Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. júl.- aug. Ennek köszönheti az amerikai magyarság, hogy New Yorkban újra feltámadt a magyar színjátszás és a Varga László által alapított színház még ma, az ő hazatelepülése után is sikeresen működik.) Igen, 1990-ben Varga László feleségével együtt végleg hazatért, ami nagy veszteséget jelentett ugyan az emigráció számára, de tapasztalatai kincset értek annak a Kereszténydemokrata Néppártnak, aminek munkájába otthon azonnal bekapcsolódott. Ugyanis ez a párt tekintette magát az 1948-ban felszalámizott Demokrata Néppárt utódának ás Varga Lászlónak ott volt a helye. Hamarosan bekerült a párt vezetőségébe és örökös alelnökké választották. Az első szabad választás idején még nem tudta kamatoztatni képességeit, de a következő választásig, 1994-ig hatalmas munkát végzett a párt érdekében. Minden percét a pártközpontban lévő irodájában töltötte, kivéve azt az időt, amikor éppen úton volt. És elég gyakran volt úton: a két választás között fáradhatatlanul járta az országot és száznál jóval több beszédet mondott pártja érdekében. Közben sokat utazott a határokon túlra is, mert nyelvtudása és külföldi tapasztalatai predesztinálták arra, hogy ő képviselje pártját nemzetközi fórumokon, pld. emberi jogi konferenciákon, a kereszténydemokrata mozgalmak találkozóján, az Interparlamentáris Unió ülésein, stb. Az események logikája alapján az 1994-es választáskor bekerült a Parlementbe. Keveseknek jutott olyan elégtétel, amilyent Varga László kapott a sorstól: ugyanazokban a padokban kapott helyet ismét, ahonnét 46 évvel előbb menekülnie kellett a kommunisták bosszúja elől. Most mint a nép által szabadon (újra) megválasztott országgyűlési képviselő foglalt helyet a Parlamentben. Ahol most a jelenlegi baloldallal, az 1949-es választáskor visszakerült kommunisták utódpártjával áll szüntelen harcban, továbbra is lankadatlanul küzdve a kereszténydemokrata eszmék jegyében a törvénytelenségek ellen. Igaz, közben még történt valami: az előző kormány megtalálta a módját, hogy elismerést tanúsítson Varga László négy évtizedes emigrációs munkája iránt, hogy megbecsüléssel fogadja bekapcsolódását a hazai politikai életbe és hogy olyan ranggal tisztelje meg, aminek birtokában sürü külföldi útjain egyenrangú félként tárgyalhat államférfiakkal és méltó szinten képviselheti Magyarországot a nemzetközi diplomáciai arénában. A kinevezés, amit a köztársasági elnök írt alá, azt jelentette, hogy Varga László címe: rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Ezt a hírt örömmel fogadta az emigráció is és akkor lapunk is gratulált az új excellenciás úrnak. De tanúsíthatom: Varga Lászlót ez a rang egy jottányit sem változtatta meg s éppoly közvetlen, baráti mindenkivel, mint amilyen azelőtt volt Budapesten, New Yorkban vagy bárhol. Azt mondtam fentebb: Varga László azon kevesek közé tartozik, akinek megadatott, hogy az emigrációban teljes fizikai és szellemi frissességben megérje az őt elüldöző rendszer bukását és — ez a legfontosabb! - a Gondviselés haza is vezérelte. De abban már egyesegyedül áll mindannyiunk között, hogy a négy évtizedes emigráció után otthon pontosan ugyanott, ugyanabban a Parlamentben, ugyanazon teremben, ugyanazokban a padokban és - - tegyük hozzá! ~ ugyanazoknak az elveknek szolgálatában folytathatta közéleti munkáját, ahol azt 1948- ban kénytelen volt megszakítani. Tudjuk persze, hogy a négy évtized alatt sem maradt tétlen s talán éppen ennek köszönheti, hogy korát messze meghazudtoló testi-lelki kondícióban tevékenykedjék ma is a köz javára. Reméljük, még sokáig figyelhetjük mindig szellemes és mindig lényegre tapintó parlamenti felszólalásait s olvashatjuk kitűnő cikkeit, amelyek azóta is sokszor jelennek meg hazai és nyugati magyar lapokban. Mivel pedig napjainkban igen élénk, sőt mondhatni, izgalmas az otthoni politikai élet, lapunk szerkesztőjének az a pompás ötlete támadt, hogy a régi kapcsolat jogán lapunk számára is cikket kér Varga Lászlótól, tájékoztatna bennünket a hazai helyzetről. De itt már közbeszóltam: hogy Varga László véleményét meghallgassuk, az nagyonis rendben van, ám ismerve nagy elfoglaltságát, aligha kívánhatjuk tőle, hogy egy újabb cikk megszerkesztésével bajlódjék. Mi lenne, ha interjút kérnénk tőle? -- vetettem fel. Ebben megállapodtunk és máris nyúltam a telefon után, hogy az "interjú-alanyt" is megnyerjem az ügynek. Szerencsém volt: Varga László ráállt az alkura. Megállapodtunk abban, hogy egy számára megfelelő időpontban újra felhívom s akkor felel előre összeállított kérdéseimre. A telefoninterjút pár nap múlva, június közepetáján nyélbe is ütöttük: Varga László készségesen válaszolt a kérdésekre, amelyeket a válaszokkal együtt alább találhatnak kedves Olvasóink. A kölcsönös üdvözlések után mi is lehetett volna más az első kérdésem ~ bemelegítésül —, hogy milyen idő van most Budapesten? — Júniusi kánikula, sok zivatarral, dörgéssel, villámlással — jött a válasz 6 ezer mérföld távolából. — Nos, ha égiháborúról került szó, máris a politikánál vagyunk... Mi itt úgy tudjuk, most tárgyalta a Parlament az un. Bokros-csomagot. Mi a véleményed a kormány megszorító intézkedéseiről és hogyan foglaltak állást a képviselők? — Ahogy a magyar társadalom részéről politikai életünkben ritkán észlelt általános tiltakozás mutatkozott a kormány március 12-én nyilvánosságra hozott programjával szemben, úgy a Parlamentben is számos felszólaló támadta a gazdasági tervet. Tiltakoztak a szakszervezetek, a pedagógusok és az egyetemi hallgatók is, a képviselők közül pedig nemcsak az ellenzék oldaláról, de a kormánypárti sorokból is számos felszólalás hangzott el a hírhedt Bokros-csomag ellen. Egyedül külföldi gazdasági tényezők fogadták hangos helyesléssel a Hom-kormány gazdasági tervét. Messzemenően egyetért azzal a Nemzetközi Valuta Alap is, de számottevő segítséget még senki sem adott. — Mivel mindez összefügg az ország eladósodásával, helyesnek tartod, hogy a kormány tüzön-vizen keresztül igyekszik eleget tenni a törlesztési kötelezettségének? — A külső adósságok rendezése terén a kormány tehetetlenségét mutatja az, hogy képtelen az ország részére kedvező megoldást találni Azt kellene elintézni, hogy csak olyan mértékben fizessünk, ami nem haladja meg az ország
