s mást Jozef "von" Ferenczi KGB-ügynökről, akit itt ünnepelnek, felmagasztalnak, pedig mint a Katona- politika Defenzív Osztályának 1945-től 49 végéig tagja soksáz magyar katona- és csendőrtisztet küldött az akasztófára. Azt reméltem, Stirling György barátunk kézbe veszi a témát. Leleplezni ezt a cionista-KGB ügynököt minimum európai, ha nem világszenzáció lenne. Kubinyi Ferenc kollégánk megkísérelte idehaza leleplezni, részben sikerült, de a legilletékesebbek (Antall miniszterelnök, Füzessy, az akkori Nemzetbiztonsági Szolgálat minisztere és Für Lajos honvédelmi miniszter elhallgatták, elsüllyesztették az ügyel Helyette Für ezredessé léptette elő (pedig sohasem volt katona, mert a zsidótörvény hatálya alá esett), kitüntetéseket adtak neki, most pedig Göncz jóvoltából már tb. nagykövet. Pedig nemcsak Kubinyi, de én is ügyködtem e témában. Az imént felsoroltaknak levelet írtam Ferencziről: választ természetesen nem kaptam...." KJ.L. * Munkatársunk megjegyzése: Sajnálom, hogy annakidején nem foglalkoztam a Ferenczi-témával, de most - ha késve is - felhasználom az alkalmat arra, hogy e levél kapcsán néhány szót ejtsek az ügyről. Ami korunk egyik nagy rejtélye. Három kérdés mered az ember elé Ferenczivel kapcsolatban. Az első: hogyan, kiknek a segítségével lett egy olyan ember, aki saját bevallása szerint egy épkézláb monatot nem tud megfogalmazni és leírni, Németországban "sajtócézár", egy nemzetközi hír- és sajtóügynökség nagyhatalmú tulajdonosa? A második: mivel tudott beférkőzni ez az ember legfelsőbb német körök kegyeibe? És végül: hogyan érte el azt, hogy a nyolcvanas években már a kommunista vezetés is bizalmába fogadta (kitüntette), sőt később Antallék is megkülönböztetett tisztelettel bántak vele? Mindezek után azon már igazán nem csodálkozunk, hogy Göncz úr újabb ordókat és címeket aggatott erre a hétpróbás csirkefogóra, aki most persze Horn elvtársékkal is meleg barátságot ápol... A németországi magyar emigráció egyik vezető egyénisége pár évvel ezelő^védelmébe vette Ferenczi urat, mondván, hogy működése jelenleg javára válik a magyar ügynek, főleg mert német vezető körökkel kiépített kapcsolatai hasznosak lehetnek számunkra. Sőt javára szól - úgymond --, hogy anyagilag is támogatja a nemzeti emigráció tevékenységét, lapjait. Tipikus kettős ügynöki magatartás: mindkét oldalon érdemeket szerezni, amelyekre adott esetben hivatkozni lehet. (Múltja megmagyarázására Ferenczi úr pár éve egy bértollnokkal íratott magáról egy öndícsérettől illatozó életrajzot, amiben az is szerepel, hogy a 46/47-es időkben ellenzéki pártoknak juttatott pénzeket. Ha ez igaz egyáltalán, csak azt bizonyítja, hogy Ferenczi úr már akkor két vasat tartott a tűzben. (Egyébként a múltja tisztázására könyvet kiadatni csak annak van szüksége, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Akinek feddhetetlen előélete van, annak nincs oka magyarázkodni.) Lehet, hogy ez a zavarosmultú kalandor megfelelt a munkaérdemrendes Antall Józsefnek, az átvilágítástól ódzkodó Göncz Árpádnak, a politikai szövetségesei előéletére közismerten nem kényes Helmut Kohlnak vagy a pufajkás Horn Gyulának és lehet, hogy a támogatása jól jön németországi emigránsoknak, de ha nekem ajánlana fel pénzt Ferenczi úr, visszautasítanám. Mert annak a pénznek szaga van. Csak ennyit kívántam hozzáfűzni a fenti levélhez, de ha valaki érdeklődnék Jozef von Ferenczi életének homályos részletei felől, annak számára szívesen küldök kivonatokat a róla szóló könyvből. Stirling György
