Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám
1995. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 A mosoly országa UKRÁN TELEFON A kérvény-papírsárkány farkán ott volt az értesítés: telefonomat bekapcsolták az UTEL-ba (Ukrajnai telekommunikáció), tárcsázhatom bármely sarkát a világnak. Öröm és megkönnyebbülés, mert a húsvéti üdvözletek karácsonykor érnek és érkeznek célba. Kit is hívhat egy szétszakadt haza otthonába szakadt hazánkfia? Felütöm az ujjnyi vastagságú, reklámokkal díszített UTEL-es tájékoztatót, tanulmányozom, majd - meglepetés a hívottnak és magamnak! - tárcsázom a Magyarok Világlapja szerkesztőségének számát. Meg-meg bi- csaklik a hívás - újrakezdem. Végre egyenesben, azaz drótban vagyok. Egy bársonyos női hang adja tudtomra, hogy "a vonal túlterhelt" (ukránul, angolul, a többit nem is hallgatom). Próbálkozom, majd délután újra teszem. A reflexió - ismert (már). Másnap, harmadnap, reggel, délben, este - ugyanaz. Leül az elemem. Hogy Ukrajnából Magyarország felé túl lenne terhelve a vonal?! Ez van! Na, de mindig, már annyi napja?! Túlcsordúl türelmem karimája, felütöm az UTEL- es füzetet, belebökök: Alaszka. Szedem, azaz pötyögtetem a számokat. Egy női hang alaszkaiul mond valamit. "Na, - mondom a mellettem szurkoló feleségemnek - Alaszka felé is túlterhelt a vonal!”-Nem értem - szól a vonal vége - ismételje meg. Ezt magyarul, érthető magyar nyelven mondja. Megremeg a kezemben a kagyló, dadogok:-Kérem, ez a Magyarok Világlapja szerkesztősége?-Nem, kérem, az nem itt Alaszkán, hanem Budapesten van. Ha akarják szívesen megadom a telefonszámot... Sosem bocsátom meg magamnak, hogy nem jegyeztem meg a Számot, amit tárcsáztam. (Magyarok Világlapja) Dr. SzóUósy Tibor, Técső. Kárpátalja * * *-Mondja kérem - kérdi a bíró a tanútól - tett már ön esküt bíróság előtt?-Igen bíró úr, de azt már leültem. *-Az angol családot meglátogatja a skót. Azt mondja a házigazda:-Múlt heti leveledben, melyben bejelentetted, hogy meglátogatsz, azt írtad, egy tyúkot is hozol ajándékba.-Igen, - feleli a skót - de közben a tyuk meggyógyult. A szeg Az Operaházban - még a régi békeidőben - vasárnap délelőttönként matiné volt a gyerekeknek. Egyszer a "Jancsi és Juliská"-t játszották. A kormányzó unokája, Pistike is a nézők között tapsolt. (Úgy 4-5 éves lehetett.) A darab közepe felé járt, a szereplők eltűntek s a "hírmagyarázó" bemondó lépett be. No gyerekek, most mit csináljunk ezzel a rossz boszorkánnyal? Pistike határozott hangon felkiállt: "Jól szegbe kell jugni!" * A szamár Az iskolában a tanító az állatokról beszél: Az állat néha okosabb, fegyelmezettebb az embernél. Megtöltött két vödröt, egyiket vízzel a másikat borral s odavezet egy csacsit. Mit gondoltok, hogy melyik vödörből fog inni - kérdezi a gyerekeket. A vízből: felelik kórusban a gyerekek. És miért? Azért, mert szamár! * Kérdőív Elvették a földeket, kolhoz lett belőle. Nincs mese munkanélkül nem lehet élni s így Mari néni is jelentkezik. No, Mari néni töltse ki ezt a nyomtatványt. Az ákom- bákom betűk lassan megtöltik a rovatokat, de egyszer csak megáll a kérdések sulyosabbjánál. - Volt-e katona? Egy ideig gondolkozik, aztán írni kezd: egy német és négy orosz... * Halottakról jót vagy semmit Balázs áldatlan rossz ember volt. Ivott, része- geskedett, verte az asszonyt, kerülte a munkát. Amikor temették a pap sokáig faggatta feleségét: mondjon el mindent, miért is halt meg időelőtt? Ebből nehezen lesz prédikáció, a faggatás hiábavaló volt. Felkerült a koporsófedél s a pap elkezdte: Balázs gazdát a faluban mindenki szerette, jószívű volt, sohasem perelt a feleségével. Ha ivott is néha, mindig józanul tért haza... Balázsné már nem bírta szó nélkül, odaszólt a fiának - eredj Pista, nézd meg, apád fekszik-e a koporsóban? * Két asszony beszélget:-Mond drágám, miért váltok?-Mert a férjem hazudott nekem.-Ne mond! És mit hazudott?-Azt mondta, hogy két napra elutazik és váratlanul haza jött. * Hiba, hiba hátán...-Életemben két nagy hibát követtem el.-Éspedig?-Azt, hogy megnősültem.-De hiszen ez csak egy hiba!-Igen, de én kétszer nősültem.
