Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. október sajtótermék az övék, a színházak és a könyvkiadás java részével) az iskolák maradék része. És lássunk csodát! Az iskolák egy részét elkezdték bezárni, a tanárok nagy részét a nyáron szélnek eresztették, a "Nemzeti alaptanterv" sokadik, megrontott és megrontó változata sem nem nemzeti, sem nem alaptanterv, ezért elfogadták és bevezetik. Pedig csak arra jó, hogy a sokat szidott Horthy-rendszer hatelemis rendszerét, sokkal gyengébb változatban, a magyar köznép gyermekei számára visszahozzák. Az egyetemek professzorait és oktatóit is megtizedelték, miközben bevezették a tandíjat. Tudom, ez utóbbit az Amerikában élők pl. teljesen természetesnek tartják, és bizony az is, megfelelő gazdasági körülmények között, megfelelő (egyetemi tanulást segítő) hitelrendszer és szociális háló mellett. De nem egy olyan országban, ahol a munkanélküliség már a csillagokat verdesi, s a szegénységi és létminimum küszöb alatt lassan az ország lakosságának fele tengődik! Ilyen helyen csakis arra jó az egyetemi tandíj, amely mellesleg összbevételét tekintve annyira csekély, hogy a több száz milliárdos költségvetési hiánynak még századokban kifejezett mértékét sem éri el, hogy a kiválasztottak és újgazdagok akár begyepesedett-deviáns gyermekei is diplomához jussanak, hisz" van a szülőknek annyi pénze, hogy akár tíz-tizenöt évig is járathassák egyetemre csemetéjüket, míg a legokosabb, legértelmesebb falusi vagy munkásgyermek sem jut tovább a hat eleminél. Legfeljebb szakmát tanulhat, ha az iskolából kikerülvén vállalja a munkanélküliség rémét. A magyaroknak szánt "pozíciókhoz", az utcasöpréshez, csatornatisztításhoz, szemétszedéshez - esetleg, jobb esetben a pincérséghez - nem kell egyetem, de még középiskola sem. S főleg nem nagy tudást és erkölcsi tartást adó egyházi iskola! De nem kell maga a gyermek sem! A világon talán egyedülálló módon, Magyarországon úgy oldották meg az egészségügyi reformot, hogy a kórházi ágyak számát csökkentették, bizonyos kórházakat bezártak. A legborzalmasabb jövőképet - az abortusz teljes liberalizálása után, sőt, anyagi támogatása mellett!!! - mégis azzal tették halál- szagúvá, hogy a szülőotthonok 50 százalékát is megszüntették. Köztük Budapest egyetlen Anyavédelmi Központját és Koraszülött Kórházát, a Schöpf-Mereil. (Arról már szólni sem érdemes, hogy a budapesti kórházigazgatókat leváltották, a legkiválóbb, sok évtizedes gyakorlattal és nemzetközi ismeretséggel rendelkező orvosigazgatók helyébe pártmegbízhatóság alapján és rokoni alapon neveztek ki újakat.) Tették mindezt egy, az önpusztítás terén világelső országban, ahol a megnem született magzatok száma többszöröse a megszületett gyermekekének. Tették egy olyan országban, amely a halálozási arányszámát tekintve is világelső, de "előkelő" helyet foglal el a születéskor várható életkor rövidsége tekintetében is, megelőzve nagyon sok elmaradt afrikai országot is. Ahol az egészség megőrzésére sohasem fordítottak egyetlen forintot sem, ahol a - sokszor az emigráció egyeseitől is - lustának nevezett munkások ugyancsak világelsők voltak a naponta ledolgozott órák sokasága. Mert ugye, megengedték nekik a másod- és harmad állást, meg a kis háztájit, az otthoni fusizást, így biztosítva azt a bizonyos "legvidámabb barakk"-létet, amellyel kivívtuk a környező szocialista rabigába tengődök irigységét. Csakhogy a dolgok - a sok műszak - mögött a 30-40 éves férfiak szívinfarktusos halálának ugrásszerű megnövekedését találtuk, a keringési és emésztési zavarok krónikussá válását, a neurózist, az álmatlanságból eredő bajokat, rákot, rákot, rákot, magas vérnyomást és agyvérzést... És természetesen a gyógyíthatatlan alkoholizmust, amelynek kialakulása jól nyomon követhető, ha valaki veszi magának a fáradságot és utána néz az évtizedek statisztikáinak, s netán még össze is hasonlítja azt pl. a franciákéval. Azért övékével, mert bortermelő és -ivó népről van szó, olyanról, mint a magyar volt, amig a Galíciából bevándorló seftelők rá nem szoktatták, akár kama- tos-kamatoskamatú hiteleket adva is, a pálinkára, sörrel kisérve. (A legújabb felmérések szerint Franciaország legtöbb bort fogyasztó vidékein majdnem ismeretlen a gyomorbaj, a szív- és vérnyomásproblémák, a rák, mindez a kizárólag vörösbor fogyasztásának eredményeként.) És akkor az öngyilkosságok világrekordot tartó országának címét is mi birtokoljuk, mert a jövőt már 1945-ben, majd az "56-os forradalom leverésével, annak akasztófás-börtönös megtorlásával, majd a kádári "konszolidáció" embert elem- bertelenítő és gondolatgyilkos évtizedeivel, később az elsikkasztott vagy paktummal eladott rendszerváltással elrabolták a magyartól. Most aztán fölöslegessé váltak a betegek is, de fölöslegessé váltak a gyermekek is. És ha nincs elég gyermek, mert minden eszközzel gondoskodnak róla, hogy ne legyen, hiszen már az anyaméhben kivégzik, lemészárolják őket, akkor ugyan minek kellenének a tanárok, professzorok, a kiművelt emberfők? A megmaradtak természetesen hallgatnak, félve attól, hogy bármelyik pillanatban őket is utcára teszik. S ha félnek, semmiképpen nem fognak cselekedni. Amikor a munkások - a kezdeti és mindaddig ismeretlen - nyílt munkanélkülivé válásuk lehetősége vagy már annak bekövetkezte miatt tüntettek, az értelmiség, a tanárok nem vállaltak velük szolidaritást. Most a tanárok tüntetnek - egyéb közalkalmazottakkal és diákokkal egyetemben —, de nemcsak a munkások nem fognak melléjük állni, hanem még azok a tanárok sem, akik most félelmük és hallgatásuk bérét még egy ideig megtartani remélik. Pedig ma már csak a teljes összefogás segítene, az, ha az elégedetlenkedők élére állna az értelmiség, s nem tekintve, ki kicsoda, melyik réteghez tartozik, együttesen vonulnának utcára, követelnék jogaikat, megszerveznék a polgári engedetlenséget. Mert az iskolák leépítése, a tanárok kirúgása éppen a munkások, parasztok gyerekeit érinti, a kórházak bezárása a munkásnak és földművesnek épp olyan jövőt ígér, mint a tanárnak, értelmiséginek, gyermeknek: ha beteg koporsót rendeljen, ne a gyógyulást keresse! Halált hordoz, halált lehel az idei nyár. A koalíciós kormány minden mostanában tett intézkedése tömeg- pusztító fegyverként működik. Összességében nézve kimeríti a népirtás fogalmát. Az eddig "csak" lassú pusztulásra Ítélt nemzet pusztítása felgyorsult, az élet minden területén (Folytatás 15. oldalon)
