Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
1995. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 írhattam volna csákánnyal levert keresztet, mert az ezer éve kereszténynek hitt Magyarországon ma, az ateista bolsevizmus évtizedei után, ismét brutális támadások érhetik Krisztus szenvedésének és emberszeretetének jelképét, a Szent Keresztet. STOLMÁR G. ILONA Dabas-Sári, ez a Budapesttől órányira sem fekvő, a kommunizmus "körzetesítési" mániája által várossá ösz- szetákolt község szívügyem. De Dabas-Sári a mai magyar valóság mintapéldája is. Itt zajlott a legnagyobb és legádázabb küzdelem az egyházi iskola megalapításáért, de főleg ellene, s ennek az egyéves harcnak mintegy 6000 oldalnyi dokumentumából könyvet írtam A DABAS-SÁRI "ISKOLAPÉLDA" — Küzdelem egy katolikus iskoláért címmel. A küzdelem nem a kommunizmusban folyt, hanem a rendszerváltásnak csúfolt megalkuvó időkben, amikor Sáriban is azt hitte a majdnem száz százaléknyi katolikus lakos, hogy joguk van katolikus iskolához, ha már a törvény kimondja az egykor elrabolt egyházi javak visszaadását és egyházi iskolák alapításának lehetőségét. Hiszen nekik 230 éven át volt katolikus elemi iskolájuk, s nem ők és nem egyházuk tehet arról, hogy az eredeti iskolaépületnek ma már csak hűlt helye van, azt vissza nem kérhetik, csakis más megoldás jöhet szóba. A megoldás megszületett, dicséretére legyen mondva Horváth István kisgazda polgármesternek és társainak, akik szavazataikkal és bátor kiállásukkal lehetővé tették, hogy az egyik — még másik 3 iskola van az összevont városban - iskola, a sári egyházi legyen. Igaz, mire a tanév beindult, már csak a fél iskolaépület jutott az egyház számára, majd még kevesebb, mindössze 6 tanterem, kiszolgáló helyiségek nélkül, mert a bolsevik liberálisok és liberális bolsevikok szabályos háborút indítottak, Pásztor Győző kanonok-plébános életveszélyes fenyegetésétől, ön- kormányzati képviselő leütésétől és az iskola névtáblájának összetörésétől, ablakbetörésektől sem visszariadva, így - átmenetileg - győzött az erőszak. Később aztán a jog és az igazság látszott felülkerekedni, ezért 1994. május 16-án, Nepomuki Szent János, az iskola névadójának és a falu védőszentjének napján hatalmas ünnepséget rendezhetett Sári majdnem színkatolikus lakossága, örömmel nyugtázva az egyházi iskola első sikeres tanévének végét. (Erre a napra jelent meg említett kötetem is, Szörényi Levente utószavával, dokumentálva az előző év történéseit.) Addigra már állt a fal, amelyet engedéllyel, ingyenmunkával húztak fel a katolikus iskolába járó gyermekek szülei, mert felsőbb döntés visszaadta számukra az eltrabolt két tantermet, így 8-8 tanterem volt az arány az egyazon épületen belül működő egyházi és világi iskola 8-8 osztálya számára, s az egyázi oldalon az elválasztó fallal lezárt folyosóból picinyke tanári szobát és irodát is ki tudtak alakítani. Még azon a nyáron azután nagyobb építkezésbe fogtak, hétköznap és ünnepnap önkéntesek tömege nyüzsgött az iskolaudvaron, előadótermet és más helyiséget húzva az épület tetejére, valamint gyönyörű, negyven férőhelyes üvegkápolnácskát emelve az udvarra. Július végén levelet kaptam Győző atyától, örömmel tudatta, hogy második iskolaévüket is sikeresen zárták, a beíratott gyermekek száma egyre emelkedik, és végre megnyugodtak a kedélyek, elült a harc, reméli, hogy most már nyugodtan dolgozhatnak. De a csend, mint az események bizonyítják, csak vihar előtti volt! Az augusztus 4-ei Új Magyarország első oldalán minden hívő embert megrázó kép és cím tudatja: Csákánnyal az iskolában, Dabas-Sáriban a harc folytatódik - Kommandósok a helyszínen. A képen romok, faltörmelék, s egy levert, hulladékkal szennyezett Szűzanya-kép, amelynek felirata: "Én vagyok a szeretet királynője". Csakhogy a szeretet, mint érzés és mint fogalom, hiányzik a mai Magyarországon. Ma a nagykalapács és a csákány az uralkodó - nemcsak "eszme" — tényező ott, ahol még Szent István mutatta meg a keresztet és a szeretetet. Augusztus 4-én délelőtt, minden külön értesítés nélkül, a liberálbolsevikok- akik a legutóbbi választáson a dabasi önkormányzatban is akkora többségbe kerültek, hogy az ismét és nagy többséggel megválasztott Horváth István polgármestert mondva csinált indokokkal felfüggesztették(!) tisztségéből, s hiába helyzte vissza a bíróság, a feljelentők és felfüggesztők fellebbeztek, így az ítélet még nem jogerős - más faluból hívott végrehajtókkal kezdték leromboltatni az engedéllyel felhúzott, két iskolát elválasztó falakat. A támadás olyannyira váratlan volt, hogy Farkas Mátyásné, az iskola gazdasági ügyintézője, éppen a fal másik oldalán dolgozván, fejsérülést szenvedett a csákányok röpítette tégláktól. Ez a váratlan baleset megijesztette a vandálokat is, de csak átmenetileg szünetelt a munka. Igaz, addigra megérkezett a Közigazgatási Hivatalból a végzés: a bontás törvénytelen! Ez azonban nem zavarta a keresztre támadókat, tovább verték a falat, hogy mutatóba se lehessen egyházi iskola Magyarországon. Sőt, az önkormányzati testület bejelentette: jövőre nemcsak tantermeket vesznek vissza — törvénytelenül, hiszen a sok-sok bírósági cirkusznak is az lett a vége, hogy az egyházi iskolarész 40 évre bérbe kapta a teljes(!) épületet, amiből nagylelkűen átengedte a felét a világi iskolának. Csakis újabb egyezség vagy újabb bírósági végzés veheti el az egyháziaktól a már működő iskolát, de természetesen ez sem kizárt, hiszen újra azok vannak hatalmon, akik fél évszázada is elrabolták, mégpedig maguk által törvényesítetten, az összes egyházi iskolát. S az már igazán csak ráadás és a mai valóság rettenetes, de hű kifejezője, hogy az a Fodor Gábor a kultuszminiszter a maga harminckét szélsőségesen liberális évével és a "másságot" nemcsk tisztelve, hanem gabri- ellásan gyakorolva áladjunktusi mivoltában, aki a legna
