Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 RABLÓK BARLANGJA? "Azután Jeruzsálembe értek. Bemerne a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. Azután így tanította őket:Nincs-e megírva: az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." (Márk 11:14-17.) Ez a bibliai idézet jutott eszembe, amikor Szabó Géza, a Szent István Bazilika kanonokja arról panaszkodott, hogy az ország e leghíresebb katedrálisában is megjelentek már a kufárok, a csalók és tolvajok.-Sajnos, mint minden jelentősebb templomban, amely idegenforgalmi látványosságot nyújt, nálunk is megjelentek a mozgóárusok, és a fotóktól a prospektusokig szinte mindent kínálnak a turistáknak. Szerencsétlen látogatók, akik elsősorban a templom művészeti értékeit szeretnék megnézni, alig tudnak bevergődni a sok mihaszna között. Már a tolvajoknak is kedvenc vadászterülete lett a Bazilika. Soha nem felejtem el, hogy az egyik nap bejött hozzám egy idős holland hölgy, és sírva elpanaszolta, hogy ellopták a retiküljét. Benne volt az útlevele, pénze. Szegény azt sem tudta melyik szállodába kell mennie,, mert amíg a retikült kereste elment a busz. Csak többórás keresés után sikerült kinyomoznunk, melyik hotelban szálltak meg. Elképesztő esetek is előfordulnak. Éppen délelőtti nagymise volt, gyönyörűen énekelt a kórus. Egyszer csak egy fiatalember fogta magát, átlépte az elválasztó zsinórt, odament a mellékoltárhoz, és mindenki szemeláttára leemelt onnan egy gyertyatartót. Nyugodtan elindúlt a sekrestye felé a szélfogó irányába. A hívők azt hitték hogy a templom alkalmazottja, senki nem szólt egy szót sem. A fiatalember pedig nyugodtan kisétált a templomból, és mire felocsúdtak, eltűnt a Bajcsy-Zsilinszky út forgatagában. Pár nap múlva telefonáltak a VI-VII. Kerületi Rendőrkapitányságról, hogy menjen be valamelyik munkatársunk, mert megtalálták a gyertyatartót. Kiderült, hogy a tolvaj bevitte az egyik bizományiba, így bukott le. A nyomozó kérdésére, hogy miért tette, a fiatalember azt válaszolta: "Nagyon szeretek a Bazilikába járni. Akkor, a nagymise idején, ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy elvigyem a gyertyatartót. Át kellett lépnem a zsinóron, és el kellett hoznom." Mire a rendőrtiszt azt kérdezte, mi maradna a templomból, ha mindenkit ehhez hasonló vágy fogna el: végén még a papokat is elvinnék?...-A Bazilikában igen gyakran valutázókat is lehet látni Nyilván nem imádkozni járnak oda...-Sajnos már ők is bejárnak a templomba. A félhomály kedvez nekik. Az oldalhajóban, a sötétben váltják a pénzt. Mire a szegény kuncsaft észreveszi, hogy csak a fölső bakjegyek valódiak, addigra a készséges pénzváltó már el is tűnt.. Egyik délelőt éppen a plébánia ablakában álltam, amikor egyszer csak azt hallottam: "Hilfe! Hilfe!" Egy nyurga fiatalember rohant elől, utána egy köpcös német úr fújtatott. A tolvaj természetesen elinalt. Ez a német úriember a saját kapzsiságának áldozata lett, hiszen a Bazilikától alig száz méterre beválhatta volna a valutáját.-A Bazilika kincstárában értékes ereklyéket őriznek, és itt található a Szent Jobb is. Nem próbáltak még betömi?-Sajnos a plébánián már volt betörés. Két éve valahogy megneszelték, hogy az ipolytölgyesi mozgássérülteknek gyűjtött többszázezer forintot ott tartjuk. A pénz az asztalon volt, mert reggel akartuk feladni. Éjszaka betörtek, elvitték. A kincstárral eddig nem próbálkoztak, hiszen köztudott, hogy igen jó biztonsági berendezésünk van, és a rendőrség is állandóan őrzi a Bazilikát. A berendezés annyira tökéletes, hogy ha valamelyik munkatársam nyitva hagyja a szellőzőablakot, az utcán elsuhanó kocsi által kelltett légmozgás is működésbe hozza. Előfordul, hogy hajnalba riasztanak. Ilyenkor álmosan lemegyek a Bazilikába, amelyet a rendőrök már körölvettek. A tiszt figyelmeztet: "Most behatolunk." Bent azonban nincsen senki.-Mit tudnak tenni a templomi tolvajok ellen?-Szerencsére jó a kapcsolatunk, mint a budapesti, mint az V. Kerületi Rendőrkapitánysággal. Eleinte gondot jelentett, hogy nem szívesen mennek be a templomba, mert kényes dolog egy szent helyen intézkedni. De megtalálták a módját, hogyan lehet feltűnés nélkül lekapcsolni, kikisérni a svindlereket. Már a Szent István teret is figyelik, számon tartanak minden gyanús ügyeskedőt, és a kellő pillanatban közbelépnek. Szerencsére most már sikerült megtisztitani a templomot a tolvajoktól, de azért nem árt az óvatosság. Udvarhelyi András SZIDJÁK A POFÁMAT Nem az én pofámat szidják, az ellenzéki hírlapíróét, legfeljebb csak közvetett formában. A dunántúli benzinkút újságárusának becses ábrázatáról van szó. Az ő orcáját szidalmazzák ismeretlen személyek. Történt, hogy a korareggeli órában szerettük volna megvenni saját lapunkat, az Új Magyarországot. A stand roskadozik a reggeli újságoktól, magazinoktól stb.. Az Új Magyarországot, ma az egyetlen ellenzéki országos napilapot, azonban hiába keressük a hírlaprengetegben. Azért teszünk egy bátortalan kísérletet a vásárlásra. Az újságos kinyitja a méretes ládáját és annak mélyéről hosszas kotorászás után, mint a bűvész a cilinderből, elővarázsol egy friss, teljesen új, naprakész Új Magyarországot. Piszkálódó megjegyzésemre, hogy nincs eléggé eldugva az újság, az árus csak ennyit mond: nem tehetem ki ezt a lapot, mert szidják a pofámat. Kik szidják? Azt nem tudom, csak idejönnek, megjegyzéseket tesznek, anyáznak, hogyan merészelek egy ilyen lapot árulni. Mindez pontosan hol történt? Nem mondjuk meg. Elég, ha az új kormány megbékélési politikája jegyében csak a mi pofánkat szidják, a szegény újságárusé már ráadás lenne.
