Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
1995. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 szent és egyedül boldogító humanizmusnak hirdetnek, akár a keleti volt proletárdiktatúrák, akár a nyugati radikál- liberálisok, vagy a rabló-kapitalisták (robber barons). Kérdés, hogy mit várhatunk a jövőtől? Az évezredek folyamán természeti csapások /vízözön, kolera, feketehimlő/ vallási megrázkódások /áriánizmus, mohamedán előretörés, reformáció, 30 éves háború/ nagy hódítók Hannibáltól Napóleonig, ideológiai harcok /Marxtól Hitlerig/ vagy gazdasági válságok rengeteg szenvedést okoztak. Ma azonban az egész világ olyan apokaliptikus méretű dekadenciába jutott, amilyenre az emberiség többezeréves történetében példa nem volt, mert ez a szembenállás ideológiai, vallási, morális, politikai, gazdasági, kulturális, nevelésügyi, egészségügyi, stb. s kiterjed metropolisokra és eldugott falvakra, hegycsúcsokra és tengerekre, földre s légterünkre egyaránt. Veszélybe kerültek évszázados intézmények és világhatalmak, s minden istenhívő ember által Krisztus megdönthetetlen sziklájának tartott Római Egyház is eresztékeiben recseg ropog. Azonban azt is láthatjuk, hogy az emberiségnek a világosság szolgálatában álló vezető elméi keresik a kiutat, s mikor a magasabb- rendű ember a válságból kivezeti a világot, keresni fogja az okokat, melyek anarchiába vezették s a megoldásokat, amelyek a jövőben megelőzhetik az újabb kisiklást. Ebben az általános béke megteremtésbe kell nekünk a mi magyar feltámadásunkat is beleépítenünk, hirdetve az oszthatatlan igazságot, s akkor küzdelmünk végre sikeres is lesz. Tehát a trianoni béke megdöntésére eddig végzett munka mellett a következőket kell kihangsúlyoznunk: 1.1 A megfelelő történelmi pillanatban harckészséggel szellemi fegyverekkel bőven felszerelve - s itt főleg idegen nyelven kiadott szakkönyvekre gondolok - kell a küzdelmet megvívnunk. 2./ Támadó harcmodort alkalmazzunk, mert ha hazugságra alapított propagandával soha nem létezett természetellenes műállamokat lehetett összehozni, akkor a mi, igazságokra alapított sérelmeink orvoslást kell nyerjenek. Ha eddigi békés revíziós törekvéseinkre a "nici o brazdá", tehát egy barázdát sem soviniszta jelszó volt a válasz, akkor a mi részünkre egyetlen vezérelv maradhat: "Mindent vissza!" Itt választ adok azon humánus pacifistáinknak is, akik a Csonkaország részére biztosított béké-ért szívesen feláldoznák a három és félmillió elszakított magyart. Az utódállamoknak egyáltalán nincs szándékukban, hogy bennünket megtűrjenek s békében hagyjanak. Egy román költő versében: "Dela Nistru paná la Tisa", tehát a Dnyesztertől a Tiszáig húzódó románságról fantáziáit, s ez elég alap nekik arra, hogy pl. iskoláikban erre tanítják az ifjúságot, s egyik román tartalékos tiszti iskolában saját magam is hallottam ezt. Gheorghiu Dej volt román vörös miniszterelnök újságíróknak azt mondta, hogy Nagyrománia nyugati határai a Tiszánál vannak. így Ceau- cescu vörös, sztálinista Romániája hallani sem akart nemcsak kisebbségeink a rájuk eső földterülettel együtt történő elcsatolásáról, de az illető nemzetiségek minden kártalanítás nélküli áttelepítéséről sem, mert pld. a tehetséges magyarság nélkül mezőgazdaságuk, kézműiparuk, gyáriparuk, képzőművészetük, vagy sportnívójuk is nagyot esne. Nekik egyetlen céljuk van, a magyar kisebbséget el- románosítani és beolvasztani, s 20 milliós státuszukat mindenáron fenntartani. Az osztrák marxisták orozták el 1920- ban "Burgenlandot", s vörös és pángermán agitároraik még három nyugati megyét követelnek a kitelepített népi németek jussaként, s nem titok, hogy otthon egy jól kitervezett betelepítés folyt az abortusz-népgyilkosság mellett, mert az északi és déli szlávok egyesítését nem azért tervezték a pán- szlávok egy évszázad óta, hogy a megvalósulás küszöbén megtorpanjanak s a 350 milliós Nagy Szlávia ál-mát feladják! 3./ A XX. század legeredményesebb harci eszközét, a lélektani hadviselést kell azonnal átvegyük, s a hitelrontás minden formáját igénybevéve kell a hiszékeny és agymosott világ-közvélemény elé tárnunk, hogyan csapták őket be ellenségeink, s milyen tragikus következményekkel. Itt nagy segítségünkre vannak azok az idegen nyelvű munkák, melyeket a békedelegációk tagjai írtak, akik mindent láttak és hallottak, s feljegyzéseket végeztek. Itt nem a fődelegátusok emlékirataira gondolok, habár ezek is tartalmaznak nekünk hasznos anyagot, hanem a bizottsági szakértők feljegyzéseire, akik a színfalak mögött lejátszódó galádsá- gokra mutatnak rá. Stephen Bonsai amerikai ezredes "Suitors and Supplicants" című könyvében pld. a Hlinka páter vezette szlovák küldöttség titkos párizsi útjáról is beszámol, ahova későn érkeztek meg, mert Benes meggátolta útjukat. Bonsal ezredesnek mondta Hlinka: "E rövid idő alatt többet szenvedtünk a csehektől, mint a magyaroktól ezer év alatt". Még érdekesebbek David Hunter Miller, kiváló nemzetközi jogász, a békekonferenciára beadott tervek és javaslatokat felülvizsgáló bizottság amerikai tagjának gyorsírási jegyzetei. "My Diary at the Conference of Paris with Documents" című munkája 22 vastag kötet, kötetenként átlag 500 oldal. Sajnos csak 40 példányban jelent meg. A trianoni béke legundokabb részét Henry Pozzi, a híres francia diplomata örökítette meg: "Les Criminels de Notre Siede" és "Les Coupables" című műveiben. Részletesen tárgyalja a román Take Jonescu és Bratianu által felvonultatott gyönyörű nők koszorúját, nagy részük a bukaresti előkelő társaság tagja, élükön Mária királynővel. Párizs ünnepelte a szerb követ, Veznics feleségének szépségét, akinek szalonjában államférfiak, diplomaták és pénzemberek tolongtak. Pozzi azt állítja, hogy a vöröshajú 72-es számú Doris, aki Brünnből jött, s öt nyelven beszélt és jártas volt az érzelmi élet minden apró játékában, talán többet ártott Magyarországnak, mint maga Benes, aki az amerikai szlovákok milliójával a megvesz-tegetés magas iskoláját honosította meg. Pénzzel, vagy nővel megvásárolt, önmagukat prostituált békedelegátusok, döntőbírói és békefeltételeket elfogadtató szerepben kurtizánok, s az egész pokoli bábszínjátékot a háttérből irányító nemzetközi bűnszövetkezet: Masaryk, Benes, Osusky, Bratianu, Take Jonescu, Antonescu, Pasics, Trumbics és Veznics! Ilyen mélyre még a történelem során a nemzetközi diplomácia nem süllyedt. S ezeket ismerjük mi el mint ezeréves magatartásunk vádlóit? (Folytatjuk) Falu végi András
