Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
1995. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 amiket a Fekete Jánosok és társaik, a szocialista bankárok vettek föl a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által kommendált bankoktól, hogy aztán feléljék és aktatáskaszám síbolják ki Moszkvába. No persze, minderre akkor nem létezett paragrafus, mindez akkor nem volt büntetendő cselekmény és ha netán valaki ma a tettesek megbüntetésének csak a gondolatát meg meri pendíteni, rögtön felhördül Göncz úr és a kilenc taláros alkotmánybíró: ez jogtalan és törvénytelen! Még az érdekeltek felelősségének emlegetése is az... No de uraim: erkölcsi törvényekről Önök még sohasem hallottak és nem előbbrevalók-e azok a jogi könyvekben lefektetett paragrafusoknál?... * Ám lássuk, mit írt erről a kérdésről pár nappal később a Magyar Nemzet egy másik munkatársa, Czakó Gábor, aki Snée Péter gondolatmenetéhez kapcsolódva "Mese a kalácsról" címmel vetette papírra észrevételeit, imigyen:- Fölélénkült az adóságvita. Ahol a dolog kimúlt, ott járni kezd a száj: fizetőképességünk a múlté. Csűrhetjük, csavarhatjuk, jöhet újabb és újabb Bokros-Hom-Pető csomag még tán olyan passzusa is lesz, ami kiállja az alkotmányosság próbáját, hiszen a szakértelem nem ismer határokat, de a teljesítőképesség igen. Az ország nagyjából kész: harmincegymilliárd dollárral már nem bír. Vagy harminc- kettővel, mert egyre sebesebben ketyeg a kamatos kamat... Tudjuk, hogy nem tudjuk: miként keletkezett az adósság. Fölvették! Zömmel éppen a mostani kormányzó párt elődpártja vette föl, amelynek mostani vezetői akkor is vezetők voltak. (...) Az adósságot nem mi csináltuk, hanem ők Ok is költötték el. Viszont most velünk szeretnék visszafizettetni Miközben szeretnék azt a látszatot kelteni mintha az ők mi lennénk a mi pedig ők Zsebeléskor az érem ők oldala fordul fölfelé, fizetéskor ami.. Ámde kettőn áll a vásár. Miért adta nekik szinte számolatlanul a tömérdek dohányt az a szép, okos Nyugat?... E szónoki kérdés után szerző elmondja, hogy 1983-ban alkalma volt meghallgatni Magyarországon egy nyugatnémet politikus véleményét, akit társaságban arról faggattak, hogy vajon miért segélyezi Bonn továbbra is azt a Jaruzelski-kormányt, amelyik a Szolidaritás-mozgalom letörésekor két évvel előbb a legvadabb diktatúrát vezette be a lengyel nép elnyomására? "Nézzék barátaim - hangzott a válasz --, önök itt Keleten a hanyatló negyedik világban élnek Negyven éve volt egy jelentős exportcikkük ti kommunizmus. A magyar 56 után minden épeszű politikai gondolkodó belátta, hogy a kommunizmus a legjobb esetben egy vérhólyag az agyban, a cseh 68 után a népek is megértették Azóta a keleti tömb gyarmatias nyersanyagszállító, a bóvlink fölvevőpiaca, fejlődési üteme elmarad a nemrég még fejvadász dajakoké mögött. Keletről tehát gazdasági veszély egyáltalán nem fenyeget bennünket. Hanem a Szolidaritás! Vajon mi lett volna a kereszténynek és szocialistának hívott pártjainkkal, ha győz Walesa egyszerre keresztény és szocialista mozgalma? Nyűgös ifjúságunk rögvest olyat akart volna, mi pedig mehettünk volna nyugdíjba. Továbbá. Nyilván bevonultak volna az oroszok Es mi? Megvédjük a lengyel szabadságot, vagy ne? Naná, hogy ne. Erkölcsi bukás és anyagi, mert özönlöttek volna a menekültek.. No nem! Nekünk a status quo fenntartása bőven megéri azt az évi pár száz millió márkát, amibe az önök kommunista kormányainak finanszírozása, a közállapotok és a gazdaság konzerválása kerül."- Vagyis mi a helyzet? - folytatódik a Magyar Nemzet cikke. - A Nyugat az általa is előrelátottan vi- sszafizethetetlen összegekkel fönntartotta a kommunista rendszereket a maga nyugalma érdekében. És most visszaköveteli ezeket a pénzeket! A kommunizmust megdöntő, demokráciába kívánkozó népektől! Nem törődve azzal: 1. hogy miért adta, 2. hogy ezek jelentős részben nem gazdasági, hanem politikai kölcsönök voltak, 3. hogy befektetése kamatokkal együtt már többszörösen megtérült, 4. s hogy ezek a népek a teherbe belerokkannak A Nyugatnak semmilyen erkölcsi alapja nincs politikai befektetései további kamatoztatására. A politikai vállalat, amibe pénzét betette, a kommunizmus: kimúlt. Van-e erkölcsi alapja a mi mai kormányunknak ennek a kölcsönnek a visszafizetésére? Hogy a mai kormány ilyen mérlegelésbe egyáltalán belefog-e, az az ő dolga. A mi dolgunk, polgároké, azt latolgatni, hogy van-e erkölcsi ok ami miatt nekünk összébb kellene húznunk a nadrágszíjat, lemondani iskoláinkról, kórházainkról, gyermekeink jövőjéről?... * Ez a magyar közvélemény hangja. Ebben a vérlá- zító helyzetben az ország döntő többsége érez úgy, ahogy azt Sneé és Czakó leírták. A szavaik mögött kitapintható keserűség ellenére mértéktartóan fogalmazva. Hiszen ha , hőbörögtek volna, még az is érthető lenne, csak éppen gyöngítené az érvelésüket. Azt az érvelést, amit az emigráció sajtója - a szabad magyar sajtó, évtizedeken át egyedül írhatta meg az igazságot, ami ugyan pusztába kiáltott szó maradt, de nyoma van, mert scripta manent - már attól a pillanattól kezdve hangoztatott s amire figyelmeztettünk már akkor, amikor Fekete Jánosék az első milliárdocskákat fölvették a Világbanktól. Figyelmeztettünk arra, hogy a nyakló nélküli köl- csönfölvételeknek még rossz vége lesz és annak is elégszer hangot adtunk, hogy a Nyugat erkölcstelen játékot űz Keleten: segélyeivel, hiteleivel kitólja az un. szocialista kormányok, pontosabban a kommunizmus elkerülhetetlen bukását s ezzel meghosszabbítja a diktatúrában élő népek elnyomását. Közben a saját nyugalmát vásárolta meg a dollármilliárdokon, amit sem az okos Brezsnyev, de még a nem kevésbé ravasz Fekete, Grósz vagy Horn elvtársak sem vettek észre és megbabonázva a pénz varázsától, boldogan tartották a markukat az újabb milliárdokért. Amelyekkel - ahogy a fentebb idézett német politikus leplezetlen cinizmussal ki is mondta - a Nyugat a számára stabilitást jelentő status quot biztosította. Persze volt ennek egy másik oldala is: a befektetések egyben a fellazítási politika céljait is szolgálták. A nyugati tőke beáramlása révén a Vasfüggöny mögé lassan beszivárogtak a szabad világ olyan szellemi termékei, esz-
