Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. júl.- aug. HAZUGSÁGOK - VILÁGSZÍNVONALON Az angol LWT (londoni tv társaság) munkatársa, Alan Benson, 1987-ben riportot készített Sir Georg Soltival (Solti György), a világhírű magyar származású karmesterrel. A riport német feldolgozása 1988-ban Baden- Badenben, a Südwestfunk stúdiójában készült Eberhard Weiss és Hermann Porz vezetésével. Ezt a változatot sugározta 1992. október 10-én az osztrák 2-es tv. Az itt következőkben ismertetem Sir Georg Soltinak a magyarországi antiszemitizmussal kapcsolatos riporteri kérdésre adott válaszát, magyar fordításban: Kérdés: Érzett ön akkoriban az embereknél, akikkel az utcán találkozott, nyílt antiszemitizmust? (A "30-as évekről van szó.) Válasz: "Igen, igen! Feltétlen! Nem tűnt el az soha! Mindig is jelen volt, mert azt soha nem tanították nekik másként. Tudja, az emberek nevelhetők. Én nagyon hiszek egy, már az alapoknál kezdődő általános nevelésben. Az emberek nevelhetők jóra és rosszra. Az iskolában ők a sovinizmust tanulták. Én is gyűlölködő jelszavakat tanultam a románok ellen. Mert tudja, a románok bekebelezték a híres Erdélyt és ez már elég ok volt őket gyűlölni... legalább is így gondolták. A jugoszlávok! Elvettek egy kis darabot abból a vidékből, ahonnan anyám származik, és ezért gyűlöltük a jugoszlávokat. A csehek! Micsoda alávaló emberek! Egy borzalmas nép! És mindezt az iskolában tanultuk. Már kisgyerekek is megfertőződtek a gyűlölettel. így táplálták beléjük az antiszemitizmust is, hogy a zsidók értéktelenek, egy jelentéktelen, alsórendű nép. De ez elmúlt. Igaz, zsidók sincsenek már. Bizonyára tudja, a magyar nácik szörnyen tehetségesek voltak. Ezt úgy értem, hogy tizenkét hónap alatt egymillió zsidót gyilkoltak le! Ha időarányosan nézzük, többet legyilkoltak, mint a németek tizenkét év alatt! Ezt a népcsoportot tizenkét hónap alatt megsemmisítették! Magyar egy roppant tehetséges nemzet... az öldöklésben is." Tóth Vilmos Svájc * (Úgy tűnik, minél nagyobb valaki, annál nagyobbat szeretne hazudni Sajnos, Sir George Solti mellett ez már másoknak is sikerült. Sőt vannak szép számmal tehetséges követőik is.) /M. F. 1995. január 5./ *** Nem lehet megállni, hogy az ember szó nélkül elmenjen ekkora bődületes hazugság mellett: tizenkét hónap alatt a magyarok meggyilkoltak egymillió zsidót. Solti György lehet kiváló karmester, de embernek - magyar születésű embernek - bizony hitvány. Mert aki tudatosan hazudik, az nem érdemel más jelzőt az angol királynő adományozott "Szőr" mellé. Sir George a saját fészkébe pisz- kít és példát vehetne olyan világhírű személyiségektől, mint Doráti Antal, Ormándy Jenő vagy Teller Ede, akinek szintén el kellett hagyniok hazájukat a fenyegető náci téboly miatt, de mégis megmaradtak jó magyarnak és soha egy rossz szót nem mondtak a magyarságra. Amit Solti György állít, olyan emeletes valótlanság, hogy csak azt csodálom: 1987. óta, amikor a vele készült TV-interjút bemutatták, nem kapott ezernyi tiltakozó levelet az angol, majd az osztrák televízió és esetleg maga a nyilatkozó is. (Lehet, hogy voltak ilyen levelek, csak azokról senki sem beszél...) De térjünk a tárgyra és nézzük a számokat. A hivatalos magyar statisztika szerint 1939-ben Magyarországon valamivel több, mint 400 ezer zsidó állampolgár élt. A visz- szacsatolások után - főleg Kárpátalja és Észak-Erdély - ez a szám kb 150 ezerrel nőtt, ami azt jelenti, hogy amikor 1944. március 19-én megszállták Magyarországot a németek, megközelítően hatszázezer zsidó élt a megnagyobbodot Magyarországon. A felfelé kerekítés azért indokolt, mert a német megszállásig több tízezer zsidó talált menedéket a környező országokból Magyarországon, a számukra egyetlen biztos szigeten az akkori Közép-Európában. Hol van itt az egymillió? A hatszázezres számra azért is érdemes felfigyelni, mert az szerepel abban a kötetben is, amit Gereben István (keresztény magyaroktól összegyűjtött pénzen) terjesztett és küldött el boldog-boldogtalannak, a Fehér Háztól a Kongresszus tagjaiig. Ez a könyv a Nemzetőr által kiadott magyar könyv angol nyelvű változata volt, amibe Gereben belesuszterolt egy olyan cikket, ami 600 ezer magyar zsidó lemészárlásáról tud. Felmerül a kérdés: kikből adódott az a százezer, aki megmaradt és hol szerepel az a kb. 200 ezer, akikről tudjuk, hogy - miután a németek elhurcolták őket - Nyugaton maradtak és hazatérés helyett szétszéledtek a világba, többek között Izraelbe és Amerikába. A különbség kb 300 ezer. Ami ugyancsak iszonyú szám, de ne feledjük: háború volt, éhség, járványok, bombázások és egyéb harci cselekmények tizedelték a polgári lakosságot is mindenütt, ahol dörögtek a fegyverek. Hullottak a emberek, mint a legyek, zsidók, keresztények egyaránt. A halál nem válogatott. Ez a háromszázezer nem mind a hitleri gázkamrákban pusztult el, hanem nagyrészükkel ugyanolyan halálnemek végeztek, amilyenek a keresztények közül is éppúgy szedték az áldozataikat, mint a neméppen ideális körülmények mellett táborba zsúfolt zsidó deportáltak közül. És ne feledjük: ez a szám -- háromszázezernél valamivel több - szerepel a jeruzsálemi Jámborak Kertjében állított emlékoszlopon. Ók talán tudják. Jobban, mint Solti György... A vidéki magyar zsidóságot sajnos nem tudta megmenteni a deportálástól sem Horthy, sem Wallenberg (aki egyébként már csak a deportálások után érkezett Budapestre), sem Koszorús Ferenc ezredes, de a külföldi követségek sem. Ezek oltalmában azonban Budapesten sok tízezer zsidó vészelte át az ostromot és a hajuk szála sem görbült meg azoknak, akik (miután Horthy leállította a be- vagonírozásokat) a pesti gettóban maradtak és ott érték meg a "felszabadulást". Ezekről nem hallott Solti György? Tagadhatatlan, hogy a nyilas uralom alatt történtek túlkapások és vérgőzös zöldinges suhancok legéppisz-
