Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. szeptember Az Olvasó véleménye (Lapunk mindig nyitva állt minden vélemény számára: ha értelmesen érvelő és kulturáltan fogalmazott észrevételeket, vitacikkeket kapunk, azoknak készséggel biztosítunk helyet, még akkor is, ha a bennük foglaltak nem föltétlenül egyeznek a szerkesztőség véleményével. E meggondolás alapján közöljük az alább található részleteket abból a levélből, amely egy bécsi olvasónktól érkezett Stirling György címére, hozzászólásként az AMÚ májusi számában megjelent Trianon-cikkére. A levelet hosszúsága miatt teljes egészében nem tudjuk közölni, de az eredeti szövegben egyetlen betűt sem változtattunk, ahol pedig a terjedelem miatt rövidítenünk kellett, ott pontozással jeleztük a kihagyásokat. S.J. kiadó-szerkesztő) Tisztelt Szerkesztő Úr! (....) Mint történész, tisztában vagyok azzal, hogy a Kárpát övezet nem volt se a szlávok, se az oláhok őshazája. Az első szlávok: a morvák - szlovákok akkor még nem léteztek - Nagy Károly szövetségeseiként, az avarok elleni második hadjárata alkalmával, Kr. u. 794-ben és 795-ben nyomultak be a Felvidékre s foglalták el a Garam folyóig annak területét. A Felvidék további része többségében őserdőkkel borított lakatlan terület volt. Az avarok a magyarság ősei voltak, nyelvük, szokásaik, ruházatuk, stb. mind azonos az ősmagyarokéval. A földrajzi elnevezések is tanúsítják ezt. Tátra, Fátra, Nyitra, Vág, Garam nem szláv szavak, se Magúra (Magasság Ura) hegy neve. Kárpátaljára a ruszinok igen későn vándoroltak be, a lengyel uralom elől menekülve Halicsból (Galíciából), de ők nem ukránok, egy cseppnyi ukrán vér sincs az ereikben - minden szovjet propaganda és nyugaton elterjesztett hazugság ellenére - ők az orosz és fehérorosz fajta keveréke. Minden ruszin dührohamot kap, ha őt ukránnak mondják. Azt jól tudja minden magyar, hogy Bácska és Bánát az első világháború vége előtt, a történelem során sose volt Szerbia birtokában. Kérem! Én a Kárpát övezte magyar haza visszaállításának rendíthetetlen híve vagyok, akkor is, ha ezt ma egyesek képtelen ábrándnak minősítik. De egyben ellenzek minden kozmopolita törekvést s minden pán-t, a pánger- manizmust - s az ennél sokkal veszedelmesebb - pánszlávizmust s a Szerkesztő Úrnak annyira kedves Páneurópai Uniót is. Ugyanis jól tudom, hogy ez csupán az USA európai egyeduralmának megerősítését jelentené, minden európai nemzeti érzés (nacionalizmus) és határ megsemmisítésével, egy nemzeti érzés nélküli rabszolga tömeget USA rémuralommal. Ezért lett egyik fő ágense az USA- ügynök (...) Habsburg Ottó, aki már a második világháború alatt a magyarokat gyűlölő Benes legjobb barátjának, F.D. Rooseveltnek baráti köréhez tartozott. Igaz, hogy ő semmiként sem lehetett tengely-barát, hiszen Hitler utálta a Habsburgokat, de lehetett volna semleges. Elutazhatott volna Svájcba, ellenségeként mindkét harcoló félnek. De benne még a saját apja iránti kegyelet se élt, hiszen apja az Entente Hatalmaknak köszönhette halálát. Eddig a Szerkesztő urat cikkei után - melyekből többet olvastam különböző magyarnyelvű emigráns újságokban - igen jó politikai érzékkel rendelkező embernek tartottam, de az Amerikai Magyar Újság XXX. évf. 6. sz.- ban megírt Trianon c. vezércikke után bizony meg kell változtatnom véleményemet. Különös már a kiindulási pont is. Elszász-Lotharingia, bármennyire is ragaszkodnak hozzá a franciák, rablott zsákmány. Az általuk máig is gyűlölt németektől rabolták el. II. Henrik francia király 1552. januárjában foglalta el Metz, Tóul és Verdun városokat, majd XIV. Lajos 1681. szept. 30.-án foglalta el Strassburg városát. A franciák nagy szabadságszeretetére vall, hogy az őslakosságot kíméletlenül elnyomták, vad kegyetlenséggel franciásították. Tették ezt olyan gazul, mint az oláhok Erdély ősmagyar, ősszékely lakosságával. Bár Szerkesztő Úr erről nyíltan nem nyilatkozott a cikkben, de úgy érzi az ember, mintha nagyon is rokonszenvezne Horthy Miklós személyével. (....) Minden valószínűség szerint Horthy Miklóst már 1919. májusában a franciák beszervezték Entente ügynöknek. Ennek következménye volt, hogy ő nemcsak a magyarországi Vörös Hadsereg, de még a román hadsereg ellen se harcolt az általa szervezett "Nemzeti Hadsereggel". Sőt kiderült, hogy titokban Budapestre utazva, tárgyalt a fővárost megszállt román hadsereg városparancsnokával. Az általa szervezett Nemzeti Hadsereget csupán hatalma biztosítására használta fel, amikor annak alakulatai 1920. márc. 1.-én (...) az "ő tudta nélkül" megszállták az Országházat, nem engedtek senkit se be és a bent lévő képviselőket fegyveresen kényszerítették, hogy Horthy Miklóst válasszák meg kormányzónak. Érdekes módon ezellen a törvénysértés ellen, amikor a Ház elnöke is felháborodottan appellált, az Entente Hatalmak - akik pedig akkor igen hatékonyan avatkoztak bele hazánk belügyeibe - egyáltalán nem tiltakoztak. Horthy ekkor még igen jó kapcsolatot tartott fenn a királlyal is és bíztatta őt, hogy visszasegíti a trónra, de csak addig volt szüksége erre a hintapolitikára, amíg a legitimisták segítségét is igénybe akarta venni saját hatalma biztosítására. Hiszen gondosan titkolt vágya volt, hogy az Entente Hatalmak támogatásával ő lehessen végül magyar király. Ezért tett mindent egész életében s ezért volt 24 évig kormányzó, egy olyan országban, melynek hivatalos államalakzata királyság volt. Gróf Apponyi Albert a magyar békeküldöttség vezetője (...) 1920. május 20-án úgy tért vissza Franciaországból, hogy nem írta alá a hazánkat megcsonkító békeszerződést és hazaérkezte után nemcsak a békeküldöttség vezetéséről, de a békeküldöttségben való tagságáról is lemondott. Yves de Daruvár igen találóan mutatja be Horthy Miklóst, egyben utal egy másik könyvre, melynek szerzője megemlíti, hogy az L Világháború után a Entente Hatalmak Törökországra is rá akartak kényszeríteni egy gyalázatos békét, de ott volt egy Kemal pasa - aki később hálából az Atatürk: a "törökök atyja" nevet
